Tudomány és társadalom: III. rész – az infokommunikációs forradalom

Európa technológiai fejlődésében és társadalmi átszervezésében az elmúlt 500 év volt a legmeghatározóbb. A tudományos forradalom új megközelítéseket és logikai sémákat eredményezett az ipari forradalom pedig az energiafelhasználásban, a termelésben és a közlekedésben alkotott rendkívülit. Bár ezek nélkül talán még mindig az arisztotelészi világkép szerint élnénk, a második világháború után kibontakozó digitális forradalom lett igazán meghatározó jelenlegi életvitelünkben. A fejlődés új narratívája a kommunikáció lett, hogy miként lehet az adatokat hatékonyan rögzíteni, feldolgozni, elemezni és továbbítani. A technológiai „boom”-ra azonban még várni kellett. A számítógépeket elsősorban a háború megnyeréséhez szükséges technológiai újdonságként értelmezték és nem látták annak hasznát a katonai információszerzésen, a titkos kódok megfejtésén, a kémkedésen kívül. Olyannyira nem, hogy Winston Churchill utasításba adta az angol kódfejtő gépek megsemmisítését. A második világháborút követően a kezdetleges számítógépek adatrögzítése és elemzése rendkívül lassú és folyamat volt, ami elsődlegesen az emberre támaszkodott.

A személyi számítógéptől a részvételi világhálóig

Az 1947-től (tranzisztor feltalálása) 1980-ig tartó időszakot a lassú technológiai adaptáció jellemezte. A film- és hangrögzítésre használt mágnesszalagokat számítógépes adatrögzítésre kezdték használni. A három évtized számítástechnikai újításai leginkább a katonaság és az űrkutatás számára történtek. Ekkor dolgozták ki az Internet kezdetleges formáját, az ARPANET-et is. A nyolcvanas évek elején megjelent a személyi számítógép, vagyis a PC, amit a szórakoztatóipar, a bankszektor, az államigazgatás és lassan, de biztosan a háztartások kellékeként lehetett számon tartani. Ennek ellenére még mindig nem volt egy általános konszenzus abban, hogy számítógépek vagy később a digitalizáció meghaladhat bizonyos kereteket. A városi legenda szerint Bill Gates 1981-ben azt állította, hogy 640 KB memóriánál senkinek nem lesz szüksége többre. A számítástechnika népszerűsége viszont pont a lakossági felhasználástól lett népszerű. Az évszázadok találmányai vagy a munkavégzés vagy a szállítás szemszögéből közelítették meg a produktumok hasznosságát, így érhető, hogy miért a vállalatok részéről várták a számítástechnikai ipar fellendülését.

A legutolsó fordulatot a lakossági piac felé az 1989-ben Tim Berners-Lee által megalkotott World Wide Web hozta. Párhuzamosan megjelentek a szórakoztatóiparban a magas felbontású digitális adások és azok tárolására szolgáló optikai adathordozók (CD, DVD). A kilencvenes évek közepén már a technológia megszállottjai a mindent behálózó elektronikus kereskedelem képét fantáziálták, egészen a dotcom lufi kipukkanásáig – és egyre inkább valószínűsíthető hasonló digitális katasztrófa. A 2010-es évekre a nyugati civilizáció internethasználati szokásait tekintve a semantikus webet felváltotta a részvételi világháló, a közösségi média. A digitalizált adattárolás (felhő alapú rendszerek, online tartalommegosztás, kompatibilitás) mellett a mobil kommunikációé lett a főszerep: bárhol, bármikor hozzáférhessek az általam tárolt adatokhoz és lehetőleg pár másodpercnél többet ne kelljen várnom egy-egy lekérdezésnél.

Információtechnológiai tömegtermelés

A technológiák alkalmazásának ideje és azok adaptációja az Internet és a World Wide Web óta megtizedelődött. Ezek rendszerszinten formálják át a termékpiacokat, a fogyasztók magatartását, a digitális világ korlátait. Nemcsak az euroatlanti civilizációban, de Földünk szinte minden pontján elképzelhetetlen az élet mobiltelefon és internethozzáférés nélkül – utóbbi esetében egyre jellemzőbb, hogy a közösségi média jelenti az Internetet. A gyártásban beköszöntött az információtechnológián alapuló tömegtermelés. A felhasználó nem elégszik meg csupán a termékhez való könnyű hozzáféréssel. Annak egyedinek, személyre szabhatónak, variálhatónak kell lennie, hogy ezeket utána meg lehessen osztani a világhálón. Miközben a világ egyik felének minden apró szegmense összeköttetésben áll, addig a fejlődő országok lemaradóban vannak. A jövő fogyasztás alapú társadalmának tartópillérei az adatfeldolgozás és értelmezés lesznek. A szegény, fejlődő országok olcsó munkaerejét minden bizonnyal az automatizált, mesterséges intelligencia által működtetett rendszerek fogják átvenni. A gyári termelés teljesen automatizálttá válik. A közlekedésben önjáró járművek vesznek részt. A 3D nyomtatásnak köszönhetően teljes iparágak alakulnak át. A távoli jövő munkáiban az olyan szektorokban maradhat tartós az emberi jelenlét, ahol az érzelmek és az ösztönök emelkednek ki. Az egészségügy és legfőképpen a szociális ellátórendszer lehet az, ahol képtelenek leszünk pótolni az emberek fizikai közelségét – a művészeknek viszont más megélhetés után kell nézniük. A technológia fejlődésének egyetlen gátja van és ez maga az ember. Attól, hogy nagyobb teljesítményű eszközeink vannak, mi emberek, biológiai adottságainkból fakadóan még nem teljesítünk jobban, csupán az életünket könnyítjük meg vele. Ráadásul, ha nem is az egykori gépromboló luddita mozgalmakhoz hasonlóan, de egyre többen döntenek úgy, hogy kilépnek az digitális világból.

A nem szándékolt következmények

A digitális kor univerzalitásai a PC és a számítógép alapú okoseszközök lettek. Modellezéseket tudunk elvégezni, precízebb számítások révén közelebb kerülünk ahhoz, amit az ókorban jóslásnak tekintettek. A preindusztriális civilizációkban a természetfeletti és az isteni hozzájárulás összefüggéseként értelmeztek természeti folyamatokat. Az tudományos forradalomban a folyamatok megértésére került a hangsúly. A digitális revolúcióval, az információs társadalom korában viszont a tudományos előrejelzés, már-már a prófécia kategóriájába esik. A technológiai változások ugyanakkor, minden forradalom idején számos árnyoldalt is rejtettek. Az első ipari forradalmak idején a fizikai mellélhatások voltak rendkívüliek (szennyezett légkör és ivóvíz, rossz munkakörülmények), most a digitális forradalom okozta internet- és képernyőfüggőség, az egyének közötti kapcsolatok leépülése okoznak újabb kihívásokat az egészségügyi szakembereknek. A mentálhigiénés problémákon túl pedig ott találjuk a mesterséges intelligencia használata által generált problémákat (munkanélküliség, ágazatok megszűnése), valamint az adatvédelem és az információbiztonság kérdéseit, hogy a digitális lábnyomunkat hogyan használják fel ellenünk az adathalász cégek és a politikai pártok. A tudományba vetett hit kikezdhetetlenségét a mesterséges intelligencia, az algoritmusok és big data elemzések támaszthatják alá. Amíg az emberek nem érzik morálisan megkérdőjelezhetőnek vagy etikai szempontból kérdésesnek a technológia használatát, illetve, amíg nem fenyegeti a megélhetésüket, addig nem fognak ellenállni az újításoknak.