Merre tart a Homo Sapiens? 2. – Istent játszani: a génmanipuláció etikai kérdései

A Homo Sapiens fejlődéstörténete során folyamatosan gátakba ütközött. Fajunk fejlődésével azonban sorra leküzdöttük Földünk fizikai határait, megértettük az elemek kémiai reakcióit. Képessé váltunk örökre megváltoztatni a természetet, amiben élünk, mindennapjainkhoz alakítottuk azt. A biológia határait viszont nem, vagy nem teljesen tudtuk áttörni. Számos gyógyszer, oltóanyag áll rendelkezésünkre, amiben a testünkben lévő folyamatokat, biokémiai reakciókat befolyásolni tudjuk, baktériumokat, vírusokat küzdünk le, hormonkezeléseket hajtunk végre. Ennek ellenére biológiai felépítésünk alapjainak és korlátjainak megváltoztatása még nem érte el a természetformálási lehetőségeinket – de már nem járunk túl messze tőlük.

Az emberi faj sikerességét az is jelentette, hogy képes volt az evolúciós akadályokat leküzdeni. Növények nemesítésével, majd a növényi és állati génmanipulációval a fejlődés olyan lépcsőit léptük át, amelyekhez lehet, hogy több száz évet kellett volna várnunk. Sőt, génállományok keresztezésével olyan rezisztens egyedeket hoztak létre a tudósok, melyek az ember nélkül talán sosem alakulhattak volna ki. Ezek a kísérletek mind az emberi faj fejlődését, prosperitását szolgálják, hogy több és a természeti hatásoknak ellenállóbb élelmiszert tudjunk termeszteni, hogy a betegségektől védettek legyenek haszon- és hobbiállataink. Csak néhány példa: az egészségtelen disznózsír egészségessé formálásához egy féreg genetikai állományát emelték át a házi sertésébe, egy északi haltörzs génjeit ötvözték egy krumplival, hogy jobban bírja a hideg hőmérsékletet, de olyan irányok is vannak, hogy egy bizonyos pocokfajta DNS-ben található monogámiáért felelős gént megpróbálják izolálni. Következő lépésként pedig akár az emberi boldogságban szerepet játszó gént is sorra kerülhet.

Az ilyen és ehhez hasonló kutatások számos politikai és etikai vitát vetnek fel, korántsem csak a vallásos emberekben. Az állatvédők az laboratóriumi állatkísérletek ellen lépnek fel és még a leginkább techno-pozitivisták közül is találunk olyanokat, akik úgy érzik, valami immorális dologba kezdünk bele, amikor az élet folyamatát saját elképzeléseink szerint alakítjuk. Befolyásolhatjuk-e tehát az evolúciót, játszhatunk-e Istent?

A génmódosítás és a klónozás, a biológiai kutatásoknak olyan területét jelentették pár évtizeddel korábban, amelyek leginkább a sci-fi szerelmeseinek keltette fel az érdeklődését. Aztán 1997-ben a tudósok létrehozták Dollyt, az első klónozott bárányt. Innentől kezdve számos sikeres és még több sikertelen próbálkozás volt a tudományos világban arra, hogy különféle állatfajtákból genetikailag azonos egyedeket hozzanak létre. 2003-ban arra is tettek kísérletet, hogy a már kihalt, beceite kőszáli kecskét a tartósított sejtekből klónozzák – kevés sikerrel. A génmérnöki áttörés 2012-ben zajlott le, amikor Emmanuelle Charpentier és Jennifer Doudna kifejlesztették azt az eljárást, amivel a DNS-ből, az úgynevezett CRISPR-Cas9 génszerkesztési technológiával ki tudnak emelni génállományokat. Ennek segítségével betegségeket lehet gyógyítani, káros genetikai hajlamokat kiküszöbölni – vagy akár azt is megtervezni, hogy milyen gyerekünk legyen. A CRISPR-Cas eljárások rengeteg potenciált rejtenek magukban, amivel milliók sorsát lehetne megkönnyíteni az orvostudomány szolgálatába állítva. A technológiának köszönhetően sokkal precízebben lehet a DNS szekvenciákat megváltoztatni, akár a genom egészében. Így alkottak meg génmódosított hipoallergén macskákat, megnövelt izomtömegű kutyákat és lovakat, emberi szervátültetésre szánt malacokon, de ismételt kísérletek vannak arra is, hogy olyan kihalt fajokat klónozzanak, mint a gyapjas mamut vagy az erszényes farkas. Már az utóbbi példák elméleti lehetősége is számos vitát generál, például, hogy milyen ökológiai hatása lenne bizonyos fajok felélesztésének, mennyire befolyásolná a területek biodiverzitását és tulajdonképpen hova is kellene telepíteni ezeket. Továbbá, milyen célból akarjuk, hogy ezek az állatok ismét a Föld élővilágának részét képezzék? Az ember öncélú, istenkomplexusán kívül nem igazán tudunk jó magyarázatot találni erre. Rengeteg veszélyeztetett állatfaj van így is és talán érdemesebb lenne a hangsúlyt ezek megóvására helyezni. CRISPR-Cas genom módosító eljárásból fakadó etikai problémák nem csupán a techno-pozitivisták és szkeptikusok (vagy realisták) között állnak fent, hanem éles törésvonal észlelhető a nyugati és a keleti gondolkodás között is – különösen Kína esetében. Ha csak az állatkísérletek szempontjából vizsgálódunk, a kínai társadalom sokkal megengedőbb. Kevésbé kötődnek érzelmileg állataikhoz, hozzáállásukban inkább a hasznosság dominál, mintsem az emóció.

Ez a dilemma figyelhető meg az embereken vagy emberekkel végzett kísérletekben is. He Jiankui kínai kutató sikeresen megváltoztatta több embrió DNS-szerkezetét, amelyek így természetes védekezőképességgel rendelkeztek a HIV fertőzések, vagyis az AIDS vírus ellen. 2018-ban így születtek meg a világ első génszerkesztett emberei, Lulu és Nana. A nyugati akadémiai vélemény megkérdőjelezte a kísérletet morális szempontból. George Church. génkutató szerint csak olyan minimális változtatások történtek, amelyek nem befolyásolják az alany fejlődését. A nemzetközi közvélemény hatása érezhető lehetett a kínai politikai vezetésben is, mert 2019-ben egy Nemzeti Tudományos és Technológiai Etikai Bizottságot állítottak fel. Ez nem csak a génmódosítás, hanem a mesterséges intelligencia, a tudomány és a technológia más területén is vizsgálatokat folytat – bár megkérdőjelezhető, hogy a Kínai Kommunista Párt által felügyelt intézmény mennyire független és mentes a párt érdekeitől. Oroszországban Denis Rebrikov kaphatta meg a zöld jelzést hasonló kísérletekre: a génkutató a veleszületett halláskárosodást akarja kiküszöbölni a gének manipulációjával. Az Amerikai Egyesült Államokban ezt a fajta emberi módosítást szövetségi szintű törvények tiltják arra hivatkozva, hogy a hosszú távú hatások nem ismertek.

A globális vita oka tehát, hogy nem tudni pontosan, hogy az emberi genom megváltoztatása hogyan befolyásolhatja a jövő generációinak immunitását más betegségekkel szemben. Az alteráció során továbbá olyan mértékben sérülhet a génállomány, hogy az „javíthatatlanná” válik. A génmódosítások ellenzői úgy vélik, hogy DNS-ünk egyedi, megismételhetetlen és a természeti evolúcióból fakadóan alakult ki minden jó és rossz biológiai tulajdonságunk. A génmódosítás mellett érvelők viszont úgy látják, hogy ez is csak egy vegyület, egy biokémiai összetétel, amibe hibák csúszhatnak, és amiket korrigálni kell. Ahogyan más műtéti beavatkozással korrigálják az emberi test tökéletlenségeit, vagy orvosi eszközökkel segítik a mindennapokban a hallás vagy látáskárosultakat, szívelégtelenségben szenvedőket, úgy kellene az embriók génmódosítására is gondolni. Génmódosítással mentettek már májbetegségben szenvedő egereket, de az emberi alkalmazása is sikeres volt: Angliában vérsejt módosítással így gyógyítottak meg egy leukémiás újszülöttet.

A génmódosító beavatkozások gyógyászati alkalmazása fontos és széles körben alkalmazandó lehetne a jövőben, ezzel szemben az embriók DNS szerkezetének megváltoztatása teljesen más célt szolgálna – érvel Jennifer Doudna. Az egyenlőség jegyében egyenlőtlenségeket teremthetnek ezek a beavatkozások. A rossz gének elmélete kulturálisan is kötődik társadalmunkhoz. Cél lehet, hogy a rossz géneket hordozó emberek ne tudják átörökíteni ezeket, így tisztulhatna meg a Homo Sapiens génállománya. Az elmélet szerint ezekkel a rossz génekkel rendelkező emberek kevésbé értékes pozíciót foglalnak el a társadalomban és az emberi faj tökéletesítése érdekében ki kell szűrni ezeket. Az ilyen gondolatok a biológiai determinizmusban, az eugenikában és végül a náci emberkísérletekben találtak otthonra, de az új genetikai módosítások is ezt tennék lehetővé. Felborítaná az emberi értékrendet, annak eldöntése, hogy mi alapján tartunk valakit a társadalom jó és hasznos tagjának. A szülők az embrió génmódosításával előre meg tudnák határozni, hogy milyen hajszínű, szemszínű, testalkatú gyerekük legyen. Olyan tervezett embereket hozhatnak létre, akiknek már a születésük előtti pillanatban eldöntötték, hogy milyen életpályájuk lesz: sikeres sportoló, zseniális zenész, vagy úttörő valamilyen tudományterületen. A jövőben az orvostudomány által formált társadalom állapíthatja meg, hogy milyen tulajdonságok alapján tart valakit „betegnek”. A „genetikai fertőzöttség” fogalma terjedhet el, amely által bizonyos embereket rossznak gondolhatnak, de szerencsére ez jelenleg a nagyon sötét és távoli jövő tárgya lehet. A jelenlegi szabályozásoknak köszönhetően a nyugati laboratóriumok sokkal szigorúbb feltételekhez kötik a génkutatásokat és összességében az emberkísérleteket. Ezek megkerülésére az úgynevezett biohackerek saját magukon kísérleteznek. Megkerülve a kutatóintézeteket, a gyógyszeripari cégeket és az állami korlátozásokat, egy új, csináld magad mozgalom éledezik a horizonton, amely az akadémiai teszteredmények és lektorált publikációk előtt forradalmasíthatja a génmódosítást.