A társadalomformáló technológiák fogadtatása a történelemben 2: a technofóbia kezdetei az írásbeliségtől a telefonig

A technológiai haladástól való félelem egyidős az emberiséggel. Bár érthető okokból nincsenek feljegyzéseink az őskori emberek félelmeiről, minden bizonnyal találnánk olyanokat, akik a tűz, a pattintott szerszámok vagy akár a kerék használatát inkább mellőzték volna. Az innovációk sok eseteben könnyebbé tették az életet, mégis a tömegek szokásává vált a zsigeri ellenkezés, elutasítás vagy a félelem az újtól. Az emberek abból indulnak ki, hogy életük és környezetük jelenleg többnyire kiegyensúlyozott, megvannak a tradíciók, a szokások, a jól bevált megoldások, eszközök. Így pedig mi értelme lenne a változtatni? Főleg azok a technológia fejlődések járnak jelentős társadalmi félelemmel, melyek az addig jól megszokott rendet alapjaiban forgatják fel. Az újítások befogadását az is nehezítette, hogy a feltalálók nem foglalkoztak a találmányuk társadalmi hatásaival, csak a funkcionalitásra koncentráltak. Azonban a hatások megvitatására sem volt lehetőség, hiszen nem volt megfelelő jogi keretrendszer, nem készültek hatástanulmányok. A következményeket nem a tapasztalatok, hanem előzetes félelmek alapján vonták le. A technológiától való félelem tehát elsősorban érzelmi alapú volt és a tudomány fejlődésével is a személyes intuíció vezérelte sok esetben a kutatókat. A mesterséges intelligenciától való félelem jelenleg hasonló utat jár be, mint számos korábbi technológiai fejlesztés, amelyek nélkül ma már elképzelni sem tudnánk az életünket – legyen az az írás, a bicikli vagy a telefon.

A tudás elbutít

Az első technofóbok már az ókorbon megjelentek és leginkább az emberiség gondolkodására gyakorolt hatásától tartottak. Platón a Phaidrosz című retorikával foglalkozó művében arról értekezett, hogy az írás miatt a logika meg fog változni és az érvelés dinamikáját veszti el az ember, amikor a szavakat felolvassa. A könyvnyomtatás szkeptikusai ezt a gondolatot tovább görgetve úgy látták, hogy a túl sok ismeretanyag összezavarja az embereket, akik ezért nem lesznek képesek önállóan gondolkodni. Tartottak attól is, hogy bármilyen Biblia értelmezést ki lehet majd nyomtatni és így hamis tanokat fognak terjeszteni. Az 1800-as évektől, az újságok terjedésével viszont már az egészségügyi és társadalmi problémákat is igyekeztek mesterségesen fenntartani. Amióta időnk jelentős részét valamilyen kijelző előtt töltjük el, megjelentek a kék fény káros hatásairól, a szemszárazságot és -fáradtságot okozó írásokról szóló cikkek. Hasonló írások már a tömegnyomtatás kezdetén is napvilágot láttak, ahol az olvasás tevékenységét, a modern élet káros hatásaival együtt tartották számon. Ennek ellenére a század végére mindennapos jelenséggé vált, hogy az olvasni tudó emberek újsággal a kezükben utaztak. A viktoriánus Angliában a látásromlást a civilizált élet mellékhatásának tartották – ezzel együtt az egyén közösségi életének hanyatlását is az olvasás rendszerességéhez kötötték. De ennél sem álltak meg egyesek és egészen az iskolarendszer kárhoztatásáig jutottak el. Bár az igazolható volt, hogy a rossz fényviszonyok, a gyenge minőségű nyomtatott anyagok látásromlást okozhattak, általánosságban nőtt az írás-olvasás készségének fejlődése. Ilyen analógiákkal találkozhatunk az okostelefonok megjelenését illetően is: mindenki csak a telefonját bámulja, az emberek nem beszélgetnek egymással, nem érdekli őket, ami a közvetlen környezetükben történik. A technológia megítélése történelmi távlatokban tehát mindig ugyanaz volt, csupán más eszközöket okolunk bizonyos társadalmi jelenségekért.

A fejlődés lustává tesz

A gépek fejlődésével és az automatizáció megjelenésével a technofóbok úgy látták, hogy az emberek semmit nem lesznek képesek önmaguktól elvégezni, még az olyan létfontosságú dolgokat sem, mint az ételek elkészítését. Manapság az étterembe járás külön kulturális és szociális tevékenységet jelent. Ehhez képest az első modern éttermekről, a szállodákban elérhető ételliftekről úgy vélekedtek Franciaországban, hogy a lusta és antiszociális viselkedést segítik elő. Sokan hasonlóan értékelik ma az applikációkon keresztül történő ételrendelést is. Természetesen a közlekedés sem maradhatott ki a technológiai fóbiák tárházából. A bicikli, a gépkocsi és a vonat mind elengedhetetlen kellékei voltak az emberiség fejlődésének, mégis sokan múló szeszélyként vagy lassú és költséges, meg nem térülő beruházásként gondoltak ezekre. A kerékpározás a kerékméret csökkenésével és az útminőség javulásával a 19. század végére rendkívül népszerűvé vált. A kezdetben csak „hobbilónak” gúnyolt járművet a gazdagok múló szeszélyének tekintették. Az Egyesült Államokban annyira nem tudtak mit kezdeni a véleményformálók a kétkerekűvel, hogy 5 évente temették, majd ismét felmagasztalták annak használatát, olykor nemzeti sportként hivatkozva a kerékpározás tevékenységére. Többször a biztonság hiányára hivatkoztak, illetve az orvosok figyelmeztették a nőket, hogy a biciklizés meddőséget okozhat – amiről később kiderült, hogy ez inkább a férfiak esetében áll fenn.

Mindezen riogatások ellenére a kerékpározás a női emancipáció fontos kellékévé vált, segített a szüfrazsett mozgalom kialakulásában, de a szegények lehetőségeit is növelte, akik nem fizethették meg a lovakat. Hasonló idegenkedéseket jegyeztek fel a vasúttal kapcsolatban, amelyről úgy gondolták, hogy a rendkívül gyors sebesség következtében az utasok arca eldeformálódik vagy a 30 km/h-val süvítő menetszél egyszerűen leégeti a bőrt arról. Az valóban elmondható, hogy a vasúti közlekedés kezdetei nem voltak sem biztonságosak sem higiénikusak: a folyamatos füst, a rázkódás és a sebesség egyvelege sok embernél vasúti rosszullétet okozott, amit leginkább a tengeribetegséghez lehetett hasonlítani. A 20. század elején a következő nagy dobásra vártak az emberek, ami nem más volt, mint a motorizált gépjárművek. A kezdeti gépek azonban meg sem közelítették az állati erővel működtetett eszközöket. A traktor megjelenését költséges, meg nem térülő befektetésnek látták és hasonlóan vélekedtek az autókról is. Ford T-modellje előtt senki nem gondolta azt, hogy valaha is olcsóvá, de legalábbis megfizethetővé válna a gépjárművek használata. Ehhez képest az 1920-as években már 30 millió darabot adtak el az államokban belőle. Ugyanakkor nem csak a technológiai innovációk, hanem a kulturális újdonságok is ellenérzést váltottak ki. Erre a legjobb példa a kávé és a kávézás. A 17. században Európában is kezdett elterjedni a kávéfogyasztás keleti kultúrája és kinyitottak az első kávéházak. Ezek fontos intellektuális színtérré váltak, a polgárosodás előszobáját jelentették. Mások viszont az ellustulást, a produktivitás hiányát látták benne, hiszen az emberek egész nap csak beszélgettek a kávéházakban, ahelyett, hogy dolgoztak volna. Egyesek a kereszténységre való veszélyként tekintettek a kávézásra, amivel erősödik az arab befolyás így azt kezdték terjeszteni a koffeintartalmú italról, hogy sterillé teszi a fogyasztót.

Az fejlődés az emberiség végét jelenti

A technológiai progresszió hatására már évtizedenként riogattak a vészjóslók valamilyen veszéllyel, ami káoszba dönti az emberiséget. A biológiai és az orvostudomány fejlődése számtalan, korábban megválaszolatlan vagy az isteni teremtésnek tulajdonított kérdést tisztázott. Az első vakcináról, amelyet a tehénhimlő ellen fejlesztettek ki, úgy tartották, hogy szarvasmarhává változtatja a beoltott embert. A modern vakcinákkal kapcsolatban is hasonló tévhiteket, téveszméket és konteókat hoztak létre a kételkedők: autizmust okoznak, segítségükkel microchipeket ültetnek az belénk, mesterségesen betegítik meg az egészséges embereket. Ilyen ellenszenvet váltott ki az elektromosság felfedezése is, amelyről azt tartották, hogy a villamos energiát használó eszközökkel bármikor meg tudnak ölni bárkit. Így alakult ki az elektrofóbia, amely természetesen nem alaptalan, de napjainkban már elenyésző az áramütéses balesetek száma ahhoz képest, hogy mennyi elektronikai eszközt használunk. Az első elektromos távírókat is szkeptikusan fogadták, pont az elektromosság működési ismereteinek hiányában. Ezen túl viszont úgy gondolták, hogy a kommunikáció meg fogja haladni az emberi kapacitás határait és felesleges üzenetek küldésére használják majd az emberek. Ezt ellensúlyozva, az első telefonokat elsősorban üzleti célra ajánlották és széles társadalmi kritika övezte a készüléket, amikor otthonokban is bevezették azokat. A telefonálást kezdetben csak a nők körében népszerű, haszontalan tevékenységként tartották azonban pár évtizeddel később már a kapcsolattartás fontos eszközeként jelent meg a hirdetésekben, amellyel sokkal egyszerűbben kapcsolatba lehet lépni ismerőseinkkel és kapcsolatot tartani rokonainkkal. A telefon most sem vesztette el ezt a funkcióját, csupán a felület változott meg: okostelefonunk segítségével, elsősorban a közösségi média használatával maradunk kapcsolatban másokkal.

Végső soron tehát elmondható, hogy az innovációkat az emberiség nem csupán új célokra használta, hanem a múltbeli szokásokat és tradíciókat is fenntartotta és továbbfejlesztette.