A Barankovics István Alapítvány múlt év végén megjelent köteteinek bemutatását Balog Zoltán válogatott írásainak ismertetésével folytatjuk.
Mert Tiéd az ország I. Balog Zoltán válogatott igehirdetései Szerkesztette: Révész Judit és Bíró Éva; Mert Tiéd az ország II. Balog Zoltán válogatott politikai beszédei. Szerkesztette: Révész Judit. Barankovics István Alapítvány 2017. Az első kötethez Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a második kötethez Orbán Viktor miniszterelnök írt előszót.
A kép forrása a kötetek borítója
„A felelősségből mindenkinek annyi jut, amennyit magára vállal”
Ünnepi kötetet tarthat kezében az olvasó, ha kinyitja a miniszter válogatott beszédeinek gyűjteményét. A kétkötetes munka a 60 éves Balog Zoltán 60-60 beszédét és írását tartalmazza életének két meghatározó területén a református lelkészi hivatáshoz kapcsolódóan és a politikusi pályán. Belőlük kibontakozik a gyülekezet építő és az emberi erőforrás miniszter világnézeti és politikusi portréja. Az igehirdetéseket tartalmazó kötet írásai többségükben hangfelvételek alapján készültek, a szerző megjelenés előtt nem látta a kéziratot, s ez – néhány nyomtatásban megjelent anyag kivételével – a politikai beszédeket tartalmazó kötet írásaira is többségében igaz.
Mindkét részt a politikus rövid életrajza egészíti ki, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy pályáját betanított esztergályosként kezdte, amit teológiai tanulmányai és lelkészi hivatásgyakorlása követett. Az országos politikában 1991-ben, a Fidesz parlamenti frakciójának egyházpolitikai tanácsadójaként vállalt először szerepet, majd 2006-ban lett országgyűlési képviselő, 2007-ben a Fidesz parlamenti frakcióvezető helyettese, 2010 és 2012 között társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár, 2012-től emberi erőforrás miniszter. Országgyűlési képviselővé választásától lelkészi hivatását szünetelteti, a címet nem használja, de a „lelkészi jelleget fenntartva” – amennyiben meghívást kap – igehirdetéseket végez.
Bogárdi Szabó István az első könyvhöz írt előszavában megjegyzi, hogy Balog Zoltán „mestere a szónak”. A két kötet prédikátori és politikusi minőségben elhangzott beszédei nyomán született írások közel 500 oldalon keresztül ezt fényesen bizonyítják is. Ebben a recenzióban nem nyílik lehetőség a gazdag gondolatok tételes bemutatására, csupán a politikai beszédek közül válogatva emelünk ki néhány jellemző momentumot. Ezek sorában találhatunk kiállítás megnyitókon, szoboravatásokon elmondott beszédeket, születésnapi köszöntőket és temetési búcsúztatókat (Csoóri Sándorét, Jókai Annáét, Kertész Imréét, Pozsgai Imréét), tanévnyitó szövegeket csakúgy, mint könyvekhez írt előszavakat.
A határon túli magyarság és a nemzeti összetartozás témája rendre visszaköszön, hiszen a politikus gyakran látogatott a kárpát-medencei magyarság kulturális központjainak számító városokba. „Bethlen Gábor üzenete számunkra ma az, hogy mégis lehet, mégis érdemes. Menni kell, de menni csak arra érdemes, amerre együtt mehetünk” – hangsúlyozta például Kolozsváron az erdélyi fejedelem koronázásának 400. évfordulóján, ahol a Bethlen Gábor szobor avatására kérték fel. (21. o) 2017 szeptemberében, a Kassai Magyar Református Központ átadásakor a nemzeti összetartozás etikai tartalmát is boncolgatta, s erről a következőképp vélekedett: „Régen ez úgy hangzott, hogy a Magyar Köztársaság érez felelősséget a határon túli magyarokért. Az új magyar alkotmányban pedig már úgy van, hogy Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő testvéreinkért. Nagy különbség van a két megfogalmazás között. Hiszen aki viseli a felelősséget, az terhet is visel, büszkén is viselheti azt. Aki pedig csak érzi, az nem feltétlenül hordozza is azt.” (210.o.)
Balog Zoltán gyakran jeles történelmi évfordulók, emléknapok szónokaként fogalmazta meg a történelem fényes lapjainak, vagy épp tragédiának a mának szóló üzenetét. Az első világháború emlékévében, egy kiállítás megnyitóján arról szólt, hogy a vérzivatar minden magyar család tragédiája volt, amihez emberi rossz döntések és hibás helyzetértékelések vezettek. „A történelemmel veszélyes dolog játszani” – tette hozzá. „Mi ezt nem is tesszük, mi a történelmet meg akarjuk érteni, és tiszteletet akarunk adni minden embernek, aki helytállt.” (35-36.o.)
Más alkalommal az ELTE holokauszt sorának emlékmű avatásán a múlttal való szembenézés és az emlékezés fontosságát emelte ki: „El kell számolnunk. El kell számolnunk nemcsak a 199 névvel, hanem magunkkal is… Nem lehet másként nemzeti kultúráról, emlékezetről beszélni, csak ha a mikroközösségek fennmaradnak, és emlékezni tudnak… A múlt bevallása minden különbség ellenére össze is köthet minket – akár össze is köthetne. Akkor miért nem köt? Abban bízunk, hogyha együtt tudunk a múltra tekinteni, akkor a jövőre is együtt emelhetjük a tekintetünket.” (50-51.o.) A történelmi témákhoz kapcsolódó tanulságok levonására alkalmat adó gondolatok sorát még tovább lehetne folytatni. A válogatásba bekerültek többek között a németek elhurcolása emléknapján, a málenkij robot emlékhely avatásán elmondott beszédek, egy Trianon évfordulós üzenet és a tavalyi reformáció emlékévhez kapcsolódó megnyilvánulások is.
„Ringassuk együtt a bölcsőt”
Az emberi erőforrás miniszter beszédei között külön tematikus egységet jelentenek az aktuális társadalmi kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalások. Ezek sorában talán a legfontosabb a Magyarország előtt álló demográfiai kihívásra adott családpolitika. A kötetben olvasható az a 2015-ös Budapesti Demográfiai Fórumon elmondott beszéd is, amelyben Balog Zoltán abból indult ki, hogy a kormány a bevándorlás helyett a családpolitikai eszközöket tekinti reális megoldási alternatívának a humán erőforrás csökkenés megállítására. Aláhúzta, az utódok felnevelése a szülők felelőssége, de az állam feladata, hogy képessé tegye a családokat erre. A nemzetközi fórumon részletesen bemutatta a kormány családpolitikai intézkedéssorozatát, kiemelve a hátrányos helyzetű családok felemelésének eszközeit, majd beszédét a következőkkel zárta: „Komoly szövetségeseink az egyházak is, de legfőbb szövetségeseink a családok, az érintettek. Ha ők a saját életüket a nyilvánosság előtt is hajlandók megmutatni, akkor növekszik az öntudat, hogy családban élni jó és erre büszkének lehet lenni.” (88.o.) 2017-es nőnapi köszöntője „Aki a bölcsőt ringatja, a világot igazgatja” cím alatt került a kötetbe. Ez a gondolatmenet bepillantást enged nemcsak a politikus női szerepekről vallott felfogásába, de olvashatunk benne a gender tanulmányok és a családpolitikai tanulmányok különbségeiről is. Az idősek világnapja alkalma adta az apropóját annak az írásnak, amely a kormány idősbarát intézkedéseit, a nyugdíjak stabilitását célzó lépéseit mutatja be, a 2017-es Semmelweis-napi beszéd pedig az egészségügy terén tett lépéseket ecseteli, több írás foglalkozik továbbá az egészségmegőrzés és a betegségek megelőzésének kérdéseivel.
A témák sorából természetesen nem maradhatott ki a felzárkóztatáspolitika sem. Ezt a területet más fejezetek mellett az a 2014-ben megrendezett „Egymásra utalva” nemzetközi konferencián elmondott előadás reprezentálja, melyben a miniszter a roma integráció kérdésének alapelveit mutatta be. A sorban az elsőként a kölcsönös felelősség elvére utalt. „A magyarországi romák ügye nem tehető rendbe a többség támogatása, a nem roma magyarok támogatása nélkül, és Magyarország felemelkedése nem valósulhat meg a cigányok aktív részvétele nélkül” – mondta akkor. (112.o.) Kiemelte továbbá a romaügyi intézkedések kormányzati folytonosságának szükségességét, az egyházak integrációs szerepvállalását, a munkaadók szociális szerepvállalását, az önkormányzatoknak a romák felzárkóztatásában játszott szerepét. „Befejezésül hadd idézem az egyik félig civil, félig egyházi szervezet vezetőjének, Vecsei Miklósnak a szavait, aki azt mondta, milyen jó, hogy itt vagyunk a cethal gyomrában (ez utalás a Bálnára, a konferencia helyszínére) – ugye a cethal gyomrában támadtak Jónásnak a legjobb gondolatai, aztán amikor kiköpte a cet a partra, akkor elindul Ninive felé, és a város megtért. Miért ne térhetne meg Magyarország is?” – tette fel a kérdést előadása végén. (118.o.)
Társadalompolitika és világnézet összetartozó fogalmak, különösen igaz ez a kereszténydemokráciára, melynek társadalomszemlélete az egyházak társadalmi tanításain alapul és az örökérvényűnek vallott értékekből származik. Balog Zoltán beszédei állásfoglalások, a keresztény értékeknek a XXI. század magyar valóságára történő alkalmazásának példái. Explicit formában ezt a szemléletmódot a kötetben leginkább „A valóság keresztény olvasata” címet viselő előadásának írott változatában érhetjük tetten, amely a XXI. Század Intézet által szervezett „Keresztény értékek a XXI. században” konferencián hangzott el 2016. január 14-én. Eszerint a keresztény örökség kulturális és morális alapot jelent, egyféle „inspirációt”, és „orientációt”. A politikus szerint fontos azonban a változó világban az üzenet folytonos megújítása, mert – bár a textus örök – a kontextus folyamatosan változik. A keresztény értékek csak így válhatnak „életsegítséggé”, azaz a világban eligazodást segítő orientációs pontokká. „Egyszerre kell a textus és a kontextus. A való világ, amit magunk előtt látunk és az az üzenet, amit örök érvényűnek tekintünk. Ehhez kell a bifokális szemüveg. Már a diagnózis felállítása, amikor a keresztény értékeket életsegítséggé akarjuk tenni, már az is természetesen keresztény szemüvegen keresztül történik… Még inkább igaz ez a terápiára. Azt látni, ami van a maga realitásában és nem feladni, ami lehetséges” (59.o.)
A Barankovics István Alapítvány kiadványát nemcsak azért ajánljuk, mert a válogatásból a politikus szellemi portréjának kontúrjai lesznek határozottabbak, de azért is, mert olvasva egyféle társadalmi tabló bontakozik ki előttünk a mai Magyarországról, egyúttal pedig felidézhetjük a közelmúlt politikatörténetének meghatározó kérdéseit is.
