A Budapesti Demográfiai Csúcsot 2015 óta kétévente megrendezik, ahol politikusok, egyházi vezetők, szakértők, a média, a vállalati szektor és a tudomány képviselői osztják meg egymással az elképzeléseiket és tapasztalataikat. Az idei kétnapos konferencián 18 országból hetven előadó szólalt fel. Természetesen egy rövid publicisztikában lehetetlen tejes áttekintést adni a konferenciáról ezért figyelmem csak egyetlen témára, jelesül az ideológiai vonatkozásokra irányul. A gondolatok sokasága és gazdagsága miatt még ez az áttekintés is csak részleges és szubjektív lehet.
A demográfiai tél fontosságáról
Közismert, hogy Nyugat-Európát az elöregedés és az alacsony születési és termékenységi arányszámok jellemzik, ami Kelet- és Dél-Európában kiegészül a népességfogyás folyamatával is. Ennek a folyamatnak a megítélése azonban vitatott.
A radikális környezetvédők üdvözlik ezt a folyamatot, mivel így csökken a környezetterhelés, a technooptimisták szerint is jó a népességcsökkenés, mivel amúgy is csökken a munkaerő szükséglet, a liberális individualisták szerint sem probléma ez a folyamat, hiszen a hiányzó munkaerő könnyen pótolható a fejlődő világból, amely amúgy is a túlnépesedik. A fenti nézetekkel szemben a keresztény, konzervatív és nemzeti oldal úgy tekint a demográfiai sorvadásra, mint nemzeteink és kultúránk megsemmisülésének a folyamatára.
Már önmagában az a tény, hogy a rendezvényen számos ország ilyen magas politikai szinten képviseltette magát azt mutatja, hogy a konzervatív politikusok, illetve hazánk és a szomszédos országok a demográfiai leépülés folyamatát és ezzel szoros összefüggésben a család válságát súlyos problémának tekintik.
„Vajon baj-e a népességfogyás?” – tette fel ezt a kérdést a magyar kormányfő is. Szerinte az, hogy a nyugati civilizáció nem képes magát demográfiailag fenntartani egy súlyos probléma, amit tovább mélyít az, hogy az Európai Unió még arra is képtelen, hogy ezt a folyamatot válságként azonosítsa. A technokraták azt mondják – folytatja a magyar miniszterelnök–, hogy a gépesítés és automatizáció miatt nem probléma, ha csökken a népesség. A népesség azonban nemcsak munkaerő kérdése. Az európai őshonos lakosság háttérbe szorulása és eltűnése nyilvánvalóan túlnyúlik a munkaerő problémáján.
Továbbá „vannak, akik érzékelik a népességfogyás problémáját, de a migráció eszközével akarnak válaszolni. De a tömeges migráció, a Willkommenskultur által idecsődített milliók valójában az új munkásosztály betelepítésének globális tervét jelentik”. A tömeges migrációval azonban egy új identitás is megjelenik Európában, ami az európai nemzetek szétesését eredményezi. Hasonló állásponton van Andrej Babis is, aki szerint: „Az ellenőrzés nélküli migrációnak semmi köze a mi jövőnkhöz. Az egyetlen kiút Európa hanyatlásának megakadályozására az, ha saját hatáskörben mindent elkövetünk azért, hogy a családok gyarapodjanak”.
A fentiek alapján állítja Orbán Viktor, hogy „Európában a gazdasági megközelítésen alapuló utak járhatatlanok”. A magyar családpolitika fő vállalása, hogy megfordítja a romló demográfiai tendenciát és ennek érdekében megvédi a hagyományos család fogalmát és intézményét.
Ideológiai harc és a család
A konferencián számos vezető politikus és szakember is rámutatott arra, hogy a család az ideológiai nézetek és harcok homlokterében áll. Mike Pence volt amerikai alelnök hangsúlyozta: „A világot egyik válság éri a másik után, és ezek között van az, amelyről ma itt beszélünk, amely szíven szúrja civilizációnkat, a család intézményének válsága, az egyre kevesebb házasságkötés, az egyre több válás, az egyre több abortusz.” Szerinte „Közép- és Kelet-Európa országai elutasítják a modern baloldal posztkeresztény, posztnemzeti és a család intézményének meghaladottságáról szóló jövőképét.”
Hasonló nézeteket vallott Marion Maréchal a francia jobboldal meghatározó alakja is. Elmondta, hogy Franciaország csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek az ENSZ „helyettesítési ráta” elnevezésű modelljét tartják Európára alkalmazhatónak. Ennek lényege, hogy az alacsony belső termékenységi rátát bevándorló családok letelepítésével kell javítani. A most zajló folyamat vége az lehet, hogy a társadalom átalakul, és 2060-ra egy új muszlim ország jöhet létre. Franciaország egyes régióiban már napjainkban is szó van a muszlim jogrend, a saría bevezetéséről, és ez megtörténhet az egész országban is.
Schmidt Mária előadásában rámutatott arra, hogy a létező kommunizmusban a nőknek a férfiakhoz hasonlóan dolgozni kellett. Ezért a kommunista országokban sokkal hamarább vált általánossá a kétkeresős családmodell és az emancipáció, mint Nyugaton. Ennek ellenére a nyugati elit a rendszerváltozás után az emancipáció terén is ugyanúgy kioktatta és leckéztette a kelet-európai társadalmakat, mint az élet minden más területén. A főigazgató szerint a Nyugati világot nem érdekelték a Kelet-Európai tapasztalatok, hanem saját erőszakos, dogmatikus, a férfiakat nagyüzemi módon kasztráló feminista felfogásukat kérték és kérik rajtunk számon. „A 21. század második évtizedében a nyugati társadalmak meghaladták a vallást, a családot, a nemzetet, kizárólag az egyén kiteljesedését és önmegvalósítását tekintik életcéljuknak.” Szerinte a nyugati progresszorrá vált elit Európát egy otromba neoliberális kísérleti laboratóriummá változtatta. Azzal próbálkozik, hogy földrészünket egy saját azonosság, saját arcél nélküli műveleti területté változtassa, ami nyitott minden mássággal, kultúrával, etnikummal, és szexuális különbözőséggel szemben. Úgy biztosít a migránsok számára azonos vagy újabban egyre inkább többlet lehetőségeket, hogy a többség értékrendje, kultúrája, szokásai, vallásai egyértelműen hátrányba kerüljön. (Csütörtök,7:48:53-7:50:40)
A konferencia pénteki napján két olyan szekció is volt, amelyben az ideológiai kérdések központi szerepet kaptak: „Család és demográfia az ideológiai harcok szorításában” (11.10-12.10), illetve „Nyilvánosság és a család” (15.30-16.30). Lássunk néhány véleményt ezekből a panelbeszélgetésekből.
Orbán Balázs szerint a nyugati társadalmakban a család és a gyermek fogalma túlpolitizált kérdésé vált. Phillip Blond filozófus, a ResPublica think-tank igazgatója úgy fogalmazott, hogy a baloldal egy extrém liberális projekt; ez az individualizmus egyik különleges formája, amit semmi nem korlátoz. Mint mondta, ebben a projektben mindenféle hierarchia illegális és illegitim, forrása pedig az az akarat, amely dönthet például úgy, hogy az egyik nap férfi, a másik nap pedig nő lesz valaki. Frank Füredi az University of Kent szociológus professor emeritusa azt hangsúlyozta, hogy a liberális ideológia képviselői szerint a család egy sötét, félelmetes, rossz hely. Ezért szerinte „rá kell világítani arra, hogy milyen pozitív, átalakító erővel bír a család, ami erőt ad az egyén és az emberiség kiteljesedéséhez, felvirágzásához.” Dan Schneider, az American Conservative Union ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok baloldalijai utópistákká váltak, akik azt hiszik, rövid idő alatt el lehet érni a tökéletes világ állapotát. A baloldal most a saját tökéletességét szeretné elérni, amelyben az egyén autonómiája nem szenvedhet korlátokat, ezt pedig másokra is rá akarják erőltetni – mondta. Ebben a panelben felmerült a tömeges migráció kérdése is, mint a demográfiai tél megoldása, amit minden előadó elutasított.
A másik panelbeszélgetésben Szánthó Miklós kijelentette, hogy ”a nyilvánosság totálisan kettévált, több releváns társadalmi ügyben – multikulturalizmus, migráció, abortusz, drogliberalizáció, az elnyomottnak tételezett kisebbségek ügye, gender vagy család témakörében – két teljesen egymással szemben álló vélemény figyelhető meg.” A konzervatív oldal szembenéz a valósággal, míg a liberális oldal a saját ideológiájának a foglya. Ezért a konzervatív oldalnak meg kell védeni a családot és egy olyan civilizációt kell felépítenie, amely önerőből fenn tudja tartania saját népességét. „Nem a család fogalmának felülvizsgálatára és nem a vitára, hanem harcra van szükség.” Szilvay Gergely szerint Magyarországon még meg lehet védeni a család hagyományos elképzelését nyugaton azonban a család fogalmát már az LMBTQ-mozgalom tematizálja.
Éric Zemmour francia gondolkodó szerint az Európai Egyesült Államok az Európa-mániások délibábja, akik anélkül rombolják le a szuverén nemzeteket, hogy legalább európai szuverenitást helyeznék a helyébe. Ma ugyanúgy az iszlám és a kereszténység, a Kelet és a Nyugat civilizációs harcának korát éljük, mint a középkorban. Ennek a harcnak az egyik alapeleme a demográfia. A francia előadó azt is hangsúlyozta, hogy Nyugat szellemiségét az alávetettség és a dekonstrukció jellemzi. Az előbbi fogalom arra utal, hogy bűnösnek kell éreznünk magunkat a rabszolgaságért, a második világháborúért, a zsidók kiirtásáért, a gyarmatosításért, míg az utóbbi fogalom arra utal, hogy először a nemzetet, aztán a családot, majd az apai szerepet, magát az embert, a biológiai nemeket kell leépíteni. A Suicide Français (Francia öngyilkosság) című könyvében már rámutatott arra, hogy a dekonstrukciót a kigúnyolás követi, majd az elpusztítás. A nemzet, a család és az egyén elpusztításában szövetséges az iszlám is, ami a meggyengülésünket kihasználva a saját normáit erőlteti ránk.
Összefoglalás
A fentieket a következőképp összegezhetjük. A nyugati ideológia főáramlata „bölcsőellenes”, ezért többnyire bevándorláspárti, ami Európában gyorsan és könnyen elvezet az „iszlamobaloldalhoz”, vagyis a progresszív és az iszlám erők szövetségéhez. Ennek a perverz, de átmeneti jellegű koalíciónak „Egyetlen közös ellensége van: a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi” majd ennek a „rémisztő képződménynek” a bukásával az iszlamobaloldal átadja a hatalmat az iszlámnak. Ezt a tragikus kimenetelt biztosan csak azok a nemzetek kerülik el, amelyek felismerik, hogy a demográfiai tél egy végzetes folyamat, amit nem a tömeges bevándoroltatással, hanem egy családbarát társadalom felépítésével kell orvosolni.
Tóth I. János
Forrás:
- Budapesti Demográfiai Csúcs. 2021. Szeptember 23-24. https://budapestidemografiaicsucs.hu/
