A Hajdúdorogi Egyházmegye alapításának évében, 1912. május 18-án született Sója Miklós, a hodászi cigányok papja, aki ebben a kis északkelet-magyarországi faluban lefektette a cigánypasztoráció alapjait és utat mutatott a cigányság integrációjáért tenni akarók számára. Az életpályák mindig tanulságosak, különösen akkor, ha valakié nemcsak a korát megelőzve mutat rá fontos dolgokra, de még ma is aktuális kérdéseket érint.
A kép forrása: Sója Miklós – Cigánypasztorációban világelső. Hajdúdorogi Egyházmegye Sajtóközpont
Sója Miklós történelmi korszakokon átívelő 40 éves hodászi tevékenységének jelentősége nem érthető meg a történelmi és társadalmi kontextus ismerete nélkül. 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karának elvégzése után került Hodászra. Ebben az évben a hatóságok nyilvántartása szerint a megnagyobbodott országban 208 240 vidéki, a vándorló életmóddal már felhagyott, letelepedett cigány élt, jobb híján, a faluszéli telepeken.[1] Amikor Sója először látogatott ki, ahogy ma neveznénk – a hodászi szegregátumba, amit akkor a köznyelv csak „Kolerásnak” nevezett a közelben található dögkút miatt – megdöbbenten szemlélte az ottani viszonyokat, a földbe vájt kunyhókban, tákolt kalyibákban nyomorgó mintegy hatszáz[2] ember életkörülményeit. Az „embervédelmet” zászlajára tűző, a negyvenes évekre bizonyos eredményeket elérő két világháború közötti produktív szociálpolitika kiemelt feladatának elsősorban a magyar és keresztény szegényparaszti családok önálló életvitelre alkalmassá tételét tekintette.[3] A cigányok nemhogy nem fértek be a korszak szociális és társadalompolitikai gondolkodásának látókörébe,[4] maradtak ki a segélyezés és ínségmunka lehetőségekből, de a hatóságok úgy tekintettek rájuk, mint járványügyi, bűnözési problémákra, anélkül, hogy a jelenségek szociális gyökereit vizsgálták volna. Az első világháború utáni korszakot jellemző „a joviális lenézéssel kevert rasszista kirekesztést” [5] egyre gyakrabban váltották fel velük szemben az antiszemitizmusból kölcsönzött sztereotípiák, a növekvő előítélet. A Horthy-korszak végére megszaporodó, sokszor több megyére kiterjedő „cigányrazziák”, a klasszikus cigány szakmákat korlátozó intézkedések, vagy például az 1938-as BM rendelet, amely szerint „minden cigányt gyanús személynek kell tekinteni”, majd 1944 augusztusában a zsidó munkaszolgálat mintájára létrehozott cigány munkásszázadok felállítása már előre jelezték a Porajmos utólag kikerülhetetlennek látszó tragédiáját.[6]
Ebben a politikai közegben vállalkozott Sója arra a „kolumbuszi” feladatra, hogy felrajzolja a „hodászi cigánytelepet a görögkatolikus egyházmegye térképére”.[7] Az eldurvuló korszellemmel szembemenve ő egészen másképp gondolkodott: „Itt a pokol mélyén már elhatároztam, hogy mint pap nem azért fogok dolgozni, hogy a cigányokat először Istenhez vezessem, hanem hogy az emberekhez vezessem, az emberi társadalomba vezessem őket, emberi méltóságuk felismertetése révén.”[8] A kölcsönös bizalom megteremtésén fáradozott, rendszeresen megjelent a cigánytelepen, hol az árokparton, hol – rossz idő esetén – egy putriban tartva az összejöveteleket. Már 1942. szeptember 13-án megszervezte a cigányok első zarándoklatát a görögkatolikus kegyhelyre Máriapócsra. ahol azóta is tartják a cigány búcsúk hagyományát.[9]
Forrás: A hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközség története.
A második világháború után sem volt sokkal kedvezőbb helyzetben célkitűzései tekintetében: a cigányság perspektívák nélküli élete ekkor sem került a társadalompolitika látóterébe. Az 1945-ös földreform alkalmával, nem lévén regisztrált földművesek, sehol sem jelentkezhettek mint földigénylők, viszont a nagybirtokok megszüntetése megfosztotta őket az addig adódó alkalmi munkák lehetőségétől. A cigányságot a hatóságok az 1950-es évekig továbbra is közbiztonsági és közegészségügyi kockázati tényezőként, a Kádár-rendszerben jó esetben szociális problémaként kezelték. A cigányság életformáját, kultúráját a régi világ maradványának tekintették, amit el kell tüntetni, betagolva őket a szocialista munkaerőpiac valamelyik szegmensébe.[10]
A gyökeres társadalmi fordulat ellenére Hodászon az áldozatkész pasztorációs munka folytatódott, amit a kommunizmus sem törhetett meg. A Rákosi-diktatúra indulásának évében 1948-ban a vályogvetésből közösen gyűjtött pénzen megvásároltak és felújítottak egy régi házat. Ez lett a világ első cigánytemploma. Hivatalosan ugyan csak iskolaként jegyezhették be, de hamarosan „az oltárra emelve”, cigány nyelven szólt benne a mise. Sója Miklós ugyanis megtanulta a helyi cigányok nyelvét, lefordította cerhari cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját, majd a népénekeket is[11]. 1968-ban, a VI. Pál pápától kapott 1000 dollárnyi támogatásból tovább bővítették a cigánytemplomot. 1974-ben akusztikus gitárokkal, mikrofonokkal gyarapodtak, ami a miséket még vonzóbbá tette a fiatalok számára.[12]
Forrás: A hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközség története.
A hodászi cigánytemplom egyben olyan közösségi tér is volt, ahol oktatás és a helyi élet más fontos eseményei is folytak. Az oltár mellett kezdettől ott volt az abc és a szorzótábla is, a helyi iskolából kerültek bele padok, meg egy szerény – főként mesékből álló – könyvtár is. Helyszíne volt a késsel villával történő evés elsajátításának, vagy épp a színjátszó szakkör munkájának, az adományok – így többek között az FTC-től kapott foci felszerelés – kiosztásának, messziről jött vendégek fogadásának. Sója Miklós úgy érezte, hogy a templom ezáltal csak „még inkább felmagasztosul, a humánum intézményé válik”.[13]
Munkájának alapelveit, a cigányokkal vállalt sorsközössége során szerzett tapasztalatai formálták. Egyik – a nyolcvanas években, már nyugdíjaztatása után adott – interjújában így foglalta össze pasztorációs módszereinek alapjait: „Jézus a személyigazolványát nem a nagyszerű égi tanításainak köszönheti, hanem a jócselekedeteinek. A kenyérszaporításnak, a betegek gyógyításának. Nem mintha felesleges lenne a tanítása, csak ezt a nyelvet értették az akkori hallgatói. És most is a pap a cigánypasztorációját ne az ékesszólásra bazírozza, hanem a jócselekedetekre, és megkapja ő is a személyi igazolványát. Rögtön fogják tudni, honnan jön. Te vagy a Krisztus papja és fogják követni. (…) Önekik nem evangélium kell szóban, hanem az evangélium megtestesülését kell velük szemléltetni olyan formában, hogy nyakunkba vesszük az ő ügyes-bajos dolgaikat és intézzük.” [14] A Sója Miklós hodászi örökségét kutató Rózsahegyiné Juhász Éva egyik adatközlőjétől származik az a példa, ami talán mindennél jobban szemléleti a fenti felismerésből származó karitatív tevékenységét. Füzetében minden mezítlábas cigánygyereknek névvel ellátva körbe volt rajzolva a lába arra az esetre, hogy ha megfelelő méretű cipőt talál az adományként gyűjtött és kapott ruhacsomagokban, azt azonnal el tudja juttatni a rászorulónak. [15]
40 évet töltött Hodászon úgy hogy szívügyét, a cigányság spirituális gondozását a szociális és szocializációs hátrányok csökkentése érdekében tett, napi apró lépések kísérték. „Egy percig könnyű hősnek lenni a legnagyobb dologban, akár a vértanúságban is” – vallotta – „de hajszálnyi kicsi jó dologban egy életen át kitartani éppen olyan hősiesség, mint a vértanúság. És ki kell tartani…” [16]
Egyaránt fontosnak tartotta a lélek, a test és a szellem fejlesztését, úgy vélte, a cigányság felemelkedésének három fontos pillére, a hit a munka és az oktatás. Mindvégig nemcsak figyelembe vette a kulturális különbségeket, de épített is a cigányság kultúrájára, gondot fordított a cigány hagyományok ápolására, identitásuk és emberi méltóságuk erősítésére. Munkáját előbb Mosolygó Béla, majd Gelsei Gábor folytatta tovább. A Hodászi Cigány egyházközség ma is nemzetközi jelentőségű, mivel a Görög Katolikus Egyház a 40-es évektől formálódó úton haladva napjainkban is hangsúlyt fektet a romák vallásosságát, kultúráját és önbecsülését szolgáló intézmények megerősítésére.[17]
Sója Miklós egy addig jóformán járatlan úton, az emberi méltóság tiszteletének belső iránytűjére hagyatkozva, a cigányság élethelyzete iránt érzett páratlan érzékenységgel és kitűnő pedagógiai ösztönnel jelölt ki saját korát megelőzve egy olyan irányt, ami ma is példaértékű és továbbadásra érdemes.
Nem tudni ismertek voltak-e számára az európai cigánypasztoráció legkorábbi kezdeményezései – azoké a holland és francia papoké, akik a negyvenes évek közepén csatlakoztak a vándorló cigánykaravánokhoz – de abból minden bizonnyal erőt meríthetett, hogy 1965 őszén VI. Pál pápa személyesen vett részt egy nagyszabású cigány zarándoklaton Pomeziában. Homíliájában, miután megemlékezett a háborúban a faji üldöztetés áldozatául esett cigányokról, arra helyre emelte őket, ahol Sója Miklós szerint mindig is lenniük kellett: „Ti nem az Egyház peremét képviselitek most, hanem éppen a központját alkotjátok, az Egyház szívében vagytok.” [18]
Sója Miklós II. János Pál pápánál, aki létrehozta a Vándorlók és Utazók Lelkigondozásának Pápai Tanácsát, és rábízta a cigányság evangelizálását is. Forrás: Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport
Hitt abban, hogy munkássága a cigány-magyar együttélés ügyét is szolgálja, hogy a válaszfalak kitartó munkával lebonthatók. 1987-ben a Városmajori templomban tartotta aranymiséjét, amelyre egykori hívei is meghívást kaptak. Így emlékezett vissza erre az eseményre: „A cigány hívekhez külön szólottam. Ezt a mai napot én koronázási ünnepnapnak nyilvánítom, mert azzal, hogy Budapest népe ilyen kitartóan hallgatott végig benneteket, bámulta éneketeket, ez tulajdonképpen nem volt más, mint hogy feltették az emberi méltóság koronáját a fejetekre. Evvel a koronával járjatok büszkén, uralkodjatok. Mindegyikőtöknek van egy alattvalója: saját maga. Vasvesszővel uralkodjatok alattvalóitokon. Hordjátok büszkén koronáitokat. Uralkodjatok úgy, hogy koronás fejetek előtt mi is meghajthassuk fejünket emberségeteknek szólóan. De közben a ti himnuszotokat, a misét el ne felejtsétek.”[19]
Kiss Mária Rita
[1] Kálmán András: A magyar cigányok problémája. Társadalmi Szemle, 1. évf. (1946) 8–9. sz. 656–658.
[2] Rózsahegyiné Juhász Éva: Sója Miklós öröksége Hodászon. Romológiai Kutatóintézet. Szekszárd. 2004. Docplayer. https://docplayer.hu/3380672-Rozsahegyine-juhasz-eva-soja-miklos-oroksege-hodaszon.html
[3] Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) szociálpolitikai programja 84 ezer nincstelen családnak biztosított egzisztenciát, lakást megélhetést önálló kisparaszti gazdaságok és egzisztenciák létrehozásával számos szegénységből eredő szociális probléma felszámolását. V.ö. Tegzes László: Új irányok a magyar nép- és családvédelemben (Országos Nép- és Családvédelmi Alap)
In: Fragó Ede (szerk.): Szociális Magyarország. A magyar szociálpolitika törvény- és adattára. Budapest, 1943, Athenaeum. 79–85.
[4] Pl. a harmincas években induló katolikus reformmozgalmak legsikeresebbje a KALOT is csak a magyar agrárifjúság felemelésére koncentrált. Vö. pl. Balogh Margit: A KALOT története. Rubicon. Megtekintés: 2020.01.13.
[5] Veszprémy László Bernát: „Egy darab Kelet a barna homályban” – cigányság a Horthy-rendszer hajnalán. Mandiner. 2011. július 29, Megtekintés: 2022. 05 10.
[6] Az 1944 júliusának vége és 1945 márciusa között deportált cigányok, illetve a hazatértek létszámára vonatkozóan csak becslések vannak, mivel a hatóságok nem vezettek pontos nyilvántartást. V.ö.: Csillei Béla: Cigányság a magyar társadalomban Megtekintés: 2022. 05 13.
[7] Veszprémy László Bernát. i.m.
[8] Sója Miklós interjú a Vasárnapi Újság 1988. április 28-i műsorában. Idézi: Rózsahegyiné i.m. 10.o.
[9] Rózsahegyiné i.m. 13.o.
[10] Ehhez lásd. pl. Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása a Magyarországon élő Cigánylakosság helyzetéről (1974. június 11.). In: Vass Henrik (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1971–1975. Budapest, 1978/a, Kossuth. 781–796.
A KSH 1963-as becslése szerint létszámuk 222 ezer körül mozoghatott. Majtényi 2018. 225.
[11] A hodászi Görög Katolikus Egyházközség története. Görög Katolikus Cigány Egyházközség honlapja.
[12] Rózsahegyiné i.m. 17.o.
[13] U ott. 23.o.
[14] Sója Miklós- Cigánypasztorációban világelső. Hajdúdorogi Egyházmegye Sajtóközpont 2013. Megtekintés: 2022. 0510.
[15] Rózsahegyiné i.m. 21.o.
[16] Sója Miklós – cigánypasztorációban világelső. Hajdúdorogi Egyházmegye Sajtóközpont 2013. Megtekintés: 2022. 05.10.
[17] Görög Katolikus Cigány Egyházközség Hodászon. Magyar Kurír. 2005. május 14. Megtekintés: 2022. 05. 8.
[18] Részlet VI. Pál pápa Poméziában mondott homíliájából. Ceferino ház. Megtekintés: 2022. 05. 16. A cigánypasztoráció történetének további fontos állomása volt, hogy 1988-ban II. János Pál pápa létrehozta a Vándorlók és Utazók Lelkigondozásának Pápai Tanácsát, és rábízta a cigányság evangelizálását is. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 2001. évi őszi konferenciáján döntött a cigánypasztorációs iroda felállításáról. v.ö.: Dúl Géza: A cigányság evangelizációja. https://ceferino.hu/2017/08/02/a-ciganysag-evangelizacioja/ Megtekintés: 2022. 05 15.
[19] Sója Miklós – cigánypasztorációban világelső. Hajdúdorogi Egyházmegye Sajtóközpont 2013. Megtekintés: 2022. 05.10.
