A filozófia története során jelentős változásokon ment keresztül, amelyek hatással voltak a filozófusok írási stílusára és gondolataik kifejezésének módjára. A régi filozófusok gyakran a nyilvánosság előtt vitatkoztak és különböző formákat használtak gondolataik megfogalmazására, például párbeszédek, önéletrajzi elemek vagy aforizmák formájában.
Az 20. században a filozófia komolyan specializálódott, és az akadémiai körök egyre bennfentesebbé váltak, miközben elvesztették kapcsolatukat a társadalom szélesebb rétegeivel. Az előnyök mellett a specializáció hátrányait is kiemeli a cikk. Bár segíthet az akadémikusoknak, hogy kiemelkedjenek a saját területükön, munkájuk kisebb eséllyel gyakorol széles körű hatást. Az egyoldalú specializáció nem csak a filozófia hatókörét szűkíti, hanem kizárja azokat is, akik kívülről járulhatnak a gondolkozáshoz.
A szöveg hangsúlyozza azt is, hogy bár a szakértelem fontos a jelenlegi intellektuális környezetben, azok a filozófusok, akik különböző területeken dolgoztak, mély nyomot hagytak a filozófiában. Példaként említi Arisztotelészt, aki több tudományágban is kutatott, és azt állítja, hogy az ilyen filozófusokhoz képest a modern filozófiai művek jelentőségükben és hatásukban korlátozottabbak.
Források:
Bernard Williams cikke „On Hating and Despising Philosophy” (1996)
Kieran Setiya cikke a London Review of Books-ban
Terrance MacMullan cikke „Jon Stewart and the New Public Intellectual” (2007)
Adrian Moore állítása a specializációról
David Bloor kifejezése „the blight of specialisation”
John Potts véleménye a specializáció hatásáról a filozófiára
