A társadalomfilozófiában a természeti állapot egy olyan — állam, tulajdon és társadalmi intézmények stb. által nem szabályozott — fiktív helyzet, ahol az egyébként szabad, egyenlő és racionális személyek szabadon követik önérdeküket. Ez a gondolatkísérlet tehát azt vizsgálja, hogy a tisztán önérdekkövető emberek sokasága, akiket egyetlen nép, nemzet, vallás vagy kultúra speciális szabályai sem befolyásolnak, milyen társas állapotot valósítanának meg hatalom hiányában. Ez a kérdés természetesen nemcsak a filozófusokat, hanem a művészeket is érdekli. Ebben a dolgozatban néhány írónak a természeti állapotra vonatkoztatható művét mutatom be.
- Robinson Crusoe
A Daniel Defoe angol író 1719-ben megjelent híres regényének teljes címe: „Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc évet élt egyedül egy lakatlan szigeten Amerika partjainál, a nagy Orinoco folyó torkolatától nem messze; egy olyan hajótörés kényszerítette a szigetre, amelyben rajta kívül minden ember meghalt.” A hajótörést csak Crusoe és három állat (a kapitány kutyája és két macskája) éli túl. A regény egyes szám első személyben mutatja be a címszereplő életét.
Crusoe az európai technológiák használatával egy egyszemélyes társadalmat teremt. A hajóról kimentett szerszámok segítségével vadászik, árpát és rizst termeszt, szőlőszemeket szárít, kecskéket tenyészt, megtanul edényeket készíteni. Egy papagájt is magához fogad. A Bibliát olvassa, vallásossá válik, és hálát ad Istennek, amiért mindene megvan, kivéve az emberi társaságot. A regény során Crusoe önmagára mint a sziget királyára utal. A mű mindenekelőtt a modern európai embernek a természet feletti uralmát ábrázolja.
Péntek érkezésével kettőjük között egy idealizált úr-szolga viszony alakul ki, ahol Crusoe szimbolizálja a „felvilágosodott” európait, míg Péntek a „vadembert”, aki ebben a kapcsolatban civilizálódik. A regény végén a szigetet már csak kolóniaként említik.
A Klasszikus közgazdaságtan és neoklasszikus közgazdaságtan Robinson Crusoe-t használja a piac nélküli termelés illusztrálására. Crusoe-nak meg kell állapítania a termelés és a pihenés mértékét, és választania kell az alternatív termelési lehetőségekből, hogy kielégítse szükségleteit. A marxista szemléletben Crusoe tapasztalatai a szigeten a munka győzelmét hirdetik a tőke fölött. Crusoe többször rájön, hogy a hajóról kimentett pénz semmit sem ér a szigeten, főleg a szerszámaihoz képest. James Joyce regényíró szerint „Ő a brit gyarmatos igazi prototípusa… Crusoe-ban megvan a teljes angolszász mentalitás: a férfias függetlenség, a tudattalan kegyetlenség, a kitartás, a lassú, ám hatásos intelligencia, a szexuális érzéketlenség, a számító szűkszavúság”.
2. Rejtelmes sziget
Jules Verne „A rejtelmes sziget” (1874) című regénye hét emberről szól, akik az amerikai polgárháború fogságból menekülnek el léghajóval és jutnak el egy lakatlan szigetre. Ezek a tudománnyal felvértezett, széthúzástól mentes, összefogásra képes férfiak a legkilátástalanabb helyzetből is kivágják magukat. Ez a baráti közösség azért sikeres, mert a tagjai mindig az észszerűség és a kooperáció szellemében viselkednek.
3. Legyek ura
A „Legyek Ura” William Golding Nobel-díjas angol író 1954-ben megjelent regénye a szépirodalom eszközeivel mutatja be, hogy a természeti állapot a lehető legrosszabb társas állapot. Ezért joggal állíthatjuk párhuzamba Hobbes Leviatánjával.
A mű cselekménye egy lakatlan szigeten játszódik, ahova egy csapat angol kisfiú kerül egy repülőgép-katasztrófa túlélőiként. A gyerekek magukra vannak utalva, a szigeten nincsenek felnőttek, így fokozatosan eltűnnek az otthon megszokott szabályok és korlátok az életükből és ezzel párhuzamosan eszkalálódik az erőszak.
A fiúk először is vezetőt választanak maguk közül és megpróbálnak együttműködni, közösen hozni döntéseket és azokat közösen végrehajtani. A megmenekülésük érdekében fenn kell tartaniuk egy nagy jelzőtüzet a parton. Ennek a közösségi feladatnak az ellátása, másrészt a rivalizálás folyamatosan növeli a feszültséget. A csapat akkor szakad ketté, amikor egy „szörny” jelenik meg a szigeten, rettegésben tartva mindenkit – a gyerekek valójában egy halott ejtőernyős szél mozgatta holttestét hiszik szörnynek.
A csapatból kiváló nagyobb fiúk vademberek módjára kifestik magukat, és csak a vadászattal törődnek, nem érdekli őket a jelzőtűz és a menekülés. Az új törzs első vadászata során a leölt disznó fejét karóra szúrják, feláldozva azt a szörny kiengesztelésére. Ez a karóra tűzött disznófej azután mágnesként vonzza a legyeket. A Legyek Ura ennek a démoni figurának (a gonosz megtestesülésének) a neve, vagyis egy tulajdonnév és ezért írják nagybetűvel. „a Legyek Ura hangtalanul vigyorgott a karón.” „Simon teste megmerevedett, megfeszült. A Legyek Ura most úgy beszélt hozzá, mint egy tanító.” (8. fejezet)
A fiúk félelme és agresszív viselkedése a csoporton belül és a csoportok között is folyamatosan nő és végül parttalanná válik. A nagyfiúk törzse rágyújtja az erdőt a másik csapatra. Szerencsére egy arra haladó hajó meglátja az erdőtüzet, felfedezi a fiukat és így megakadályozza a vérontást.
4. A sziget
„A sziget” című regényt Robert Merle írta 1962-ben. A Tahiti közelében hajózó tengerjáró vitorláson lázadás tör ki. A zendülők megölik a szadista kapitányt és jó pár tisztet. A megtorlástól félve úgy határoznak, hogy nem térnek vissza többé Angliába, hanem letelepszenek az Óceánia egy lakatlan szigetén. Csatlakozik hozzájuk a tahiti férfiak és nők egy kis csoportja is.
A természeti feltételek ideálisak: a szigeten bőven akad minden, ami a megélhetéshez szükséges. A „társadalmi” feltételek azonban kedvezőtlenek az angolok nem tudnak és nem is akarnak alkalmazkodni a bennszülöttekhez, viszont mindenáron fenn akarják tartani az uralmukat, ráadásul sokkal kevesebb nő került a szigetre mint férfi. A két, egymástól gyökeresen különböző kultúra találkozása végül is véres háborúba torkollik, amelynek eredményeképpen csak egy fehér és egy tahiti férfi, illetve néhány nő marad életben.
A regény megírásához egy XVIII. századi megtörtént eset: a „Lázadás a Bountyn” adta az ihletet. A lázadók először megszabadultak a kapitánytól és 18 lojális emberétől, akik mentőcsónakkal távoztak. Ezután a lázadók visszatértek Tahitire, majd néhány őslakossal kiegészülve 1790-ben letelepedtek egy lakatlan szigeten. 34 fő: 9 lázadó matróz, 6 tahiti férfi, 11 nő és egy baba szállt partra a korabeli tengerészeti térképeken nem szerepelő, de természeti erőforrásokban gazdag a Pitcairn-szigeteken.
A lázadók 3 évig viszonylag békében éltek a szigeten. A tahiti férfiakat a fehér tengerészek szolgaként kezelték és dolgoztatták. A nőket is saját tulajdonuknak tartották, akárcsak az alkoholt, amit a tahiti férfiak szintén megkívántak. 1793-ban konfliktus robbant ki a szigeten a lázadók és a tahiti férfiak között. Az összezördülések elsődleges oka a nők és a maradék alkohol feletti rendelkezés volt. A harcban öt lázadó matróz, és mind a hat tahiti férfi meghalt, néhányat a megölt lázadók feleségei tettek el láb alól. Az erőszak néhány évvel később újra fellángolt végül a túlélők egy békés és vallásos közösséget hoztak létre. Ez a közösség majd csak 1808-ban lépett újra kapcsolatba a civilizációval. Jelenleg 56-an élnek a Brit fennhatóság alatt álló szigeten.
5. Összegzés
Mind a négy mű egy lakatlan szigeten zajlik, ami érthető, hiszen ez a legegyszerűbb módja a fiktív természeti állapot felvázolásának. Természetesen a ”szigeti létmódból” nem következik szükségszerűen a természeti állapot. Így például az első két műben a szereplők a természeti állapotnak csak egy nagyon speciális formáját realizálják.
Ha ezen négy mű alapján gondolkodunk a természeti állapotról akkor a következő tanulságokat fogalmazhatjuk meg. Crusoe és Péntek jó viszonya alapvetően egy úr-szolga viszony, amit nem erőszak, hanem Péntek megmentése előzött meg. Péntek az életét köszönheti a szigetlakónak ezért örömmel elfogadja a szolga szerepet. Cruose uralmát az európai technika birtoklása és használata is megerősíti. A fentieken túl két személy békés és sikeres együttműködését olyan személyes érzések is elősegítik, mint a barátság, bizalom és tisztelet.
A rejtelmes szigetre menekülő hét észak-amerikai is erőszakmentesen, sőt kiváló együttműködésben él. Ennek olyan speciális előfeltételei vannak, mint a kis létszámú baráti közösség és egymás képességeinek a kölcsönös elismerése és tisztelete. Intelligenciája révén ebben a közösségben is kiemelkedik egy természetes vezető, akit a többiek a saját érdekük alapján önként követnek.
Ha a természeti állapot tipikus szépirodalmi ábrázolásáról beszélünk, akkor annak leghíresebb ábrázolását Golding műve jelenti. Ebben a műben egy nagyobb létszámú fiatalabb és idősebb fiúkból álló diáktársaság kerül egy lakatlan szigetre. A fiúk között nincsenek erős érzelmek, sőt rivalizálnak a vezetésért, illetve a célszerűnek látszó életmódért (pl. fenntartsanak-e egy jelző tűzet vagy sem?). Mindez a félelemmel kiegészülve vezet az erőszak eszkalációjához.
A való történetre épülő Merle könyvben a letelepedők etnikai és kulturális megosztottsága és a kedvezőtlen nemi arányok szinte törvényszerűen vezetnek erőszakhoz és polgárháborúhoz. a Pitcairn-szigeteken. Az erőszakot végül a vallás segítségével tudják elkerülni a lázadók leszármazottai.
Ezek a művek azt mutatják, hogy a szükségszerűen kialakuló nézetkülönbségek és érdekkonfliktusok sorsát nagymértékben meghatározza az emberek közötti viszony. Ha a pozitív érzelmek: szeretet, barátság, lojalitás, tisztelet az uralkodó, akkor a közösség képes fenntartani a békés és sikeres együttműködést, ellenkező esetben eszkalálódik a bizalmatlanság és az erőszak.
Tóth I. János
Irodalom
Daniel Defoe: Robinson Crusoe. Európa diákkönyvtár, Budapest, 1996 (ford. M. Nagy Miklós).
Fejes László: Miért A Legyek Ura?. Nyelv és Tudomány. nyest.hu 2013. november 12.
Jules Verne: Rejtelmes sziget. Líra Kiadó, Budapest 2007.
Robert Merle: A sziget. Európa Budapest 1965 (Ford. Justus Pál)
William Golding: A Legyek Ura. Európa Könyvkiadó, Budapest 1963 (Ford. Déry Tibor)
