A Barankovics István Alapítvány Tanári Kerekasztala kiemelten fontos kérdésnek tartja a közösségek formálódásának támogatását. Különösen nagy jelentősége van ennek az iskolában, ahol az egymás iránti szolidaritás gyakorlatai formálódhatnak és megszilárdulhatnak. Mit tehet a pedagógus azért, hogy ezeken a fontos társadalmi kötelékeken ne maradjanak kívül a hátrányos helyzetű tanulók sem? Erről szól egy friss diplomás pedagógus, Tanári Kerekasztalunk tagjának írása, amely a számos lehetséges módszer közül egyet mutat be alaposan.
A kérdés megválaszolását a kapcsolatháló-elemzés, mint szociológiai módszer bemutatásával kezdem. A kapcsolatháló-elemzés a pedagógus szakmában, legfőképpen osztályfőnöki munkánk során gyakran használt szociometriából nőtte ki magát az 1930-as években. Magában a szóban azonban benne van, hogy ez egy hálózat elvű megközelítés, egyben a szociológia legfiatalabb, napjainkban legdivatosabb kutatási ága. A hálózat elvű megközelítés alatt azt értem, hogy ez a módszer az egyének viselkedését mikro, míg az egyének közötti interakciókat és kapcsolatokat makro szinten vizsgáló tudományterület. Vagyis az elemzési lehetőségek az egyénektől a társadalmi rendszerekig terjedhetnek, míg a szociometriában a vizsgált közösségnek világos határai vannak. A kapcsolatháló-elemzés eredményeit nem csak egy adott osztály keretei között értelmezhetjük, hanem az iskola, mint szervezet működése mentén is. A szociometria kérdőívei a rokonszenv-ellenszenv kapcsolatokat helyezik előtérbe, az értékelés kézzel készül, így a hibázási lehetőség is nagyobb. A kapcsolatháló-elemzés ezen alapvető funkció mellett rokonsági, szövetségi, kölcsönzési, gazdasági kapcsolatokat is vizsgál. Saját kutatásomból idéznék néhány kérdést, amelyek bizalmasabb kapcsolatok feltárására alkalmasak: „Kiről/kikről mondhatod el az osztályban, hogy biztosan számíthatsz rá/rájuk, ha gondod van, bajban vagy?” Vagy: „Három napra Egerben kirándultok. Szívesen lennél egy szobában…”. Az első példaként bemutatott kérdés a szimpátia tágan értelmezhető fogalma helyett a szoros baráti szálak felmérését segíti, ahogy az elképzelt szituációra adott válaszokból is az osztályon belüli barátságokat tudjuk vizsgálni. Kölcsönzési és szoros baráti kapcsolatot vizsgál az alábbi szituáció átgondolására adott válasz: „Nincs elég zsebpénzed, de éhes vagy, egy szendvicsre valóval kisegítene…”. Az eredmények értékelése egy UCINET nevű számítógépes program segítségével történik, amelynek használata könnyen elsajátítható. A program angol nyelvű, ingyenes letölthető egy három hónapos próbaverziója innen: UNICET
A program segítségével egy hosszabb kérdőív értékelésével is könnyebben és gyorsabban végezhetünk, mindemellett látványos, színes szociográfokat kapunk a segítségével. A kapcsolatháló-elemzés használható pusztán egyes egyének (osztály adott diákja) hálójának vizsgálatára (egoháló), de egy teljes csoport is lehet az elemzés kerete (osztály, tantestület). Szemléltetésként saját kutatásom egy ábráját is bemutatom.
A fenti ábra látványosságát adja, hogy színekkel és formákkal jelölhetjük a vizsgálatban résztvevő osztály tagjait, ez már segítségünkre is van abban, hogy megtaláljuk arra a kérdésre a választ, mint a különböző tagozatokon, fakultációkon résztvevő tanulók, vagy jelen esetben különböző szakmákat tanuló tanulók egymás között mennyire összetartóak egy osztályon belül. Külön megfigyelhetjük osztályunk hátrányos helyzetű gyermekeinek a többiekkel való viszonyát, vagyis vizsgálhatjuk a rejtett szegregációs mechanizmusokat, az esetleges etnikai törésvonalat is az osztályban, ahogy a klikkesedés és peremhelyzetre szorítás is jobban szemügyre vehető. Az ábra számítógéppel történő megrajzoltatása után számszerű adatokat kaphatunk a diákok közötti kapcsolatokról a program által szolgáltatott eljárások lefuttatásával, majd az eredmények megfelelő értelmezésével. Jelen ábrán 77 él köti össze az osztály tagjait, ebből 46 él szimmetrikus, vagyis a kérdés terén a diákok közötti kapcsolatoknak kicsit több mint a fele kölcsönös. A vizsgált szakmunkásképző iskolában az osztályban tanult két szakma mentén e kérdésben jól elkülönülnek a tanulók, vagyis az adott szakmán belül inkább számítanak egymásra a gyerekek, mint a teljes osztály tagjai egymásra. A klikkesedés vizsgálatot lefuttatva pedig két nagyobb csoport rajzolódik ki, a számszerű 12 klikken belül. A futtatások azt is megmutatják, hogy van három személy, akik összekötik ezt a két csoportot, továbbá négy tanuló egyik osztálytársára sem számíthat közvetlenül. E négy tanulóból példánkban kettő hátrányos helyzetű.
A kép forrása: Pixabay
A magyar társadalom a kapcsolatháló-elemzések tükrében
A kutatások eredményei szerint a rendszerváltást követően egy kapcsolatháló szűkülést figyelhetünk meg a hazai magyar társadalom tagjai körében, majd ebből a sokkból felébredve a 2007-2008-as évtől a sikeres élethez egyre inkább szükséges gyenge kötések kerültek előtérbe. Igazán látványos fellendülést hozott a társadalom tagjait összefűző kapcsolatok terén a 2011-es év, vagyis az internethálózat széles kiépülése, annak elérhetősége a maga minden előnyével és hátrányával a lakosság körében. A hátrányos helyzetű és roma emberek egohálója, és közösségeik működése is jól megfigyelhető a kapcsolatháló-elemzés segítségével. Mivel ez a társadalmi réteg szemmel láthatóan előítéletek, sztereotípiák és diszkriminációk negatív hatásaival él együtt, a módszerrel jól megfigyelhető az ő kirekesztettségük, a társadalom peremére sodródásuk, a többségi társadalom tagjaival való sikeres, vagy kevésbé sikeres együttélésük, egymás és a többségi társadalom tagjai felé való kapcsolódásuk. Bőséges szakirodalmi áttekintéseim mentén néhány megállapítást tehetek a közösség tagjainak kapcsolatairól: maga a hátrányos helyzet és roma identitás rontja az egyébként is rossz feltételrendszert a minőségi, használható kapcsolathálózat kiépítéséhez. A rendszerváltást követően körükben megmaradt a családi kapcsolatok erőssége, de mára kezdik felismerni a nem roma társadalomhoz való kapcsolódás elengedhetetlenségét is, mint az életben való sikeres boldogulás feltételét és lehetséges utat a társadalmi elfogadásukhoz, integrációjukhoz. A családi kapcsolatokat erős kötéseknek nevezzük. Az őket megtestesítő személyek azok, akikre bármikor számíthatunk, ha segítségre van szükségünk. A kapcsolatháló sűrűsége, a kapcsolatok minősége pedig az egyéni boldogságra, az elégedettség érzésére, életminőségre is hatással van. Hiszen a boldogtalanság érzés, a magányosság, amit a kapcsolatok hiánya miatti elszigetelődés magával vonz deviáns viselkedésekhez vezethet, amely még inkább valószínűsíti, hogy a kapcsolatszegénység tartóssá váljon. Természetesen a gyenge hídszerű kötések a többségi társadalom tagjai számára sem elhanyagolhatóak az életben való sikeres boldoguláshoz. A gyenge kötések azok, amelyek hidakat képeznek különböző társadalmi státuszú emberek között, amelyek elősegítik az egyén társadalmi mobilitását.
Mit mutat meg a kapcsolatháló az iskolai közösségekről?
Pierre Bourdieu tőkeelmélete szerint az életben való sikeres boldoguláshoz minden embernek szüksége van gazdasági, kulturális és társadalmi tőkére is. Ezek a tőketípusok egymásba átkonvertálhatók bizonyos feltételek mellett. Amennyiben ebből indulunk ki, a tanulók jövőjéért részben felelős iskolának, pedagógusoknak is szükségük van információkra a gyermekek kapcsolati hálójának alakulásáról. Elég csak például az iskolai zaklatási ügyekre, kiközösítésekre gondolnunk. Még nagyobb jelentőséget nyerhet a módszer a hátrányos helyzetű gyermekek esetében egy osztályfőnök, egy szociálpedagógus, vagy iskolai szociális munkás számára. Egy gyermek – és most nem is fontos, hogy hátrányos helyzetű vagy sem – iskolai pályafutását követve is megfigyelhető az, hogy az említett tőketípusokból birtokol-e vagy sem és milyen nagyságban rendelkezik velük. A gazdasági tőke a családtól származik, vagyis, hogy tudnak-e tankönyveket, buszbérletet, felszerelést, vagy éppen iskolai megjelenésre alkalmas ruhát biztosítani, hosszú távon pedig egyetemi, főiskolai tanulmányokat finanszírozni gyermeküknek. A kulturális tőke egy részét is otthonról hozzuk, amelyet az iskola tovább gyarapít vagy kompenzál adott esetben, de az iskolába járáshoz a gazdasági tőke láttuk, hogy elengedhetetlen. A társadalmi tőke vagy más néven kapcsolati tőke, is mindenkinek fontos, hogy az iskolai bizonyítványaival, vagy anyagi lehetőségeivel jól és sikeresen tudjon boldogulni a mindennapok során. Ez a röviden felvázolt összefüggés kiemelten érinti a hátrányos helyzetű és roma gyerekeket, akik szinte minden tőketípusból a többségi társadalom gyerekeivel ellentétben csekély mértékben birtokolják ezeket. Egy oktatási integráció mellett elkötelezett iskola, ahol az esélyegyenlőség és méltányos oktatási környezet kialakítása és modern oktatási módszerek alkalmazása mellett folytatott pedagógusi munka a mindennapi nevelési elvek között szerepel, sokat tehet a mindent átfogó és elengedhetetlenül fontos társadalmi/kapcsolati tőke szélesítéséért, gyarapításáért. Ennek a bizonyos szélesítő, gyarapító folyamatnak a sikeressége jól megfigyelhető a bemutatott elemezési módszer elsajátításával, rendszeres alkalmazásával.
A hazai középiskolákban elvégzett kapcsolatháló-elemzési eredmények megerősíteni látszanak az általam fejtegetett kérdést. A friss kutatások a diákok közötti negatív kapcsolatokra koncentrálnak, hiszen azok hamarabb kialakulnak és stabilabban fent is maradnak, mint a pozitívak. Akit pedig egy adott osztályban nem kedvelnek, az izolálódik, s ez hatással lesz a motiváltságára. Mi, pedagógusok azt érzékeljük, hogy csökken az órai munkába való bekapcsolódásainak száma, hosszú távon pedig ez az állapot kihat a tanulmányi eredményére az iskolai pályafutására, de akár az egész életpályájára is. Saját kutatásaimból azonban bemutatnék azonban még két olyan szociográfot, amelyek arról adnak tanúbizonyságot, hogy egy osztály tagozatok, fakultációk és szakmák szerinti elkülönülések ellenére is egységes közösségként képes működni.
Habár ebben az osztályban is van olyan személy, aki nem számíthat senkire és rá sem számítanak társai, ha gondjuk van, viszont ránézésre is látszik, hogy egységesen, nagyobb csoportosulások nélkül működik az osztály. A hátrányos helyzetű tanulók kapcsolatait vizsgálva nem találtam érdemi különbségeket a nem hátrányos helyzetű osztálytársak kapcsolataihoz képest. A klikkesedést vizsgálva azt találtam, hogy ez az osztály összetartó, nincs szakmák szerinti elkülönülés, mint azt az előző osztály ábráján láthattuk.
Az utolsó 3. ábrán az uzsonnára való kölcsönkérés terén, amit a munkám elején a lehetséges kapcsolatháló vizsgálati kérdéseknél már felvetettem kismértékű klikkesedést adott a vizsgálatom. A kölcsönös kapcsolatok száma ugyan alacsony, viszont nincsenek kirekesztett helyzetben a hátrányos helyzetű tanulók, sőt több befutó élük van, amiből arra következtethetünk, hogy jóindulatúak társaik felé és megfigyelhető, hogy egymás iránt is szolidaritást vállalnak. A segítőkészség és nyitottság a hátrányos helyzetű tanulók között, a hátrányos helyzetű és többségi tanulók között egyaránt jellemző az osztályra ebben a kellemetlen helyzetben. Fontos kiemelni, hogy az utóbbi két ábrán megfigyelhető eredmények mögött egy tudatos és felelősségteljes osztályfőnöki munkát véltem felfedezni. Itt az osztályfőnök elmondása szerint napi szinten foglalkozik az osztálya közösséggé formálásával. A tanulóközösségen belüli külső szemmel alig látható problémák korai észlelését lehetővé teszi a kapcsolatháló-elemzés rendszeres elvégzése a tanulói közösségekben, így mérsékelhetők a peremhelyzetből adódó további problémák is, mint a rendszeres hiányzás, kiközösítés, a rossz tanulmányi eredményekből adódó korai lemorzsolódás, az elmagányosodás, amely a fiataloknál is deviáns viselkedésekhez vezethet.
Janó Evelin
Felhasznált irodalom:
Albert Fruzsina-Dávid Beáta: Az interperszonális kapcsolathálózati struktúra átrendeződése Magyarországon. In.: Kovach Imre – Dupcsik Csaba-P. Tóth Tamás-Takács Judit (szerk): Társadalmi integráció a jelenkori Magyarországon. Argumentum Kiadó, Bp.,2012. 343-357. 237-256.
Albert Fruzsina – Dávid Beáta: A kapcsolati tőke dimenziói etnikai metszetben. In.: Kolosi Tamás. – Tóth István György – Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi Riport. TÁRKI, Bp., 2006. 351–369.
Angelusz Róbert – Tardos Róbert: A kapcsolathálózati erőforrások átrendeződésének tendenciái a kilencvenes években. In.: Kolosi Tamás. – Tóth Imre György – Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi riport. TÁRKI, Bp., 1998.
Bourdieu, Pierre: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Aula Kiadó, Bp., 1998. 155–176.
Csaba Zoltán László – Pál Judit: A negatív kapcsolatok alakulása és hatása: Elméleti áttekintés és empirikus tesztelés két középiskolai osztályban. In.: Szociológiai Szemle 2010/3. 4-33.
Janó Evelin: Kint vagy bent? Hátrányos helyzetű tanulók az osztályban c. szakdolgozat. Szeged, 2018.
Messing Vera: Lyukakból szőtt háló: háztartások közötti támogató kapcsolatok roma és nem roma szegények körében. In.: Szociológiai Szemle 2006/2. 37–54.
Utasi Ágnes: A társadalmi integráció és szolidaritás alapjai: a bizalmas kapcsolatok. In.: Századvég 2002/24. 3-25. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_08_Kapcsolathalo_elemzes_szerk_Takacs_Karoly/ ch03s03.html Letöltés, 2018. október 21.
A UCINET társadalmi kapcsolatháló-elemzéshez szükséges program letölthető: https://sites.google.com/site/ucinetsoftware/home
