Mamahotelből mamahotelbe?

A Z és Y generációs fiatalokról, fiatal felnőttekről számtalan – valljuk be nem túl hízelgő – sztereotip vélemény forog közszájon. Éjjel-nappal az okostelefon képernyőjét bámulják vagy a számítógép előtt ülnek, bulizással töltik az idejüket, nem kitartóak, ezért gyakran váltanak munkahelyeket, főleg, ha elégedetlenek a körülményekkel. A korai munkába állás és függetlenedés helyett a tanulmányok kitolását választják, az otthon melege és a szülői gondoskodás kényelme pedig sokkal vonzóbb számukra, mint egy albérletet vagy egy saját ingatlant fenntartani, annak minden ügyes-bajos problémájával. Nem beszélve arról, hogy anyagilag is jobban megéri otthon maradni számukra. Hiszen, egy pályakezdő fizetése – ha egyáltalán el tud helyezkedni szakmájában – nulla tapasztalattal sok esetben nem túl kecsegtető napjaink albérleti áraihoz viszonyítva, ami sajnos egy globális tendenciává vált: az ingatlanpiac hasít és ezzel együtt az árak is az egekbe szöktek. A KSH felmérése szerint, ma már átlagosan 27 évesen repül ki egy „fiatal” a családi fészekből és 2019-ben a magyar fiatalok 62%-a nem hagyta el a szülői házat. Ez az adat 2005-ben 50%, a rendszerváltás előtti években pedig még inkább alacsonyabb volt. Érdekesség, hogy a férfiak felülreprezentáltak ebben, az ő „mamahotel” arányszámuk magasabb, mint a nők esetében. Ugyanakkor bátran kijelenthető, hogy a jelenség nem magyar sajátosság. A mediterrán és dél-kelet európai térségben az otthon maradási időintervallum jellemzően magasabb, viszont a Skandináv térség állampolgárai hamarabb, jóval hamarabb igyekeznek saját életet kezdeni (Horvátországban a férfiak 33,6 a nők 29,9 évesen, míg Svédországban a férfiak 18, a nők 17,6 éves átlagéletkorban hagyják el a szülők házát).

Az otthon kényelméből nehezen kilépő fiatal felnőttek legutóbb még egy stigmát kaptak a nyakukba: a koronavírus miatti járványügyi intézkedéseket alig tartják be, könnyelműek és lecsengő első hullám (az USA-ban inkább egy összefüggő, hatalmas hullámról beszélhetünk) utáni közösségi rendezvények, szórakozóhelyek, bulik és nyaralások miatt kezdték el fertőzni a lakosság többi részét. A fiatalok lettek az új szuperterjesztők. Bár a tavaszi szünet, vagyis a „spring break” pont akkorra esett, amikor kezdett berobbani a járvány az Egyesült Államokan, ennek ellenére is sok bírálatot kaptak a felelőtlen bulizó fiatalok. A járvány csillapodó, nyári szakaszában a népszerű üdülő és strandhelyek, tengerpartok váltak gócpontokká és a korábbi 54 éves átlagéletkor 39-re csökkent a megbetegedett személyeknél. Ez viszont, később visszahathat az idősebbekre, továbbá azt sem lehet tudni, hogy milyen szövődmények léphetnek fel a gyenge tüneteket produkáló fertőzöttek esetében és ennek következtében hogyan terhelik majd le az egészségügyet. Tehát jogos lenne a felháborodás, hogy a felelőtlen fiatalok magatartása okozza a „második” hullámot? A valóság természetesen ennél sokkal árnyaltabb.

A COVID-19 gazdasági hatása a fiatal felnőttekre

A korlátozások következtében létrejövő gazdasági visszaesés, válság, foglalkozáskörök megszűnése a legtöbb országot súlyosan érintette. Az elmúlt évtizedekben a szolgáltatóipar és az idegenforgalom szerepe igencsak jelentős részét tette ki számos állam gazdaságának, ezek szenvedték meg a leginkább az intézkedések hatását. Számos munkát lehetetlen otthonról végezni, így a home office lehetősége nem áll fenn például egy barista, vagy fodrász esetében. Ugyanígy a pályakezdők, kevés tapasztalattal rendelkezők, diákmunkások vagy az alacsony iskolai végzettségűek is megérezhették a gazdasági szigorításokat. Ezek azok a munkavállalói rétegek, akiket elsőnek voltak kénytelenek szembesülni azzal, hogy milyen nehézségek várnak emberek millióira az elkövetkezendő hónapokban. A járvány következtében felgyorsult és megnövekedett a digitális, online vásárlás, rengeteg vállalkozás nyitott a vásárlók felé webshopokkal, netes értékesítési felülettel, esetleg kiszállítási lehetőséggel. Ezek ellenére még így is kevesebb munkaerőre volt szükségük a munkáltatóknak, mintha a fizikai térben alkalmaznának dolgozókat. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése szerint, 2020 első negyedévében 5,4%-kal esett vissza globálisan az összes munkaóra ideje. Azok a fiatal felnőttek, akik még nem rendelkeznek stabil egzisztenciával, pályakezdők, vagy az egyetemi tandíjat fizetik és a kiadások mellett albérletet kell fenntartaniuk, különösen nehéz helyzetben találták magukat a járvány idején. Bár rájuk a vírus okozta egészségügyi veszélyek kisebbek, mint idősebb honfitársaikra nézve, a pandémia miatta pénzügyi-gazdasági megpróbáltatásoknak sokkal nagyobb mértékben vannak kitéve. A jelentés további része szerint, a munkaerőpiac kínálati oldaláról, mintegy 600 millió új munkahelyet kellene létrehozni az elkövetkezendő 15 évben, hogy stabilizálódni tudjon a kialakult munkaerőválság. Azonban ez nem lesz könnyű.

Két olyan generációról beszélünk, akiknek a munkahelyi elvárásai teljesen eltérnek a korábbi nemzedékek elképzeléseitől az ideális munkahellyel és annak körülményeivel kapcsolatban. Az azonnali megerősítés és visszacsatolás élményét fel kell áldozniuk a hosszú távú, stabil megélhetést biztosító munkahelyekre a saját jövőjük érdekében, még ha ezek nem is hozzák magukkal az szórakozás és az önmegvalósítás lehetőségét.

A szociális háló hiánya vagy gyenge struktúrája – leginkább az angolszász országokban – különösen most van óriási hatással a fiatalok jövőjére nézve. A brutális munkanélküliségi adatok következtében a munkaerő-piac mutatói az Amerikai Egyesült Államokban a kétezres évek elejének időszakára estek vissza. Az Y generáció idősebb tagjai nem sokkal a 2008-as gazdasági világválság előtt léptek a munka világába, hasonló környezetben, mint a mostani. A statisztikák alapján a recessziós időszak után kevesebb esélyük volt visszatérni ugyanabba a munkakörbe és bár a munkanélküliségi ráta az ő korosztályukban alakult a legkedvezőbben (többen dolgoztak, mint a válság előtt), fizetések tekintetében rosszabbul teljesítettek, mint az X generáció vagy a Baby Boomerek. Mintegy 13%-kal keresnek kevesebbet, mint a gazdasági válság előtti években. 11% vesztette el az állását a világjárvány miatt és 45% nyilatkozott úgy, hogy nem tud megtakarításra félretenni a bevételeiből, míg ez az arány a Baby Boomerek esetében csak 31%– derül ki a Morning Consult felméréséből. Az alacsonyabb bérkategóriájú munkák pedig egész életükre meghatározó faktorokkal bír: az esetleges hitelek visszafizetési évekkel elhúzódik, nem tudják fizetni az egészségügyi biztosítást, de a lakhatási feltételek fenntartása is kétségessé válik. Mindezeket tetőzte a 2020 év eleji szigorítások folyamata. A Pew Research Center felmérése szerint, a 18-29 éves amerikai fiatalok mintegy 52%-a lakik a szüleiknél, 5% százalékponttal többen, mint ugyanezen év februári időszakában. A kutatás szerint, a fehér fiataloknál volt a legnagyobb a növekedés aránya és leginkább a déli államokban. A kiszolgáltatottabb rétegek pedig azok, akik az alapvető vagy nélkülözhetetlen munkaköröket látják el. Ezek jellemzően közszolgálati feladatokat ellátó, alacsony jövedelemmel bíró állások vagy részmunkaidős tevékenységek. Az ilyen munkavállalók akár órákat is utazhatnak a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, ezért még inkább kitettek a fertőzési veszélynek, miután hazaértek, nem tudják magukat izolálni a család többi tagjától, így a velük egy háztartásban élők is potenciális fertőzöttek lehetnek.

Hasonlóan Amerikához, más országokban is ezt a folyamatot láthatjuk. Az Institute for Fiscal Studies felmérései alapján kiderült, hogy az Egyesült Királyságban – a tanulókat nem kalkulálva a számításba – a 18 és 24 év közötti munkavállalók harmada vesztette el az állását, a 25 éven alattiak két és félszer nagyobb eséllyel dolgoztak olyan munkahelyen, amit a járványügyi szabályok miatt be kellett zárni. A folyamatok hatására nem csak hogy új munkahelyet nehéz találni, hanem a már meglévő igen kompetitív szakmákban is magasabb lett a mérce a túljelentkezések miatt. Az informatikai, adatelemző, logisztikai, kreatív professziók – tehát azok a munkakörök, melyeket otthonról is kényelmesen el lehet végezni – nagyobb elvárással járnak, a munkáltatóknak most még nagyobb merítésből lehet válogatniuk, mint eddig.

Az Y generáció tehát időben egymást követően két gazdasági visszaesést is megtapasztal, de ez nem kizárólag rájuk van hatással. Az alacsonyabb fizetések, magasabb munkanélküliség, nagyobb munkahelyi kihívások és elvárások átgyűrűznek a Z generációba is. Mindezzel együtt az ingatlanárak növekedése – pontosabban jelenleg átmeneti stagnálása – választás elé kényszeríti a fiatalokat: mivel sokuk nem hitelképes vagy nem akarja eladósítani magát már felnőtt életük első szakaszában, így az albérlet vagy a mamahotel marad a választási alternatíva.

Beavatkozás nélkül nem fog javulni a poszt-pandémiás munkaerőpiaci helyzet sem. Egyre több példát láthatunk, az állami beavatkozására, annak érdekében, hogy a munkáltatók és a munkavállalók egyaránt át tudják vészelni ezt az időszakot. Az Európai Bizottság kezdeményezére létrehozták a SURE-finanszírozást, mely 87,4 milliárd euro mértékben, kedvező feltételű uniós hitel formájában nyújt támogatást a tagállamoknak. Ennek lényege, hogy „hogy fedezzék a részmunkaidős rendszerekhez, illetve a koronavírus-válság miatt bevezetett egyéb hasonló intézkedésekhez közvetlenül kapcsolódó költségeket. Ezek a tagállami programok biztosítják, hogy a háztartások jövedelme ne apadjon el, megőrzik a vállalkozások termelőkapacitását és humán tőkéjét, és segítenek fenntartani a gazdaság működését”, Ehhez járul még egy 100 milliárd euros keretösszegben meghatározott szociális kötvény támogatás, valamint az a döntés, amely a 2013-ban létrehozott „Híd a munkahelyekhez a következő generáció számára” elnevezésű program keretében, az eredetileg meghatározott 25 éves korhatárt 29 évre növelte. A programban részt vevőknek garantálják, hogy „négy hónapon belül állásajánlatot, oktatási lehetőséget, gyakornoki programban vagy képzésben való részvételi lehetőséget kapnak.” Látható, hogy az EU-s próbálkozások nagyobb szociális biztonságot és kilábalási lehetőséget biztosítanak a fiatal felnőttek, pályakezdők, vagy kevés tapasztalattal rendelkezők számára. Ahol viszont nincs, vagy csak korlátozottan hozzáférhető a szociális háló nyújtotta védelem, ott a munkakeresőknek saját maguknak kell boldogulniuk.

A fentiek ismeretében érdemes átgondolni, hogy valóban a fiatalok összegészét érdemes-e okolni a fertőzés terjedése miatt, hiszen a vagyonnal és stabil megélhetéssel nem rendelkezők viselik a legnagyobb kockázatot a vírus terjedésében. A munkahelyek és a stabil bevételtél való elesés miatt ugyan rengetegen kényszerültek vissza szülői házba, de az ő helyzetük még így is kedvezőbb, mint azoknak, akik nem tudnak senkihez sem fordulni vagy segítséget kérni, képtelenek fizetni a számláikat, majd végső soron az utcán találják magukat. A mamahotelt – különösképp a mostani helyzetben, amikor az önálló egzisztencia megteremtése sokkal nehezebb – tehát kényszerűségből és nem kényelmi megfontolásokból választják.

Szitás Péter

Témavezető: Kiss Mária Rita