A thediplomat.com amerikai geopolitikai lapban megjelent cikk Tajvan jövőjével foglalkozik. A szigetországot Kína nem ismeri el függetlennek, hanem az egyik tartományának tartja, míg Tajvan magát önálló államnak tekinti.
Általában három lehetséges forgatókönyv szokott felmerülni, amikor Tajvan jövője kerül szóba. Az első szerint – ami a legvalószínűtlenebb – az ország függetlenségét széles körben elismerik nemzetközileg és Kína is elfogadja ezt. A második elképzelés szerint a jelenlegi helyzet változatlan formában fennáll még jó ideig. A harmadik verzió szerint, amit általában a legvalószínűbbnek tartanak, Kína katonai ereje felhasználásával éri el, hogy a két ország újra egyesüljön. Ennek az egyik oka, hogy a nacionalizmus folyamatosan erősödik Kínában, ami nagy nyomást helyez a kormányra, hogy Tajvan újra a Kínai Népköztársaság része legyen. Ezen túl, a két ország teljesen eltérő politikai pályán mozog, ami miatt egyre nehezebb fenntartani a staus quo-t. Emellett fontos tényező még, hogy a kínai hadsereg rengeteget fejlődött az elmúlt években, ami szintén lehetővé tesz egy katonai akciót, azonban ennek a forgatókönyvnek is megvannak a hátulütői. Kína katonai erejének bevetése nagyban gátolná az ország regionális gazdasági és geopolitikai törekvéseit. Így mostanában felmerült egy negyedik lehetőség is: Kína hasonló stratégiát vetne be Tajvannal kapcsolatban, mint amit az USA alkalmazott Kubával szemben.
A két ország helyzete (Tajvan és Kuba) annyiban hasonló, hogy mindketten egy szuperhatalom közvetlen közelében vannak, akiktől politikai és ideológia szempontból jelentősen különböznek, és alapvetően egy távoli nagyhatalom segítségére szorulnak: Kuba a Szovjetunióra támaszkodott, míg Tajvant az USA támogatja.
Az USA az 1960-as évektől gazdasági szankciókat alkalmazott Kuba ellen, és megpróbálta az országot gazdaságilag teljesen elszigetelni. A kommunista rendszert ugyan nem tudta megbuktatni, de a szankciók eredményeképpen Kubában az egyik gazdasági válság követte a másikat.
Kína is szívesen alkalmaz gazdasági eszközöket külpolitikai céljainak eléréséhez. Egy teljes gazdasági blokád jelenleg még nem tűnik valószínűnek, mert egyrészről Kína is rá van szorulva bizonyos tajvani termékekre, másrészről Kína saját tartományának tekinti Tajvant, így egy ilyen blokád nem vetne jó fényt rá. Azonban vannak finomabb módszerek Tajvan gazdasági elszigetelésére. Amennyiben Kína kitiltaná az országból azokat a nemzetközi cégeket, amelyek tajvani cégekkel üzletelnek, egy percig sem lenne kérdés, hogy ezek a cégek melyik országot/piacot választanák. A gazdasági szankciók azonban, ahogy Kuba esetében is láthattuk, nem feltétlenül vezetnek a kívánt eredményhez, ráadásul a szankciók nagy valószínűséggel amerikai válaszlépéseket is kiválthatnak.
A Tajvan-kérdés továbbra is az USA-Kína viszony egyik érzékeny pontja marad, és Tajvan valószínűleg hasonló szerepet fog betölteni, mint Kuba a hidegháborúban. Kína nagyon szeretné, hogy a Népköztársaság 100 éves évfordulójára, 2049-re Tajvan újraegyesüljön Kínával. A kérdés csak az, hogy ehhez milyen eszközöket fog választani. Egy biztos, egyik forgatókönyv sem tűnik túlságosan biztatónak Tajvan számára.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A szemlét készítette: Papp Gergely
