Az 1970-es és 1980-as évek fordulópontot jelentettek a globális gazdasági rendben. Margaret Thatcher és Ronald Reagan a „népszerű kapitalizmus” és a „lefelé szivárgó gazdaságpolitika” (trickle-down economics) eszméit hirdették, mely szerint a nagyvállalatok és a gazdagok adóterheinek csökkentése általános gazdasági prosperitást hoz. Az 1989-re megalakult Washingtoni Konszenzus tovább erősítette ezt az irányvonalat, mely az állami vállalatok privatizációját, piacok liberalizációját és a kormányzati beavatkozások visszaszorítását tűzte ki célul a globális gazdasági növekedés érdekében.
Claire Provost és Matt Kennard „Silent Coup: How Corporations Overthrew Democracy” című műve azonban sötét képet fest. A szerzők szerint a vállalatok nem csupán hatalmat ragadtak, hanem politikai puccsot hajtottak végre, amely során az államok felett kivívták az uralmat. A könyv négy módot azonosít, amelyekkel a vállalatok politikai forradalmukat megvalósították: a nemzetközi jogi rendszerek, a nemzetközi segélyezési és fejlesztési rendszerek, a vállalati területek megszerzése, és a magán vállalati hadseregek növekedése révén.
A könyv rávilágít, hogy a vállalatok mennyire képesek befolyásolni a globális politikát, például kikényszeríthetik, hogy a kormányok módosítsák törvényeiket saját hasznukra. Az ilyen gyakorlatok aláássák a demokráciát és korlátozzák a nemzetek önrendelkezési jogát.
Provost és Kennard könyve szerint ma a nagyvállalatoknak saját fegyveres erőik vannak, és profitálnak olyan tevékenységekből, mint a bevándorlási letartóztatási központok és börtönök üzemeltetése. A vállalati hatalom ellenállása érdekében azonban még van remény: a könyv epilógusában a szerzők a vállalati ellenállás példáit is bemutatják, amelyek a demokrácia nevében szerveződtek.
