A gender követői szerint tudományos elmélet, politikai bírálói ideológiának és propagandának tekintik, amely napjaink kultúrharcának eszköze, végül vannak olyanok, akik szerint a nemek viszonyának meghatározott szemlélete, amely a biológiai nem (szex) és a társadalmi nem (gender) megkülönböztetésén alapul[1] Korunk társadalmi változásainak sorában az egyik leginkább szembetűnőbb jelenség e szemlélet térnyerése. Maga a fogalom az amerikai pszichológiában született a 60-as évek végén[2], innen került át a társadalomtudományokba. Mozgalmi szinten első használói a marxista-freudista filozófiai alapok mentén orientálódó gender feministák voltak, akik azért küzdöttek, hogy a nők biológiai meghatározottsága, konkrétan az anyaság ne korlátozhassa társadalmi szerepeiket, a testük, amit nem ők választottak, „ne zárhassa börtönbe” őket. A társadalmi nem fogalma alatt olyan történelmi és kulturális hatások alatt formálódó társadalmi szerepelvárásokat értettek, amik „férfiuralom” alá hajtják a nőket, akadályozzák a nemek egyenlőségének (gender mainstreaming) gyakorlati megvalósítását. Az elmélethez a 80-as években kapcsolódott a homoszexuális mozgalom, amely azt hangoztatta, hogy a hagyományos heteroszexiális társadalmi szerepelvárások diszkriminatív helyzetbe taszítják ezt a kisebbséget. A gender fogalom módosulásának következő lépcsőfoka a 90-es években jelent meg az USA-ban a queerelméletben, ami azt állította, hogy a nemi irányultság (sex) is csak egy társadalmi képződmény, ugyanúgy konstruált, mint a társadalmi nem (gender) fogalma. Az embernek eszerint többféle nemi identitása lehet, amik között szabadon mozoghat pillanatnyi választása szerint. J. Buttler, a társadalmi nemmel kapcsolatos filozófiai gondolkodás leggyakrabban hivatkozott képviselője szerint a társadalmi nem (gender) nem a biológiai nem (sex) következménye[3], nőnek vagy férfinak lenni nem állapot, hanem cselekvés. Az ember ugyanis azzá válik, amit tesz. A biológiai nem (sex) sem tény már, nem is létezik, ha nem beszélünk róla.[4] Shulamit Firerstone viszont már arról beszél, hogy a biotechnológia és a kibernetika fejlődése meghaladhatóvá teszi a hetero- homo- és biszexualitás kategóriáit a mesterséges reprodukció útján, így „sem az anya nem függne a gyermekétől, sem a gyermek az anyjától.” [5]
A genderszemlélet konzervatív bírálói a hagyományos értékek, a zsidó keresztény kulturális tradíciók, a történelem során kialakult szokások és hagyományok védelmében lépnek fel. Az elmélet legfőbb veszélyét abban látják, hogy az destabilizálja az olyan hagyományos társadalmi intézményeket, mint a házasság és család. A családot az emberi társadalmak alapsejtjének tekintik és elutasítják azt a felfogást, ami az anyaságot, a gyermeknevelést kényszernek, rabszolgaságnak mutatja be. A kritika szerint abból, hogy az ember szabadon választhatja meg a nemét az anyai és apai szerepek erodálása következik. Ahogy Szőnyi Szilárd fogalmazott könyvében: a tét „feminizmus vs. familizmus”.
Gabrielle Kuby a globális szexuális forradalom nyomán a szexuális normák erodálódásának további kultúraromboló következményire hívja fel a figyelmet. Úgy véli, hogy az új szexuális kultúrát a modern kor egyik leginkább preferált értéke, a szabadság jegyében adták el az embereknek. A szabadság azonban nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk, amit akarunk, vagy amit képesek lennénk megtenni. A genderszemlélet nyomán megjelenő szexuális normanélküliség azzal, hogy szabad utat ad az ösztönöknek, a vágy rabigájába hajtja az embert, s végső soron annak az emberi akaratnak a szabadságát veszélyezteti, ami megkülönböztet minket az állatvilágtól. A szexuális forradalom leple alatt a szabadság elpusztítása folyik a szabadság nevében, amit már az is jelez, hogy egy kisebbség akarja a többségre kényszeríteni az akaratát megváltoztatva ezzel a nemek viszonyának tradicionálisan kialakult normáit.[6]
Marguerite A. Peeters Genderőrület c. könyve a szemléletmód ellentmondásaira világít rá, amikor kifejti: a gender ideológia nem a valóságban gyökerezik, merő kitaláció, absztrakció, ami verbálisan tagadja a valóságot.[7] Szakít a természettel, lebontja a férfi és nő antropológiai szerkezetét, helyébe egy virtuális valóságot teremt, ahol a „nemi önazonosság” szabadon megválasztható. Szexista sztereotípiákká nyilvánítja a női empátiát, a férfias racionalitást, a nőies és férfias viselkedésformákat, miközben maga is sztereotípiákat épít az önagát megvalósító, karrierista nőről, aki „ura termékenységének”. Felszabadításról beszél, miközben ő maga jelenik meg kötelező globális etikaként. A gender ideológiát a nyomásgyakorlás különböző módszerivel terjesztik, stigmatizálva azokat, akik nem értenek egyet vele. Mintha általános konszenzus övezné, a globális kormányzás értékrendjeként jelenítik meg, belekényszerítik szakmai etikai kódexekbe, feltételként szabják fejlesztési források odaítélésekor, kötelező tantervi elemként kénytelenek szembesülni vele más nézeteket valló tanárok és szülők. Az egész világra rákényszerítik, holott az csak az európai szekularizált értékek talaján megindult kulturális és szexuális forradalom egyféle következménye.[8]
A genderkritikus vélemények jellemzően a kereszténység antropológiai alapállásából merítik előfeltevéseiket.[9] Eszerint az ember isten képmására férfinek és nőnek teremtetett (Teremtés 1,27), s ez a különbség az emberi természet olyannyira meghatározó része, hogy a kromoszómák szintjén is megjelenik. Ahogy II. János Pál pápa fogalmazott, a férfi és nő eredeti egységet alkot, ami az élet továbbadásában nyer beteljesülést. Következésképp a nemek közötti különbség nem csupán egy kulturális termék, ami teljességgel szabadon választható. „A másság tiszteletének nevében éppen az ember igazi másságát, férfi és női létét, illetve az ebben való egységét rombolják.”[10]– jelentette ki Tony Anatrella, aki katolikus papként a téma szakértőjeként szerepelt egy 2011-es konferencián. XVI. Benedek pápa 2012-ben már „antropológiai forradalomról” beszélt, ami az emberi nem téves felfogásán alapul és veszélyezteti a valódi család szerkezetét. Ferenc pápának a 2014-15-ös családszidónus után megjelent apostoli buzdítása, az Amoris Laetitia is érinti a témát. Állásfoglalása szerint a sex és gender nem szétválasztható fogalmak. A tudomány ma már lehetővé teszi, hogy az emberi magzat mesterséges méhben fejlődjön, de ez nem jelenti azt, hogy helyes lenne élni ezzel a lehetőséggel. A teremtőt nem helyettesítheti az ember: „arra vagyunk hivatva, hogy őrizzük meg emberségünket, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy úgy kell elfogadnunk és megőriznünk, ahogyan teremtve lett.”
A Katolikus Nevelés Kongregációja 2019 nyarán adta ki a katolikus szülőknek, pedagógusoknak és iskoláknak szánt útmutatóját „Férfinak és nőnek teremtette őket. A párbeszéd útjáért a gender-kérdésről a nevelésben” címmel. A Giuseppe Versaldi bíboros vezetésével összeállított anyag „nevelési válsághelyzetről” beszél, amit a gender propaganda terjedése idézett elő. A genderszemlélet az állásfoglalás szerint a család szerkezetét aláásó „antropológiai iránytévesztés”. [11] A nevelés válság Frivaldszky Edit, a Citizengo aktivistája szerint nem utolsó sorban azért jöhetett létre, mert a gender tanok a globális kommunikáció részévé váltak és az olyan nagy világszervezetek, mint pl. az ENSZ és az UNESCO oktatási programokkal népszerűsítették a gender-ideológiát. [12] Robert Sarali bíboros, a COR UNUM Pápai Tanács elnöke szerint azok a nemzetközi szervezetek, amelyek a nemi sokszínűséget szabályozásaikkal rákényszerítik a világra „antropológiai és erkölcsi züllésbe” taszítják az emberiséget.”[13]
Mint láthattuk a társadalmi nem (gender) kifejezés szemantikai tartalma több irányba mutat, számos egymás mellett létező mérsékelt és ultraradikális – már- már poszthumán értelmezési lehetőséget foglal magában. A nemek közti egyenlőség szempontjának érvényesítése éppúgy jelentheti a nők munkahelyi esélyegyenlőségéhez, az egyenlő oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés jogát, mint a radikális queerelmélet konzekvenciáit. Marguerite A. Peeters szerint a gender szemlélet fő veszélye éppen abban rejlik, hogy az irányzat „koncentrikus körökből” épül fel, a különböző szintek között nincsenek világos interpretációs határok. A felszínen megjelenő jelszavak még mindenki által elfogadhatóak, azonban haladva az elmélet magja felé egyre radikálisabb követelésekkel találják szembe magunkat a gyanútlan emberek. A nőt személyes és családi kapcsolataitól elszakadt egyénként kezelik, s ez mára már oda vezetett, hogy nem korrekt a hagyományos családról beszélni, a család minden formáját egyenrangúnak kell tekinteni. [14]
A genderideológia jobboldali bírálói visszautasítják, hogy ók tagadják a nemek társadalmi esélyegyenlőségének elvét, ahogyan nem fogadják el azt a stigmatizációs célzattal rájuk ragasztott címkét sem, hogy a szexuális orientációjuk miatt más emberek diszkriminációs szándéka vezérelné véleményüket. A valláserkölcsi alapvetés egyenlő méltóságúnak tekint mindenkit, ami számukra ugyanolyan transzcendentális adottság, mint a két nem különbözősége. „Minden olyan emberrel van közös nevezőnk, aki a másik ember felemeléséért, egyenlővé tételéért küzd”– írja Tomka Miklós a témáról írt tanulmányában.[15] A nemek társadalmi egyenlőségének megvalósítása nem ellentétes az egyház törekvéseivel.[16] A nőknek – emberi méltóságukból fakadóan éppúgy joguk van részt venni a társadalmi élet minden területén. Elismerik, hogy az egymástól nagyon különböző kultúrkörökben a nők eltérő módon élik meg társadalmi nemi szerepeiket. Elfogadják a „gender equality” fogalmát, amennyiben az az egyenlő bánásmódra, vagy a munkáért járó egyenlő bérre vonatkozik. Ferenc pápa „Az evangélium öröme” c. apostoli buzdításában hangsúlyozza, hogy a nők a férfiakkal azonos emberi méltóságot birtokolnak, legitim az igényük ennek érvényesítésére az anyaságon túl a társadalmi élet különböző területein. [17]
A párbeszéd kultúrája jegyében a Katolikus Nevelés Kongregációja által kiadott 2019-es dokumentum is keresi azokat a pontokat, ahol a genderszemlélet igazságtartalmát elismerve lehetségesnek látja „identitásunkat nem feladva” a közös gondolkodást. Miközben kritikus pontnak tekinti a természettől való eltávolodást, elismeri a genderelméletben a „nőiség értékelését”, találkozási pontnak tekinti az irányzat diszkrimináció elleni törekvését: „Értékeli azt az igényt, hogy a gyerekeket tiszteletre neveljék minden ember iránt, a maga egyediségében és különbözőségében úgy, hogy senki ne váljon kirekesztés, erőszak, zaklatás, diszkrimináció áldozatává fogyatékossága, faja, vallása, érzelmi irányultsága miatt.[18]
[1] Perintfalvi Rita: A genderellenes kultúrharc valódi arca. A genderellene kultúrharc valódi arca, avyg egy újfajta politikai és vallási fundamentalizmus megjelenése Európában?
[2] John Money használta először a hermafroditizmus lélektani eseteinek leírására.
[3] J. Buttler: Problémás nem: feminizmus és az identitás felforgatása Balassi Kiadó 2007.
[4] Marguerite A. Peters: Genderőrület. Útmutató a globális mesterterv megértéséhez. Alapjogokért Központ 2020. 50.o.
[5] Ugyanott. 52.o.
[6] A szerző The Catholic Word Report –nak adott 2013-as interjúja https://heidlgyorgy.com/2013/12/28/beszelgetes-gabriele-kubyvel/
[7] genderőrület 27.o.
[8] V.ö.: Marguerite A. Peters: Genderőrület. i.m. 78-104
[9] Néhány példa a Magyarországon is hozzáférhető munkákból. Szilvai Gergely: A melegházasságról. Kritika a klasszikus gondolkodás fényében, Századvég Kiadó, Budapest, 2016; Marguerite A. PEETERS: A Nyugat kulturális forradalmának globalizációja. Kulcsfogalmak, működési mechanizmusok, John Henry Newman Oktatási Központ Kft., Jövőegyetem könyvek, 2015; Uő: A nemek forradalma. Globális terv. Segédeszköz a megkülönböztetéshez, John Henry Newman Oktatási Központ Kft., Jövőegyetem könyvek, 2015, Szőnyi Szilárd: Föltámadott a gender. Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról. Heti Válasz Kiadó, Budapest, 2017, Dr. Tomka Ferenc: A szexuális forradalomtól a gender forradalomig. http://tomkaferenc.hu/alapkerdesek/a-szexualis-forradalomtol-a-gender-forradalomig; Gabriele KUBY: Globális szexuális forradalom. A szabadság elpusztítása a szabadság nevében, Kairosz Kiadó, Budapest, 2013
[10] Gondolatok a homoszexualitásról és a genderelméletről. Magyar Kurir. 2011. 10.18. https://www.magyarkurir.hu/hirek/gondolatok-homoszexualitasrol-es-gender-elmeletrol Megtekintés: 2020. 10.18.
[11] Vatikáni dokumentum a genderről: ideológia nem, párbeszéd a kutatásról igen
https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2019-06/vatikani-dokumentum-a-genderrol-kutatas-de-nem-ideologia.html?fbclid=IwAR2psl742t7BmHcj1uddSldijbBGQxRhrom-f3sBCAMEHI1b56zkNveViUE
[12] Frivaldszky Edit előadása a Keresztény Civil Szervezetek Országos Fórumán. Vasánap.hu. 2020.06 25https://vasarnap.hu/2020/06/25/frivaldszky-az-objektiv-valosagot-ne-csereljuk-fel-egy-szubjektiv-erzetre/ Megtekintés: 2020.11.12.
[13] előszava a Genderőrület c. könyvhöz i.m. 11.o.
[14] Uott. 68. és 71-72.o.
[15] Tomka Ferenc: A szexuális forradalomtól a gender forradalomig. http://tomkaferenc.hu/alapkerdesek/a-szexualis-forradalomtol-a-gender-forradalomig/ Megtekintés: 2020. 11.02
[16] A genderellenes kultúrharc valódi arca, avagy egy újfajta politikai és vallási fundamentalizmus Európában? Írta Dr. Perintfalvi Rita, katolikus teológushttps://teologusnok.hu/files/_olvasnivalo/PR/02_tudomanyos_cikkek/Genderellenes_kulturharc/A_gender-ellenes_kulturharc_valodi_arca.pdf Megtekintés: 2020. 10. 28.
[17] „Mert „a női szellemiségre a társadalmi élet kifejeződésének minden terepén szükség van, ezért biztosított a nők jelenléte a munka világában”[72], valamint egyéb helyeken, ahol jelentős döntések születnek mind az Egyházban, mind a társadalmi struktúrákban.” Evangelii Gaudium. https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=451 Megtekintés: 2020 10.15.
[18] Nevelési válsághelyzetben. Vatikáni dokumentum jelent meg a genderelméletről. Magyar Kurir 2019. június 11. https://www.magyarkurir.hu/kitekinto/nevelesi-valsaghelyzetben-vatikani-dokumentum-jelent-meg-genderelmeletrol
