A Demokrata Néppárt kampánya az 1947-es választás előtt
A történelemben számtalan választási csalás volt már, de az 1947-es augusztus 31-i a magyar kereszténydemokraták számára különösen emlékezetes. Nemcsak a választási visszaélések és a gátlástalan kommunista hatalmi harc miatt, hanem azért is, mert az irányzat történetének addig jelentősebb fordulata kötődik hozzá: a Demokrata Néppárt minden manipuláció és nehézség ellenére a parlament legerősebb ellenzéki pártjaként került ki a küzdelemből.
A választási kampány egyenlőtlen erőviszonyok mellett folyt. Míg a kommunisták számára az erőforrások korlátlanul álltak rendelkezésre, és agitátornak a gyárakból kivezényelt munkásokat is mozgósíthattak, addig a többi párt – kiváltképp az ellenzéki pártok – papír, eszköz- és pénzhiányban voltak kénytelenek kampányolni. A Demokrata Néppárt például saját programját csak augusztus elején tudta nyilvánosságra hozni Győrben, majd ezt követték a kecskeméti, kaposvári pécsi, miskolci nagygyűlések. A DNP 1947-es választási kampányáról relatíve kevés forrás áll rendelkezésre, ezek alapján Szabó Róbert[1] a küzdelem lefolyását a Demokrata Néppárt történetét feldolgozó tanulmányában a következőkben foglalta össze.
“A választási kampány szervezőmunkája Eszterhás György,[2] az FKgP volt nemzetgyűlési képviselője, a kisgazdák volt közigazgatási osztályának vezetője kezébe futott össze. A párt megyei szervezetei a volt kisgazda szervezetek szétesése után és azok nyomán főleg a Dunántúlon jöttek létre. Az FKgP Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron, Somogy megyei szervezeteit teljesen átvették, de felgyorsultak a kisgazda pártszervezetek demokrata néppártivá alakulása Baranya-Tolna, Heves-Nógrád, Szabolcs-Szatmár és Csongrád megyében is, ahol korábban nem voltak kiépített néppárti szervezetek.
A szervezés és az agitáció területén a KALOT tagok mozgósítása volt felbecsülhetetlen hatással, de sokat jelentett a kisgazdapártból kizárt vagy távozott képviselők támogatása, szerepvállalása a Demokrata Néppártban s a lelkészkedő alsópapság rokonszenve. A korabeli feljegyzések szerint pártagitációra 101 ezer forintot fordítottak, s annak fele még későbbiekben is adósságot jelentett. Az ország területének 40%-ában anyagiak híján gyűléseket sem tudtak tartani, helyi párttagjaik fedezték a plakátok és röplapok elkészítését.[3] A párt 14 választókerületben állított képviselőjelölti listát, Jász–Nagykun–Szolnokban nem sikerült alkalmas jelölteket találni, míg Fejér–Komárom–Esztergom választókerületben a hercegprímással szemben nyílt konfrontáció elkerülése miatt elálltak a jelöltállítástól.[4] Még a választási kampány megindulása és a választási programok meghirdetése előtt kísérlet történt egy ún. világnézeti párt létrehozására is, de a megbeszélések a DNP és a Kisgazdapárt un. katolikus szárnya egyesítéséről kudarcba fulladtak.[5] Ezután a DNP választási szövetségest már nem keresett, egyes választókerületekben viszont megvalósult az ellenzéki DNP-MFP-FMDP összefogás. ”[6]
Felhasznált források és feldolgozások:
- évi XXII. törvény az országgyűlési választásokról
Böhm Vilmos: Választási hadjárat a népi demokrácia módszereivel. Beszélő, 1985/3.
Földesi Margit–Szerencsés Károly: Halványkék választás. Magyarország 1947. (Tanulmány és válogatott dokumentumok) Kairosz Kiadó, 2001.
Hubai László: A magyar társadalom politikai tagoltsága és az 1947-es választások. In: Fordulat a világban és Magyarországon 1947–1949. Szerk.: Feitl István, Izsák Lajos, Székely Gábor. Napvilág Kiadó, 2000. 98–117. o.
Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza (1920-2000) Napvilág Kiadó, 2001.
Izsák Lajos: A parlamentarizmus vesztett csatája – 1947. In: Parlamenti választások Magyarországon 1920-2010. Szerk.: Földes György, Hubai László. Napvilág Kiadó, 2010. 243-265. o.
Petrás Éva: Barankovics István és pártja az 1945-ös demokráciában és annak utóvédharcában. Múltunk 2017/1.
Szabó Róbert: Egy kereszténydemokrata kísérlet Kelet–Közép–Európában, a Demokrata Néppárt (1944–1949) In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. (Szerk.: Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2016.
Tarján M. Tamás: Mekkora szerepe volt a kékcéduláknak az 1947-es elcsalt választásokon?
Csönge Attila: Nehogy a reakció idejében észrevegye. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
[1] Szabó Róbert: Egy kereszténydemokrata kísérlet Kelet–Közép–Európában, a Demokrata Néppárt (1944–1949) In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. (Szerk.: Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2016.
[2] Eszterhás György (1916–2002): jogász, belügyminisztériumi tisztviselő. 1945–1947-ben az FKgP nemzetgyűlési, majd 1947-től 1949-ig a DNP országgyűlési képviselője.
[3] Archivio Generale dell Scuole Pie (AGSP) Tomek Vince hagyatéka, Mások kéziratai (4. sorozat), Barankovics Istvánnak a Demokrata Néppárt működésére vonatkozó iratai és följegyzései (2. tétel) 1945–1949.
[4] Archivio Generale dell Scuole Pie (AGSP) Tomek Vince hagyatéka, Mások kéziratai (4. sorozat), Barankovics Istvánnak a Demokrata Néppárt működésére vonatkozó iratai és följegyzései (2. tétel) 1945–1949.
[5] Izsák, 1985. 94. o.
[6] Az idézet Szabó Róbert: Egy kereszténydemokrata kísérlet Kelet–Közép–Európában, a Demokrata Néppárt (1944–1949) In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. (Szerk.: Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2016.
