Zsúfolt, zajos hétköznapjainkban a mindfulness meditáció egyre kecsegtetőbben vonzó lehetőség érzelmi hullámaink csendesítésére. A meditáció, amire a tibeti menekültek is példát nyújthatnak, régóta használt eszköz a társadalmi traumák feldolgozására, a tradícionális kultúrákban az egyén és a társadalom szolidáris érzékenyítésére.
Mennyiben ültethető át vajon a nyugati társadalom individualista rendszerébe a hagyományosan kollektív szemléletű tradíciókban honos meditációs forma? A kontemplatív imamódokban találkozhatunk hasonló megközelítéssel, a csoporthoz tartozás szupportivitásával, mégis, érthető számunkra egyáltalán, miről tanít, miben segíthet? És mi köze mindehhez a pszichológiának és kötődéselméleteknek?
(Kiemelt kép: OpenClipart-Vectors)
