Oliver Burkman közel másfél évtizedig osztotta meg életvezetési gondolatait a Guardian hasábjain heti rendszerességgel. Ettől a cikktől meg fog változni az életed címen futó sorozatában a szerző a mentális jólét különböző aspektusait vizsgálta, új kutatások eredményeit értelmezte, pszichológiai, filozófiai irányzatokat magyarázott el hétköznapi nyelven, és sokszor humoros stílusban elmélkedett az élet értelmén. A sorozat tavaly ősszel véget ért, a cikkek itt érhetőek el, de szerencsére Burkman nem tette le végleg a lantot. Továbbra is jelennek meg írásai a Guardianben, legutóbb éppen az új év alkalmából írt cikket arról, hogy mennyire fontos, hogy egyszerre csak egy dolgot csináljunk.
Bár Nietzsche már a 19. században kikelt az ellen, hogy az ember egyszerre több dologgal foglalkozzon, valószínűleg egyetérthetünk abban, hogy annyira nehéz sosem volt a dolgunk, mint most. A digitális kütyüink figyelemelterelő hatása, a rengeteg túlóra és a világjárvány okozta határvonalak elmosódása mind megnehezíti a dolgunkat, amikor egyszerre csak egy dologra szeretnénk koncentrálni. Az új év minderre még rátesz egy lapáttal, hiszen ilyenkor mindenki megfogad egy halom dolgot, hogy rendbe szedi a magánéletét és a párkapcsolatát, behozza a lemaradásait a munkában, az otthonában megcsinálja a régóta esedékes javításokat és természetesen az életmódján is változtat, hogy végre egészségesebben éljen. Azonban érdemes ellenállni a kísértésnek, hogy mindent egyszerre akarjunk megoldani, és próbáljuk meg az ellenkezőjét, tanuljunk meg egyszerre csak egy dologgal foglalkozni.
Ez azonban nem is annyira könnyű. Amikor azt érezzük, hogy kezd elúszni az életünk, és olyan sok mindent kellene egyszerre megoldani, akkor sokkal megnyugtatóbb érzés, hogy ha egyszerre foglalkozunk minden problémával. A szorongásunk is jobban csökken, amikor azt az illúziót keltjük, hogy minden problémánkon dolgozunk. De vigyázat, ez egy félrevezető érzés.
Először is, a feladatok közötti ugrálás során rengeteg energiát emészt fel, hogy újra és újra rá tudjunk fókuszálni és el tudjunk merülni egy feladatban. Továbbá, akkor fogunk az egyik feladatról a másikra váltani, amikor az adott feladatot túl nehéznek érezzük, így a feladatok a nehézségek elkerülésének és halogatásának az eszközévé válhatnak.
Amikor minden feladatot sürgősnek érzünk, akkor nem könnyű mondjuk a gyerekeinkkel való kapcsolatunk rendbehozatalát hónapokkal elnapolni. De ezt a szorongás mondatja velünk. Ha valóban haladni akarunk, akkor egy dolgot kell egyszerre csinálnunk, aminek az a titka, hogy el kell fogadni azt a kellemetlen érzést, hogy jó pár dologgal egyelőre egyáltalán nem haladunk.
Az „egy dolgot egyszerre” hozzáállás többet jelent annál, mint hogy ne nézzük az emailjeinket egy team meeting alatt. Ez egy életfilozófia, aminek segítségével valós esélyünk van arra, hogy céljaink közül legalább néhányat elérjünk. Ha mindennel egyszerre foglalkozunk, akkor nagyon keveset fogunk haladni, és csak abban a hamis illúzióban ringatjuk magunkat, hogy egy napon majd az összes célunkat meg fogjuk valósítani.
Gyakorlati tanácsok és az eredeti cikk itt olvasható.
A cikket szemlézte: Papp Gergely
