A szolidaritás mint európai érték az ukrán háborús krízis idején

Az összefogás, a segítségnyújtás, a rászorulók és az elesettek gondozása az emberi mindennapok során is fontos rétegei a társadalom szövetének. A szolidaritás akár szimbolikus, akár tevőleges formái különösen szükségesek a szélsőséges helyzetek, katasztrófák idején, legyen szó természeti csapásról, világjárványról vagy éppen a háború szörnyűségei elől menekülő embertársainkról. A nemzetközi közösség szolidaritása, embertársaink megsegítése az ilyen nehéz időszakokban különösen fontos, hogy elkerüljük a humanitárius krízist, vagyis az olyan eseménysorozatot, amit veszélyezteti egy kisebbség, közösség vagy egy nép biztonságát, egészségét, jólétét.

Mit értünk szolidaritás alatt? A szolidaritás szociális kohézió egy csoport tagjai között, akik hasonló értékeket, célokat követnek. Ez az összetartás erősebb azon csoportok között, akiknél vérségi-rokonsági kötelék a domináns, vagy azok esetében, akik hasonló politikai célokat követnek. A 19. század végétől a kereszténydemokrata mozgalmak központi értékévé vált a szolidaritás fogalma, ami az egyház társadalmi tanításából ered. A szociológia tudományának atyja, Émile Durkheim mechanikus és organikus szolidaritási típusokat vázolt fel. A mechanikus szolidaritásban a társadalom van az egyénben. A francia tudós a csoport tagjaiban fellépő késztető erőt a molekulák kötéseihez, vonzásaihoz hasonlította. Ebben a formában, a csoport tagjainak kollektív lelkiismeretét a közös hiedelmek és értékek alkotják. Erre a közös erőre, mint valamilyen belső késztetésre szoktak hivatkozni az egyéni motivációk feltárása során. A mechanikus szolidaritás a tradicionális társadalmakban. klánokban, törzsekben vagy kis közösségeken belül írható le. Az organikus szolidaritásban az egyén van a társadalomban. A szolidaritás itt úgy épül fel, – szintén természettudományos példával élve – mint egy test különböző részét alkotó sejtek közös cselekvése, ahol a munkamegosztáson van a hangsúly. Ez a fejlődő, modern társadalmakra jellemző forma, ahol az interdependencia magas és a szolidaritás ereje attól függ, hogy az egyes egyének mennyire jól látják el a rájuk bízott feladatot. Bár épít az egyén kezdeményező készségére, de a szolidaritás hatása az egész társadalomra gyengébb és általánosabb, mint a mechanikus szolidaritás esetén. A modern társadalmak a jóléti állam számos olyan szociális funkciót vállalt fel, amelyeket a tradicionális társadalmakban még a szűkebb lakóhelyi közösségek, vagy a család tagjai láttak el. Következtében a különböző kultúrák többé-kevésbé államfüggőkké váltak, ami a szolidaritás meggyengülését jelentette. A civil társadalom napjainkban tapasztalt aktivitása e szolidaritási szálak újraépülését és nélkülözhetetlenségét egyaránt jelzi.

A szolidaritás nem csak azért fontos, mert növeli a nemzeti összetartás-összetartozás érzetét, hanem azért is, mert olyan univerzális célok megvalósulását szolgálhatja, mint az emberiség előrehaladása, a béke, a szociális szükségletek kielégítése, az emberi jogok védelme. Ezen alapértékek mentén, az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 2005-től kezdődően a december 20-i napot jelölte ki az emberi szolidaritás nemzetközi napjának. A szimbolikus nap a kooperációt és a szolidaritást hivatott népszerűsíteni, ami magában foglalja a törekvést a szegénység felszámolására, egy fenntartható világ megteremtésére és egyben emlékeztető a világ kormányainak számára, hogy tartsák be a nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségeiket. Útjelző, hogy a 21. században milyen célok mentén kell az emberiségnek együttműködnie egy jobb világ érdekében.

Az Európai Uniós egyezményt a humanitárius elvekről 2007-ben fogadta el a Tanács, a Parlament és a Bizottság is. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai egyezmény kiemeli az élet megőrzését, a szenvedés megelőzését és enyhítését, valamint célja az emberi méltóság megőrzésének elősegítése a természeti veszélyekkel és az ember által előidézett katasztrófákkal szemben. A dokumentumban az EU megerősíti elkötelezettségét a humanitárius segítségnyújtás alapvető elvei – a semlegesség, az emberség, a függetlenség és a pártatlanság – valamint a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás tiszteletben tartása mellett. Emellett az Európai Bizottság alá tartó szervezet, az Európai Szolidaritási Testület a tagállamok irodáival együtt fogadja az önkénteseket és más tagállamokkal, valamint nem EU-s, de a szolidaritási programban résztvevő, illetve nem EU-s partnerországokkal közösen segítik a testület munkáját. Önkénteseket toboroznak, pályázatokban segítenek és olyan szolidaritási projekteket segítenek megvalósítani, ami a helyi közösségek életét könnyítik meg.

A nemzetközi humanitárius szervezetek a világ számos pontján tevékenykednek annak érdekében, hogy biztosítani tudják a civil lakosság ellátását, akár járványok idején, vagy akár hadiállapotban. Európában a második világháború óta, a hidegháborús feszültségen kívül nem volt nyoma országok közötti konfliktusnak a rendszerváltások időszakáig, habár országokon belüli etnikai konfliktusok vagy forradalmak tarkították a huszadik század második felének történelmét az öreg kontinensen. A Szovjetunió felbomlásával az egykori tagállamok közötti, főleg etnikai alapokon nyugvó, területi autonómiáért vívott harcok száma megnőtt, különösen a balkáni és kaukázusi régióban.

A legújabb, 2014 óta fennálló ukrán-orosz háború, ami kezdetben az orosz szeparatista erők és a Ukrajna konfliktusát jelentette, 2022.02.24-én a teljes orosz offenzívává kulminálódott. Már az invázió kezdetén kalkulálni lehetett a háború elől menekülő emberek tömegeivel, ami az EU-t gyors válaszra, összehangolt stratégiára sürgette. A Bizottság az unió költségvetéséből 500 millió Eurót különített el humanitárius célokra. Ismét aktiválták a 2001 óta fennálló Ideiglenes Védelmi Irányelvet, ami a EU külső határain túlról érkező, otthonaikat elhagyni kényszerülő menekülteket segíti. A 2021-27 közötti alapok többletforrást biztosítanak a tagállamoknak a hatékony menekültügyi eljárások biztosításához. A kohéziós jogalkotási javaslatok is kibővülnek, ami további rugalmasságot biztosít az Ukrajnából menekülő embereket támogató intézkedések széles körének finanszírozásához. Ilyenek például az Európai Menekültekre Irányuló Kohéziós Program, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap. Azoknak a száma, akik a környező EU-s tagállamokba menekültek a háború elől, már megközelíti a 4 milliót és további 7 millió körül határozható meg azok száma, akik Ukrajna más, belső területeire kényszerültek átmenetileg. Számukra nem elegendő átmeneti, pár napos segítséget nyújtani, hiszen nem tudhatjuk, hogy meddig húzódik el a háború. Ezért meg kell oldani az ő hosszú távú elszállásolásukat, egészségügyi hozzáférésüket, munkavállalási lehetőséget nyújtani, a gyerekek és fiatalok számára biztosítani az oktatási kereteket. Az Európai Uniós Gyermekvédelmi Stratégiája különösen kiemelt helyen kezeli az árvaházból származó gyermekeket, illetve nagy hangsúlyt fektet az emberrablók és emberkereskedők elleni küzdelemre. Rendkívül fontos, hogy a menekült tanulók továbbra is hozzá tudjanak férni a jövőjük szempontjából is meghatározó tananyagokhoz. Ezért a tagállamok egy együttműködési oktatási átjáró megtervezésén dolgoznak, ahol az ukrán nyelvű tananyaghoz és az Ukrajnából származó forrásokhoz biztosítanak hozzáférést a pedagógusoknak. A menekülő tanárokkal az oktatási kapacitás is növekszik, ezért olyan munkacsoportokat kell létrehozni, ahol az érkező oktatók együtt tudnak dolgozni a már itt lévő közösségekkel és be tudnak kapcsolódni a további menekültek ellátásába. Sok menekült igyekszik azonnal munkába állni a befogadó országokban, ezért napirenden van az Ukrajnában megszerzett szakmai képesítések elfogadásának kidolgozása. A munkavállalóknak permanens szállásra is szükségük lesz. Ezért a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, valamint a Kohéziós Politikai alapok átcsoportosítása révén megerősítik a helyi szociális befogadó rendszereket, támogatják a szociális lakásépítést, vásárlást és felújítást. Az Európai Szociális Alapból a speciális igényűeknek, az árva gyerekeknek és a nyugdíjasoknak biztosítanak lakhatást. Végezetül – bár nem utolsó sorban – az egészségügyi hozzáférés biztosítása is kiemelt szerepet kap az EU-s szolidaritási alapban. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ a terepen fogadja a menekülteket, monitoroz és preventív eljárásokat kezdeményez a járványügyi védekezést elősegítve, kezelik a fertőző betegségeket. Az Egészségügyi Sürgősségi Készenléti és Elhárítási Hatóság pedig a gyerekek vakcinálásában segédkezik, ami azért is fontos, mert Ukrajna sajnos igen rossz átoltottsági adatokkal rendelkezik. Más szempontok, így a női egyenjogúság és kiszolgáltatottság viszonyában is elmaradott Ukrajna az EU-s normákhoz képest. A szociális segélyben részesülők arányát 72%-ban nők teszik ki, a nemek között 22%-os a bérszakadék, a nyugdíjkülönbség pedig 32%. Az ENSZ számításai szerint a rászoruló menekültek 54%-a nő. Szintén igen magas az arány, főleg a tinédzser és a fiatal felnőtt nők esetében az emberrablóknak és -kereskedőknek való kitettség, a szexuális és pszichológiai abúzus, valamint az ebből fakadó öngyilkosságok száma.

Mindezek az EU-s politikák a befogadó országokban válnak tényleges politikai gyakorlattá. Megvalósítók az adott tagállam szervei, amelyek munkáját a civilek áldozatos munkája segíti. A terepen az első perctől aktívan dolgozó civil szervezetek közvetlenül ismerkednek meg a menekülők változatos élethelyzeteivel és szükségleteivel. A legnagyobb civil szervezetek országos szinten koordinálják az adománygyűjtést, önkénteseik a határon és az időközben kialakított központokban egyénre szabott anyagi és lelki segítséget nyújtanak a szükséget szenvedőknek. Mint ahogy a Covid járvány is megmutatta, az alulról szerveződő társadalmi szolidaritás pótolhatatlan, speciális és innovatív megoldásokkal képes kiegészíteni az állami szakpolitikák és az uniós intézkedések menekültek érdekében meghozott intézkedéseit.