30 éve jelentették be a KDNP újraindulását a rendszerváltás hajnalán

A modern kereszténydemokrácia magyarországi megjelenéséig 1945-ig kellett várni. A Keresztény Demokrata Néppártról nevét Demokrata Néppártra változtató politikai alakulat röpke ideig képviselhette a kereszténydemokrácia politikai elveit. Az egypárti diktatúra kiépülésével párhuzamosan zsugorodott működési lehetősége; a vallásos tömegek elleni sajtókampányok, az államilag inspirált egyházellenes támadások és a letartóztatott Mindszenty esztergomi érsek elleni koncepciós perbe tervezett kierőszakolt bevonásuk miatt kereszttűzbe került párt 1949 elején tevékenységének felfüggesztésére kényszerült. 1956. október végén a forradalom napjaiban a párt ismét felújította tevékenységét. (A pártban uralkodó felfogás szerint nem kellett újjáalakulnia, mivel nem tiltották be működését, az 1949-es „önfeloszlatás” mind Barankovics, mind a párt soha nem létező és működő „Politikai Bizottsága” nevében a párt alkotmányát sértő lépés volt, ezért érvénytelen.) A forradalom leverése után hosszú ideig nem adódott lehetőség, hogy ismét a politikai életben szerepeljenek.

A kereszténydemokrata újrakezdés közvetlen előzménye az 1987 októberében a Nagycsaládosok Országos Egyesületében megkezdődött szervezkedés volt, majd 1988. december 3-án a Márton Áron Társaság megalakítása az Üllői úti Örökimádás templom tanácstermében. Az interkonfesszionális alapon szerveződő egyesület alapítói között voltak a Demokrata Néppárt idehaza és külföldön élő tagjai (Keresztes Sándor, Kovács K. Zoltán, Ugrin József), katolikus értelmiségiek (például Giczy György teológus, az Új Ember újságírója, Gáspár Miklós jogász, Lukáts Miklós építészmérnök, Surján László orvos)[1] Eredetileg a meghurcolt gyulafehérvári püspök emlékének szentelt emlékülés megszervezését tekintették legfontosabb feladatuknak. 1989. március 11-én díszünnepséget is rendeztek püspökké szentelésének 50. évfordulóján, amelyen Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára és Gyulay Endre Szeged-Csanádi megyéspüspök is felszólalt. A kádári diktatúra felbomló időszakában a társaság igazi célja az lett, hogy az egyház visszaszerezze önkormányzatát, érvényesüljenek a keresztény közéleti értékek. 1989. januárban munkacsoportokat alakítottak, amelyek az egyház szociális tanításainak megismertetésével, Magyarország demokratikus átalakulásával kapcsolatos törvénytervezetek véleményezésével is foglalkoztak. Irányelveket fogalmaztak a lelkiismereti szabadságról, a szabad vallásgyakorlásról, az egyházügyekről szóló törvény megalkotásához kapcsolódóan.

1989 elején a működésüket a Rákosi-korszak óta felfüggesztett történelmi pártok (MSZDP, FKgP) újjáalakulása, a Magyar Szocialista Munkáspárt szétesésének felgyorsulása és az újonnan szerveződött ellenzéki pártok (MDF, SZDSZ, FIDESZ) befolyásának növekedése kapcsán egyre gyakrabban felmerült egy magyar keresztény párt megszervezésének gondolata is. A magyar titkosszolgálatok jelentései szerint ekkor már a Pécsett élő Matheovits Ferenc és a fővárosban letelepedett Keresztes Sándor is a hazai pártalapítás esélyeit latolgatta, utóbbi Esztergomban is tárgyalt, de Paskai László még a technikai akadályok miatt (is) korainak tartotta egy keresztény világnézetű párt megalakítását.[2] Ezzel egy időben a külföldön élő magyar kereszténydemokrata politikusok egy része is pártalapításra ösztönözte Keresztes Sándort és társait.[3] Keresztes Sándor visszaemlékezése szerint végül Pozsgay Imre késztette cselekvésre, aki szintén hiányolta egy keresztény párt színre lépését.[4] Keresztes Sándor két volt képviselőtársa – Matheovits és Ugrin – jelenlétében hozta nyilvánosságra, hogy 1989. március 15-én: hozzákezdenek a DNP újjászervezéséhez Kereszténydemokrata Néppárt néven, s e célból fiatal politikusok bevonásával szervezőbizottságot alakítanak, amely a párt alkotmányos szerveinek megalakításáig képviseleti szervként funkcionál. (Magyarázatra szorult a pártalakulat elnevezése is. A korábbi név megváltoztatására késztette a vezetőséget az is, hogy a Nemzeti Parasztpárt kisajátította a „néppárt” elnevezést, amikor felvette a Magyar Néppárt nevet. A „keresztény” jelző használatával a külföldön sikeres keresztény pártokkal való azonosságukat igyekeztek kifejezésre juttatni.)[5]

A hírt a Magyar Távirati Iroda csak március 17-én közölte le. A bejelentés lényegesen nagyobb publicitást kapott az emigráns sajtóban. Még 15-én, volt képviselők egy csoportja (Babóthy Ferenc, Belső Gyula, Varga László, Kovács K. Zoltán, Pete Ferenc, Mézes Miklós, Pócza Lajos) közös levélben üdvözölték az óhazában történt pártalapítást, ám leszögezték, hogy nem kívánják tanácsokkal ellátni a hazai viszonyokat sokkal jobban ismerő egykori pártbeli társaikat, s nem akarnak beavatkozni a párt szervezésébe.[6] (Ekkor külföldön 10, idehaza 14 egykori demokrata néppárti képviselő élt, de közülük nem kapcsolódott be mindenki a párt újjáélesztésébe.) A szervezőbizottság vezetését a „legfiatalabb” bejelentő, Keresztes Sándor kapta, Ugrin József a volt KALOT-népfőiskolák újjáalakítását igyekezett előkészíteni.

A párttá szerveződés időbeli megkésettsége miatt (is) a szervezés kezdetben vontatottan haladt. A pártba belépők, az önkéntes pártszervezők levelei Keresztes budafoki lakására érkeztek, később a megbeszéléseket magánlakásokon, szállodákban, vagy az egyik alapító munkahelyén tartották. Nagy gondot okozott a pénztelenség, nem volt párthelyiség, infrastruktúra, telefon, az iratok sokszorosításához szükséges berendezéseket csak a holland kereszténydemokrata néppárt segítségével tudták beszerezni.[7]1989. április 14-én döntöttek a pártprogram és a pártalkotmány kidolgozásáról, valamint az elkészült részprogramok nyilvánosságra hozataláról. Felállítottak egy 14 tagú ideiglenes intézőbizottságot is, amelynek elnökévé Keresztest választották. Megalakult egy szervezőbizottság is, amely azonban sokáig nem fejtett ki érdemi tevékenységet.[8]

A KDNP a Demokrata Néppárt 1947-es programja alapján álló világnézeti, de egyházaktól független, felekezetek közötti pártként határozta meg önmagát, amely a választásokig konstruktív ellenzéki pártként kívánt politizálni. A párton belül is hamar jelentkeztek a rendszerváltó pártokra jellemző generációs és szemléletbeli ellentétek, ám ezek nem kaptak nyilvánosságot. Voltak, akik a fiatalabb pártszervezők tevékenységét ellenőrizendő a régi demokrata néppárti képviselők szerepének növelését szorgalmazták. Ez ellentétben állt nemcsak Keresztes Sándor, hanem a külföldi társak elképzelésével is, akik az öregebb generációnak szenior szerepet szántak, a pártszervezésben jártas, fiatal, keresztény szellemiséget valló értelmiségi garnitúra megjelenéséig.  Nyilvánvaló lett, hogy az elmúlt 40 év vallásellenes légkörében az a KALOT generáció, amely 1947-ben nemcsak aktív szavazóbázisát, hanem káderutánpótlását is jelentette a Demokrata Néppártnak, megtizedelődött, s teljesen visszavonult. A szervezés vontatottan haladt, 1989. júniusban elhatározták, hogy végre hozzálátnak az országos szervezkedés elindításához.[9]

A közélet a Kereszténydemokrata Néppárt létezéséről az MTI hírének közreadásán túlmenőn sokáig nem vett tudomást. A KDNP az ismeretlenségből akart kitörni s politikai hovatartozását deklarálni, amikor a szervezőbizottság elhatározta, hogy csatlakozni kíván az Ellenzéki Kerekasztalnál helyet foglaló rendszerváltó pártok csoportjához. 1989. május 10-én terjesztették elő kérelmüket, de az SZDSZ ellenezte a nosztalgiapártnak aposztrofált KDNP jelentkezésének elfogadását. A felvételről 1989. június 7-én döntöttek véglegesen. A szavazás szerint négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a KDNP az EKA vétójoggal nem rendelkező teljes jogú tagja lett. Ugyanakkor a vétójog elérése érdekében szorgalmazták a párt szervezésének felgyorsítását, a hivatalos megalakulás kimondását. A párt tárgyaló delegátusai, június 13-án kapcsolódtak be a Nemzeti Kerekasztal munkájába.[10]és képviselői aláírták az 1989. szeptember 18-i politikai megállapodást.

Az EKA ülésén megfogalmazott bírálatok hatására a pártszervezés munkáját felgyorsították. Infrastrukturális gondjaik enyhültek, felvételüket követően megkapták párthelyiségnek egy volt miniszteriális épület egyik emeletének néhány szobáját. 1989. június végén írásban fordultak a római katolikus papokhoz s csatolták világnézeti programjuk rövid kivonatát.[11] 1989. augusztus 1-jén megalakult a KDNP országos szervezőbizottsága, elfogadták a párt ideiglenes alapszabályát és munkaprogramját is, amely az országos alakuló küldöttgyűlésig volt érvényes. Tiszteletbeli elnök Ugrin József, tiszteletbeli társelnök Matheovits Ferenc és Kovács József, a szervezőbizottság elnöke pedig dr. Keresztes Sándor lett. Augusztus 26-án a szervező bizottság megválasztotta az országos intézőbizottság tagjait, és Keresztes Sándor személyében elnökét is. Mandátumuk 1989. szeptember 30-ig, az országos gyűlés összehívásáig szólt.

Szabó Róbert