Néhány évtizeddel ezelőttig, az analóg korban, gyermekkori tévelygéseink, kínos szituációk, amikbe belekeveredtünk, vagy a később már nem vállalt otromba megjegyzéseink általában a feledés homályába vesztek. Az internet elterjedésével mindez megváltozott, és ez nem csak az egyén számára rejt kockázatokat, hanem a társadalom egészére is, állítja egy az MIT research-en megjelent cikk.
2015-ben 1 billió fényképet készítettünk. Ez így egészen felfoghatatlanul hangzik, de akkor nézzük azt, hogy egy nap körülbelül egy milliárd fényképet töltenek fel a Facebookra. Emellett, számos olyan szoftver létezik, ami a diákok tevékenységét, üzeneteit, közösségi médiás posztjait, Youtube-nézési szokásait követi biztonsági okokból. Ez mind azt mutatja, hogy a felnövekvő generációk mindennapjairól rengeteg adatot rögzítenek, és többnyire fogalmunk sincsen, hogy mi történik, és ki használja fel ezeket az adatokat.
Számos példa mutatja, hogy egy meggondolatlan üzenetnek, vagy akár egy üzenet lájkolásának is komoly következményei lehetnek. Egy vulgáris Twitter poszt miatt már több frissen végzett egyetemista vesztette el az állását, középiskolás diákok pedig azért kerültek bajba, mert egy amerikai rapper füves cigarettás képét osztották meg. Nyilvánvalóan nem szép dolog csúnyán beszélni, de nem pont ez az ostoba viselkedés jellemzi gyakran a tinédzsereket? Nem éppen arról kellene szólni a gyermekkor és felnőttkor közötti időszaknak, hogy az ember kísérletezget, néha hülyeségeket csinál, de ezeket komolyabb következmények nélkül megússza?
Az igazságszolgáltatás is pontosan azért kezeli külön a fiatalkorú elkövetőket, mert az ő erkölcsi fejlődésük még nem érte el egy felnőtt szintjét. Úgy tűnik, azonban, hogy az az idő elmúlt, amikor a fiatalok megúszhatták korábbi tévedéseiket, és ez nem csak nekik hanem az egész társadalomnak rossz hír.
Ha a fiatalok nem tudnak szabadon kísérletezni és sokszor meggondolatlanul viselkedni két veszéllyel jár. Az első, hogy a tinédzserek, akik azt érzik, hogy nem hibázhatnak, minden olyan viselkedéstől, vagy kockázattól távolt tartják magukat, ami később negatív fényt vethetne rájuk. Azzal, hogy már fiatal korban kínosan figyelnek, hogy az online pedigréjük hibátlan legyen, pont a kockáztatásokból és a hibákból való tanulást és fejlődést adják fel, és nem engedik, hogy az egyéniségük kifejlődjön.
Ehhez kapcsolódik egy másik veszély, ami nem csak a fiatalokat, hanem az egész társadalmat fenyegeti. Mivel az internet nem felejt, ezért sokan azt fogják gondolni, hogy semmi értelme nincsen megváltozni, hiszen a múltjuk mindig ott fog kísérteni. Ha engedjük, hogy a múltunk teljes egészében meghatározza a jövőnket, akkor elveszik a motiváció arra, hogy megváltozzunk, hiszen egy régen elejtett sértő megjegyzés bármikor romba döntheti a karrierünket. Az a diák, akit évekkel ezelőtti rasszista megjegyzései miatt küldtek el a Harvardról, nem biztos, hogy úgy látja, hogy érdemes a hibáinkból tanulni és fejlődni. Ennek következményeképpen, a már amúgy is polarizált társadalomban az új generációk világképe és identitása már túlságosan fiatalon megszilárdul és semmi ösztönzést nem látnak arra, hogy ezeken változtassanak.
Összegezve, ha minden cselekedetünk visszakereshető lesz, és azokat nem fogja jótékony homály fedni, a fiatalok sokkal kevésbé akarnak majd kísérletezni és kockáztatni. Fennáll a veszély, hogy megváltozni és fejlődni sem fognak, mert azt érzik, hogy a múltuk hibái örökre ott lebegnek felettük.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A szemlét készítette: Papp Gergely
