Májusban, a világjárvány mindent elsöprő lendülettel zuhant az Amazonas állam egyenlítői fővárosára. A hírekben frissen ásott sírhelyek képei, intenzív ápolásra szoruló betegekkel telt kórházak, a koporsók iránti kereslet az egekben. Majd alig négy hónappal a csúcs után, az új megbetegedések esetszáma drasztikus csökkenést mutat. Egy brazil és angol kutatócsoport magyarázata szerint ennek hátterében nem más áll, mint a kínálat hiánya. Annyian fertőződtek már meg, hogy a vírus kifogyott a potenciális gazdaszervezetekből.
Florien Krammer immunológus szerint azonban várható volt, hogy bizonyos területeken az átfertőzöttség elég magas lesz ahhoz , hogy helyileg megakadályozza a fertőzött esetek számának megugrását. De ezeket az esetek inkább a közegészségügy kudarcának kéne tekintenünk, mintsem sikernek.
„A természetes átfertőződés útján elért közösségi immunitás nem stratégia. Annak a jele, hogy a kormány nem tudta megfékezni a járvány fellángolását, és ezért emberéletekkel fizet súlyos árat.”
Azt még mindig nem tudni, fertőzöttség után milyen hosszan tart ki az immunitás és annak lejártakor mekkora az esély az újrafertőződése. Talán a manausi adatok adhatnak erről némi benyomást.
(Kiemelt kép:
