Konferencia a gyermeknevelést elismerő nyugdíjrendszerről

A nyugdíj és a gyermekvállalás kapcsolata címmel online konferenciát szervezett a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Demográfiai szakosztálya 2012. május 26-án 14 órától, amelyet a Webexen és az MKT You Tube-csatornáján is követhettek az érdeklődök. A konferencia felrobbantotta a Facebook-ot és írt róla a növekedés.hu , az Index, a 24.hu és a portfolio.hu . A nagy érdeklődésre való tekintettel érdemes részletesebb beszámolni erről a tudományos ülésről, amelynek a fókuszában Banyár József által kidolgozott ún. humán tőke alapú nyugdíjrendszer (HT) bemutatása és megvitatása állt.

A konferencia megnyitása

A kétórás konferenciát a demográfiai szakosztály elnöke, Benda József nyitotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer nemcsak elszenvedi a csökkenő gyerekszámot, hanem maga is hozzájárul ehhez. Hiszen ha az „öngondoskodásához” elég félretenni néhány garast, akkor minek bíbelődni a gyerekneveléssel, ami nemcsak költséges, hanem felettébb fáradságos munka is.

A rendezvényt Sisakné Fekete Zsuzsa közgazdász és statisztikus moderálta. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a kevés gyereket vállaló és ezért elöregedő társadalmakban a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer egyre kevésbé fenntartható. Az MNB számításai szerint a magyar nyugdíjrendszer a jelenlegi feltételek mellett 2035-ig fenntartható, vagyis addig a kiadások és a bevételek egyensúlyban lesznek. Ezután azonban az éves hiány jelentős mértékben növekedni fog, elsősorban a kedvezőtlen demográfiai trendek miatt, majd a társadalombiztosítás hiányának a mértéke 2060-ban eléri a GDP 4%-át. Ezért a szakértőkben felmerült a nyugdíjrendszernek a gyermekneveléssel történő összekapcsolása. Az MNB a Versenyképességi Jelentésében (2017) javaslatot tett a gyermeknevelés elismerésére a nyugdíjrendszerben, amit a fenntarthatóság és az igazságosság szempontokkal indokolt.

Kovács Erzsébet professzor asszony előadásában bemutatta a fontosabb demográfiai trendeket Európában és Magyarországon. Rámutatott a fiatal nők számának a drámai mértékű csökkenésére. 1955 és 2050 közötti 95 évben az európai termékenységi érték 1,5 gyerek/nő érték körül mozog és így a születések száma is folyamatosan csökken. Az első gyerek vállalásának az ideje is folyamatosan nő, Magyarországon 29 év. A másik fontos tendencia a nyugdíjasok és a nyugdíjas évek számának a folyamatosan növekedése. Nyugdíjba vonuláskor, 65 éves korban a várható élettartam még átlagosan 20 év. Ez a két folyamat együttesen okozza a nyugdíjválságot, amely nemcsak Magyarországot, hanem az Európai Uniót is jellemzi.

A humán tőke alapú nyugdíjrendszer bemutatása

Banyár József előadásában egy átfogó képet adott a modern nyugdíjrendszer kialakulásáról és történeti formáiról. Különbséget tett a feltőkésített állami rendszerre (Bismarck), az alapnyugdíjra, vagyis az adóbevételekből finanszírozott kisösszegű kifizetésekre (Beveridge) és a munkanyugdíjra (Roosevelt) épülő nyugdíjrendszerek között.

A folyó finanszírozású rendszer-elméletének az alapjait Samuelson dolgozta ki 1958-ban, amelyben az amerikai szerző kimutatta, hogy ez a rendszer nem piramisjáték, legalábbis, ha – jegyzi meg Banyár–, a generációk egyre népesebbek. Samuelson szerint a folyó finanszírozású nyugdíjrendszer sajátossága, hogy tartalékok nélkül működik, ugyanakkor a járadékfizetéshez megkövetel egy hosszabb, minimum 15 éves „szolgálati időt”.

Ezt követően a közgazdász arról beszélt, hogy a tradicionális társadalmakban a gyerekvállalás a szülők számára egy jó befektetés: a gyerekek fiatalon elkezdenek dolgozni a családi gazdaságban, később pedig ők tartják el az idős szülőket. A modern társadalmakban a gyereknevelés költsége egyre nagyobb, hiszen a gyerekek egyre tovább tanulnak, vagyis egyre tovább kell őket eltartani, másrészt a szülők munkaerőként sem számíthatnak rájuk a családi gazdaságokban, amelyek száma szintén gyorsan csökken, s végül az idős szülők nem a gyerekekre, hanem a nyugdíjrendszerre építik az időskori életüket. Tehát a modern társadalmakban a gyereknevelés egy olyan „vállalkozás”, amelynek hatalmas a költsége, a miközben a gazdasági haszna, legalábbis számukra nulla. A modern társadalom felszámolta gyerekvállalás tradicionális ösztönzőit, de nem dolgozott ki újakat.

Samuelson az állandó létszámúnak tételezett társadalomban közgazdasági szempontból három korosztályt különböztetett meg: aktív fiatal és középkorú, illetve inaktív nyugdíjas. Ebben a modellben a generációk létszáma állandó. A nyugdíjra vonatkozó társadalomszerződés lényege, hogy az aktívak a fogyasztásuk egy részéről mindig lemondanak a nyugdíjasok számára.

Ez a modell nyilvánvalóan hibás, hiszen figyelmen kívül hagyja a gyerekek felnevelésének a költségeit. Ezért Banyár a Samuelson által javasolt három kategória mellett bevezeti az inaktív fiatal fogalmát is. Tehát a fiatal és a középkorú aktívaknak nemcsak az idős, hanem a fiatal inaktívakat is el kell tartania. Ideáltipikus esetben minden ember életének első és utolsó szakaszában eltartott, míg középső két szakaszában eltartó. A gyerektelenek közgazdasági szempontból azért járnak jól, mert őket nem terheli a gyerekek felnevelésének a költsége. Tehát a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer igazságtalan, ezért át kell térni a humán töke alapú rendszerre, ahol „mindenkinek abban az arányban jár a nyugdíj, amilyen arányban hozzájárult ennek a humántőkének a létrehozásához.” A közgazdász szükségesnek tart egy tőke alapú nyugdíjrendszert is és úgy gondolja, hogy ez a két rendszer együtt már képes biztosítani egy igazságos és méltányos nyugdíjrendszert. A gyerekesek főleg a humán tőke, míg a gyermektelenek főleg a tőke alapú rendszerből kapnák a nyugdíjukat.

Vélemények

A második órában ismertette a két opponens a véleményét. Gál Róbert demográfus számos kérdésben egyetértet az előadóval. Ő is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszerben a fiatal munkaerő egy olyan külső változó, ami a semmiből jön, noha előállítása elképesztő mértékű időt, ráfordítást és költséget jelent elsősorban a szülök számára. Szerinte a jelenlegi nyugdíjrendszer nemcsak fenntarthatatlan, hanem igazságtalan is. Kritikai elemként a következőket hangsúlyozta. A humán tőkét nem lehet kizárólag létszámokkal megragadni, annak számos kvalitatív sajátossága is van. A jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer hozzájárult a termékenység csökkenéséhez, de csak kis mértékben. Ebből adódóan egy pronatalista nyugdíjrendszertől sem lehet csodákat várni. Szerinte egy ilyen rendszer termékenységnövelő hatása csak kis mértékű lenne, viszont igazságosabb elosztást jelentene. Végül rámutatott arra, hogy a nyugdíjprobléma a nyugdíjkorhatár növelésével is enyhíthető, amire lehetőséget ad az emberek egészségi állapotának a folyamatos javulása.

Mészáros József opponensi válaszát azzal kezdte, hogy az ilyen konferenciák legfontosabb hatása, hogy a közvéleményt is ráébreszti a nyugdíjrendszerünk válságára és a reform szükségességére. A professzor is hangsúlyozta, hogy még egy igazságos nyugdíjrendszer sem képes jelentős mértékben megemelni a termékenységi rátát. Ugyanakkor a terhek és az előnyök igazságosabb elosztása önmagában is szükségessé teszi a jelenlegi rendszer módosítását. Felhívta a figyelmet arra, hogy az átlagok megtévesztők, hiszen ma is vannak olyan családok, ahol sok gyerek van, míg máshol kevés. Ezeknek a különbségeknek a megértése csak úgy lehetséges, ha a gazdasági ösztönzők mellett egyéb szempontokat is figyelembe veszünk. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a fizikai-gazdasági tőke működéséhez is szükség van a humán tőkére. Azaz a megfelelő mértékű reprodukció nélkül a tőke alapú nyugdíjrendszerek életképtelenek.

Az új megoldásokat mérlegelve, fontos, hogy abban az emberek önként és lelkesen részt vegyenek. Egy olyan rendszer, amelyben a direkt járulékfizetés jelentősége lecsökken, ott az emberek kevésbé fognak járulékot fizetni. Szintén az érdekeltség fontosságát mutatja, hogy sok országban a klasszikus felosztó—kirovó rendszerről áttértek az egyéni (tőke) számlás nyugdíjrendszerre (NDC), elsősorban azért, hogy növeljék az érdekeltséget a befizetések irányába. Tehát nem érdemes egy olyan rendszert kiépíteni, ahol a járadékfizetés nem áll az aktívak érdekében. Gál Róberttel egyetért abban, hogy a humán tőke nem „darab”, hanem az emberek képzettsége nagyon fontos tényező, valamin abban is, hogy az egyre egészségesebb munkaerő egyre tovább tud dolgozni.

Demény Pál hozzászólásában megerősítette, hogy a „nem születést ösztönző nyugdíjrendszer” reformja elkerülhetetlen. Ehhez azonban szükség van a politika elszántságára. Sajnálattal állapította meg, hogy ez a kérdés nincs napirenden.

Németh György hozzászólásában jelezte, hogy ő – velem együtt – egy egyszerűbb „deményista” nyugdíjreformban hisz és javasolta, hogy a szakosztály tárgyalja meg ezt az alternatívát is.

Tóth Pál Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon sokan a külső kényszerek miatt egyedülállóak és gyermektelenek.

Banyár József rövid válaszában a következőket hangsúlyozta. Mindegy hogy miért gyermektelen valaki mindenképpen megtakarítja a gyermeknevelés költségét. Egy olyan nyugdíjreformra van szükség, ahol a gyermektelenek plusz befizetésekkel járulnak hozzá a következő generáció előállításának a költségeihez. Szerinte az általa javasolt duális rendszer esetében az embereknek már nem éri meg gyermektelenül élni, ami önmagában is termékenység növelő hatású, továbbá egy ilyen rendszert már lehet úgy kalibrálni, hogy egyre több gyerek születésére ösztönözzön. Csak az idő rövidségére tekintettel nem tért ki a végzettség és a humán tőke minőségének a kérdésére, de a tanulmányaiban reflektált erre a problémára.

Összefoglalás

A tudományos ülés résztvevő abban egyetértek, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, aminek a végső okai a modern demográfiai trendekben rejlenek, jelesül az egyre hosszabb élettartamban és a jövő generációk létszámának a csökkenésében. Tehát nyugdíjreformra van szükség, amelynek pronatalista jellegűnek kell lennie. Abban is egyetértés volt, hogy önmagában egy új pronatalista nyugdíjreformtól nem várható a termékenységi ráta jelentős emelkedése. Erre a nyugdíjreformra elsősorban a társadalmi igazságosság miatt van szükség. Közgazdasági szempontból a jelenlegi helyzet mélyen igazságtalan és méltánytalan, hiszen a következő generáció felnevelésének a legnagyobb terhét és költségét a gyereket vállaló fiatalokra terheli. Szerencsére a fiatalok számára a gyerekvállalás nem csak egy gazdasági vállalkozás. Ez azonban nem menti fel a társadalmat és a politikát az alól a felelősség alól, hogy egy olyan nyugdíjrendszert alkosson meg, amelyben a gyerekvállaló fiatal helyzete gazdasági szempontból ne romoljon. A pronatalista nyugdíjreform technikai részleteiben azonban nem értettek egyet a tudományos ülés résztvevői.