Szerbia egy évtizede az EU csatlakozásról tárgyal és elvileg pár éven belül már tagja is lehet az Uniónak. Eközben Belgrád Oroszországgal szoros kapcsolatot tart, üzletel, és nem csatlakozik a szankciókhoz. Vucic elnök eddig ügyesen lavíroz a két hatalom között, de kérdés, hogy ezt meddig lehet folytatni.
Szerbia 2009-ben jelezte, hogy csatlakozna az EU-hoz, 2012-ben lett hivatalos jelölt és elvileg 2025-ben csatlakozhatna az Unióhoz, amennyiben addig néhány elég kényes ügyben egyezségre tud jutni a két fél. Az egyik ilyen kényes ügy Koszovó helyzete. A csatlakozás egyik feltétele ugyanis, hogy Szerbia elismeri Koszovót, de ennek a valószínűsége minimális.
Ennek ellenére a tárgyalások folynak, Vucic elnök és kormánya kitart a csatlakozás mellett. Azonban a szerb emberek többsége, egy nemrégiben végzett közvélemény kutatás szerint, nem feltétlenül vágyik arra, hogy a nyugathoz tartozzon. Szerbia lakosságának 51 százaléka az EU csatlakozás ellen szavazna, ha most lenne egy referendum, míg a csatlakozást mindössze az emberek 34 százaléka támogatná. Egy másik kérdésre adott válaszokból az derült ki, hogy a szerbek nagy része a NATO-t hibáztatja az orosz-ukrán háborúért, és mindössze az emberek 10 százalék gondolja úgy, hogy Oroszország felelős a vérontásért. Még meglepőbb, hogy a világ vezetői közül Putyin messze a legnépszerűbb a balkáni országban (45 %), őt a kínai elnök, Hszi Csin Ping követi (12 %), azért a harmadik helyre befutott egy európai vezető, Macron (11 %).
Nem véletlen, hogy a nyugati vezetőknek ilyen rossz a megítélése Szerbiában. A délszláv háborút lezáró NATO bombázások és Koszovó függetlenségét garantáló NATO erők miatt a nyugati hatalmakat a szerbek szinte ellenségként látják. Szintén nem az EU hírnevét öregbítette a Covid járvány kezelése. A legtöbb balkáni ország az EU-tól várt segítséget, hiába, mialatt Szerbia Oroszországhoz és Kínához fordult és sokkal gyorsabban túl lett a krízisen.
Oroszországgal hagyományosan jó kapcsolatot ápol Szerbia, aminek történelmi és kulturális okai is vannak. Ráadásul Moszkva, szemben a legtöbb európai országgal, nem ismerte el Koszovó függetlenségét, ami nagyon fontos támogatás Szerbiának.
Szerbia a jó orosz kapcsolatok ellenére, a háború kitörése óta többször is Oroszország ellen szavazott az ENSZ-ben, kisebb meglepetésre. Egy héttel az orosz támadás kezdete után az ENSZ határozatban szólította fel Oroszországot, hogy vonuljon ki Ukrajnából. Szerbia is csatlakozott a határozathoz, pedig megtehette volna, hogy tartózkodik, hiszen 35 ország tett így. Egy hónappal később újra Oroszország ellen szavazott az ENSZ-ben Belgrád, amikor Oroszország kizárása az Emberi Jogi Tanácsból volt napirenden. Ekkor már jóval kevesebb ország támogatta a kezdeményezést (24-en ellene szavaztak, 58 tartózkodott), Szerbia mégis megszavazta.
Ezekkel a szavazatokkal biztosan szerzett néhány jó pontot az ország nyugaton, de amikor fontosabb kérdésekre került sor, akkor azért eddig még mindig Oroszország mellett állt Belgrád. Májusban Szerbia aláírt egy három éves gáz szerződést Oroszországgal. Bár az EU rossz szemmel nézte a megállapodást, Szerbia számára nagyon fontos volt, mert a gázfogyasztásának 100 százalékát Oroszországból szerzi be (a Turkstream vezetéken keresztül). Az orosz gáz nélkül Szerbiának is csak Azerbajdzsán jöhet szóba, vagy görög és horvát kikötőkön keresztül beszerzett cseppfolyós gáz, de az elszakadás, vagy a diverzifikáció (amennyiben Szerbia tényleg akarja) jó pár évig eltartana.
Egy másik fontos ügyben, a szankciók támogatásában sem állt Szerbia Európa mellé. Hiába szólították fel többször is az EU vezetői, hogy fontos lenne bizonyítani az ország elkötelezettségét az EU értékei iránt, ahová éppen csatlakozni kíván, Szerbia az egyetlen európai országként – Fehéroroszország mellett – nem állt be a szankciók mögé.
Ráadásul a napokban Szerbia azt sem szavazta meg, hogy Oroszországot kitegyék az ENSZ Biztonsági Tanácsából és többször találkoztak egymással a két ország külügyminiszterei is. Úgy tűnik, hogy ez már Brüsszelnek is sok volt. Most először lehetett olyan reakciókat hallani brüsszeli felső vezetőtől, aki emiatt a csatlakozási tárgyalások leállítását szorgalmazta.
Ahogy egyre jobban távolodik az EU Oroszországtól úgy lesz egyre nehezebb helyzetben a két fél között táncoló Vucic elnök.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Kapcsolódó anyagunk:
https://barankovics.hu/szerbia-sikeres-oltasi-programja-es-annak-kovetkezmenyei/
A szemlét készítette: Papp Gergely
