A The Conversation internetes magazin egy sorozatot indított, amiben olvasói kérdésekre próbálnak meg választ találni. Egy olvasójuk azt a kérdést tette fel, hogy az emberek miért kegyetlenek olyanokkal, akik nem is jelentenek veszélyt rájuk, honnan ered ez a viselkedésforma és milyen célt szolgál. Simon McCarthy-Jones, a dublini egyetem klinikai pszichológusa, ebben a cikkben vizsgálta meg a kérdés különböző aspektusait.
Blaire Pascal francia filozófus szerint, az emberiség a világ dicsősége és söpredéke; egyszerre gyűlölünk és szeretünk, segítünk és ártunk. Cselekedeteinket többnyire az vezérli, hogy a fájdalmat elkerüljük és hogy magunknak örömet szerezzünk. A legtöbb ember más szenvedése láttán rosszul érzi magát, átérzi a fájdalmat. Ebből az következik, hogy az emberek két okból bántják a védtelent: vagy nem érzik a másik ember fájdalmát, vagy pedig élvezik a másik ember fájdalmát.
Szadisták és pszichopaták
Azok, akik élvezik a másik ember fájdalmát, a szadisták. A szadisták az átlagnál jobban átérzik a másik ember fájdalmát, mégis élvezik azt. Amikor szadistákról beszélünk, képzeletünkben kínzások és gyilkosságok jelennek meg, de sokkal gyakoribbak a hétköznapi szadisták. Egy kutatás szerint a diákok hat százaléka tartozik ebbe a csoportba. Ilyenek például az internetes trollok, az iskolai verekedők és azok is, akik abban lelik örömüket, ha mások szórakozását elronthatják. A hétköznapi szadisták vonzódnak az erőszakos számítógépes játékokhoz, és minél többet játszanak, annál szadistábbakká válnak.
A szadistákkal ellentétben, a pszichopaták nem azért bántják a védtelent, mert élvezik mások fájdalmát (bár ez is lehet egy oka), hanem mert valamit el akarnak érni. És ha ez a módja, hogy céljukat elérjék, ám legyen. Azért tudnak így viselkedni, mert nem éreznek sem sajnálatot, sem bűnbánatot, de félelmet sem. Az embereknek csak a fél százaléka pszichopata, és szerencsére nem is minden pszichopata veszélyes. Gyakran a sikeres innovációk mögött ilyen személyiségjegyekkel rendelkező emberek állnak.
Honnan erednek ezek a viselkedésformák
Nem tudjuk pontosan, de egyes elméletek szerint a szadizmus segíthetett őseinknek a vadászatkor az állat leölésében, míg mások azt gondolják, hogy a szadizmus a hatalom megszerzésében játszott fontos szerepet. Megint mások szerint, a szadizmus fontos túlélő stratégiának bizonyul, amikor nehezebb időket élünk.
A pszichopatákra is igaz, hogy a bizonytalan, versengő világban tudnak igazán érvényesülni. A félelem hiánya és a lobbanékonyság segíthet nekik rövid távú sikerek elérésében.
Mindkét viselkedésforma örökölhető is, így egyesek egyszerűen csak ilyennek születnek. Az öröklés mellett fontos még a viselkedésminta, amit látunk. Akár a szülőknél, akár másoknál ilyen viselkedésformát tapasztalunk, az arra taníthat bennünket, hogy mi is hasonló módon viselkedjünk.
A jótevők becsmérlése
Néha előfordulhat az is, hogy az emberek nem a védtelent, hanem a jótevőket bántják. Az az ember, aki sokat tesz a közösségért (mindenkiért) könnyen maga is céltáblává válhat. Ilyenkor egyes emberek azt érzik, hogy azok, akik túl sok jót tesznek a közösségért, túlságosan is dominánssá válhatnak a csoportban, és ezzel az ő társadalmi státuszukat éri fenyegetés. Így a jótevők támadása mögött a támadó saját társadalmi pozícióinak a fenntartása a fő motiváció.
Az eredeti cikk itt olvasható.
