Az álmok és jelentésük már az idők kezdete óta foglalkoztatja az emberiséget. Az álmok jelentésének a megfejtését ugyan nem ígéri, de egy új kutatás segít közelebb kerülni ahhoz, hogy mi lehet a fiziológiai oka annak, hogy álmodunk. A kutatást vezető orvos cikke a Time magazinban jelent meg.
Ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk, először az agyi plaszticitás fogalmát kell megérteni. Korábban úgy gondolták, hogy az agynak a különböző területei kizárólag egy adott funkciót tudnak ellátni. A látásért például az agy hátsó részén található vizuális kéreg (visual cortex) felelős. Újabb kutatások azonban azt találták, hogy az agyunk nem teljesen így működik. Az agyban 86 milliárd idegsejt kapcsolódik egymáshoz, de ezek a kapcsolatok, hasonlóan egy közösségen belüli baráti viszonyokhoz, folyamatosan változnak, gyengülnek, erősödnek. Az agyunk folyamatosan képes új kapcsolódásokat létrehozni, és ez teszi lehetővé, hogy új dolgokat tanuljunk meg, vagy új szokásokat alakítsunk ki. Egyes területek az agyban bár eredetileg egy bizonyos funkció ellátásáért felelősek, azonban szükség esetén új funkciókat is meg tudnak tanulni. A vizuális kéregben található idegsejtek, az ingerek megszűnése esetén, új kapcsolódásokat tudnak létrehozni, és így új funkciók ellátását is meg tudják oldani. Az agyi plaszticitás fogalma tehát az agynak a rugalmasságát jelenti, azt, hogy az idegsejtek az agyunkban folyamatosan újabb és újabb kapcsolódásokat tudnak kialakítani.
Erre a rugalmasságra jó példa annak a hétéves kisfiúnak az esete, aki mindkét szemét elvesztette egy betegség következtében. A betegség óta a vak kisfiúnak sikerült kifejleszteni egy új készséget, amit echolokalizációnak hívnak, és ami az orientációban tud segíteni. Ez a módszer ismerős lehet az állatvilágból; többek között a denevérek is így tájékozódnak. A kisfiú a szájával cuppant egyet, majd az alapján, ahogyan a hanghullámok visszaverődnek a környezetében lévő tárgyakról, fel tudja térképezni, hogy milyen távolságra vannak tőle ezek a tárgyak. Ennek a készségnek az elsajátítása önmagában is figyelemre méltó (bár vakok között gyakran előfordul), a kutatókat azonban az lepte meg igazán, hogy az új készség elsajátításában jelentős szerepet játszott a kisfiú agyának vizuális kérge. Tehát az agy azon része, ami normális esetben a látásnál játszik szerepet, képes volt egy új funkció felvételére.
Az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakítása folyamatosan zajlik az agyban. Minél fiatalabbak vagyunk, annál rugalmasabb az agyunk, és annál könnyebben alakulnak ki újabb és újabb idegsejt kapcsolódások. Kísérletek azt mutatták, hogy az új idegsejt kapcsolódások akár egy óra alatt is elindulhatnak. Egy bekötött szemű embernél, akit csak hang és érintés ingerek értek, egy óra múlva már aktivitást lehetett megfigyelni az agy vizuális kérgében. Azaz, rövid idővel azután, hogy megszűntek a vizuális ingerek, az elvileg azért felelős agyi terület már más ingerekre kezdett reagálni.
A kutatócsoport szerint, pont ez az álmodásnak a fiziológiai oka. Életünk körülbelül egy harmadát alvással töltjük, amikor a szemünk csukva van, és semmilyen vizuális inger nem ér minket. Az álmodás az alvás rem szakaszában történik. Ilyenkor az agyunk az álomképek segítségével stimulálja a vizuális kérget, hogy az ne kezdjen el másfajta ingerekkel foglalkozni. A kutatás eredményét alátámasztja, hogy a fiatalok, akiknek rugalmasabb az agya, hosszabb időt töltenek az alvás rem szakaszában, hiszen az ő agyukban az idegsejtek gyorsabban képesek új kapcsolódások kialakítására. A felnőttek, akiknek kevésbé rugalmas az agyuk, és így nehezebben változik, ezért nincs akkora szükség arra, hogy éjjel is sok vizuális inger érje őket. A gyerekek az alvással töltött idő felét töltik rem szakaszban, míg ez az arány, ahogyan öregszünk, úgy csökken, az időseknél már csak 18 %.
Az eredeti cikk itt található.
A cikket szemlézte: Papp Gergely
