Ebben a szemlében három kísérletet mutatunk be arra, hogy milyen könnyen csapjuk be magunkat.
Az első kísérlet azt bizonyította be, hogy amikor csak csalással, vagy segítséggel érünk el jó eredményeket, akkor is azt gondoljuk, hogy jobbak vagyunk másoknál és megérdemeltük a sikert. A kísérlet során a résztvevőknek IQ teszt kérdésekre kellett válaszolniuk. A résztvevők fele jelentős segítséget kapott, míg a másik csoport csak magára hagyatkozhatott. Nem meglepő módon, azok akik segítséget kaptak, jobban szerepeltek. Ezután megkérték az összes résztvevőt, hogy tippeljék meg, hogy milyen eredményt érnének el egy újabb IQ teszten. Azok, akik a segítség miatt jobban szerepeltek, túlbecsülték a tudásukat és jobb eredményt vártak maguktól, mint amire valóban (segítség nélkül) képesek. Ezt a túlságosan pozitív képet akkor is fenntartották magukról, amikor a kutatók pénzjutalommal próbálták arra ösztönözni a résztvevőket, hogy reálisan ítéljék meg magukat. Az eredmények alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek valóban elhiszik, hogy jobbak másoknál, akkor is ha sikereiket csalással, vagy segítséggel érték el. Jó példa erre a jelenségre a közéletből azok a figurák, akik családi/baráti segítséggel, vagy politikai hátszéllel lettek sikeresek, mégis azt állítják, hogy a sikerüket a saját képességeiknek köszönhetik. A kísérlet eredménye azt látszik bizonyítani, hogy ők valószínűleg tényleg azt gondolják, hogy jobbak másoknál.
A második kísérlet azt mutatta meg, hogy azokban az esetekben is el tudjuk magunkkal hitetni, hogy erkölcsösen cselekedtünk, amikor egyértelműen a saját érdekeink vezéreltek minket, pedig a feladatunk az lett volna, hogy mások érdekeit szolgáljuk. A kísérletben résztvevőknek az volt a feladata, hogy két befektetési lehetőség közül válasszák ki az előnyösebbet, dolgozzanak ki érveket mellette és ezzel segítsék a hozzájuk befektetési tanácsért fordulókat. A tanácsadók egy részének még a feladat megkezdése előtt pénzjutalmat ajánlottak fel, amennyiben az egyik opciót választják. A csoport másik fele csak a választás és a felkészülés után értesült a jutalomról. A második csoport, akik csak később hallottak a jutalomról, nem változtatta meg a választását, mert morálisan elfogadhatatlannak érezték, hogy a saját hasznuk miatt módosítsák a véleményüket. Az első csoportban azonban a legtöbben azt a befektetési opciót választották és amellett érveltek, amelyik nekik jelentett hasznot. Erre a jelenségre sem nehéz példákat találni a közéletben. Egy politikus, akinek a feladata a köz szolgálata lenne, gyakran a saját érdekei mentén hoz döntéseket, ezek mellett érvel és eközben morális aggályai sincsenek emiatt, sőt meg van győződve, hogy ő jó emberként a közérdeket szolgálja.
A harmadik kísérlet arra világított rá, hogy amikor másokat kell meggyőzni, akkor könnyen olyan dolgokat is elhiszünk, amiről korábban más volt a véleményünk. A kísérleti alanyoknak egy vitában kellett részt venniük és minél meggyőzőbben érvelni egy ügy mellett. Az, hogy a vitában ki milyen álláspontot képviseljen, sorsolással döntötték el. A kutatók még a sorsolás előtt felmérték, hogy a résztvevők milyen álláspontot képviselnek a megadott kérdésekben, majd ezt megismételték a vita után is. Meglepő módon azt találták, hogy a legtöbben sokkal jobban tudtak azonosulni azzal az oldallal, amit a vitában képviseltek, még akkor is, ha korábban máshogyan gondolkodtak arról a kérdésről. Az önbecsapás ebben az esetben egy evolúciós funkció annak érdekében, hogy minél sikeresebben tudjunk másokat megnyerni egy ügynek. Könnyen lehet, hogy a véleményünk sok ügyben ilyen módon alakul ki. Egy jó példa lehet erre a közéletből az a politikus, akinek egy bizonyos ügy mellett kell érvelnie politikai okokból, majd egy idő után ő is elkezd hinni abban, amiket mond, még akkor is ha korábban máshogyan gondolta.
A szemlében a példákat az önbecsapásra a közéletből merítettem, de ez a jelenség mindannyiunk életében jelen van. Valószínűleg az él a legnagyobb önámításban, aki azt gondolja, hogy őrá ezek a jelenségek nem érvényesek.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A szemlét készítette: Papp Gergely
