Előző dolgozatomban a törvény különböző formáit vizsgáltam: fizikai, természeti, vallási, társadalmi, morális és jogi törvényeket. A két végletet a fizika és a jogi törvények jelentik, az előbb objektív, univerzális és szükségszerű, míg az utóbbi az emberi akarat által meghatározott, vagyis szubjektív. Bizonyos értelemben minden jogi törvény a törvényalkotó önkényes döntése, szűkebb értelemben azonban csak azok a jogi döntések önkényesek (voluntaristák), amelyek ütköznek a természet, vallás, társadalom vagy a morál törvényeivel. A jogi törvények tehát lehetnek összhangban, semleges viszonyban vagy konfrontációban más törvényekkel. Nehéz elképzelni, hogy egy olyan társadalom harmonikusan működjön, ahol a jogszabályok ütköznek a természet, a társadalom és a morál törvényeivel.
Mérsékelt determinizmus
A természeti törvényekkel kapcsolatban két hibás nézet létezik a kemény determinizmus és az indeterminizmus. A determinizmus a jelenségek egyetemes oksági meghatározottságát állító filozófiai nézet. E felfogás szerint minden – természeti, pszichés társadalmi – jelenséget meghatároznak a kiinduló feltételek és az univerzális törvények. E szemlélet szorosan kapcsolódik a newtoni fizikához és a mechanikus világképhez. A determinizmus képviselői tagadják a véletlent, a lehetőséget és a szabad akaratot. A másik végletet az abszolút indeterminizmus jelenti, amely tagadja az anyagi világ jelenségei közötti oksági kapcsolatot, a természet és a társadalom objektív törvényszerűségeit.
A huszadik század fizikája (kvantumfizika, káoszelmélet) leszámolt a kemény determinizmussal. Az új világképet a puha vagy mérsékelt determinizmus jellemzi, amelyet jól szimbolizál a Heisenberg-féle határozatlansági reláció is. Ezen elv szerint lehetetlen bizonyos fizikai mennyiségeket (pl. hely és impulzus) egyszerre és teljes pontossággal megismerni. Azaz minél pontosabb értéke van az egyik paraméternek, annál pontatlanabb a másik. Ez a határozatlanság a dologból és nem a megfigyelő korlátaiból fakad. A határozatlansági reláció ugyanúgy szemben áll a kemény determinizmussal, mint az indeterminizmussal, s azt állítja, hogy a dolgokat egyszerre jellemzi a determinizmus és a véletlen, vagyis a mérsékelt determinizmus.
Az akarat szabadságával kapcsolatban szintén két hibás nézet létezik a fatalizmus és voluntarizmus. A fatalizmus szerint a jövő meghatározott és semmit sem tehetünk ez ellen, vagyis az akaratunkkal nem befolyásolhatjuk a jövőnket. A voluntarizmus pedig az akarat elsődlegességének elvét hirdeti, ezen elv szerint a tudattól független természeti törvények és szükségszerűségek nem léteznek vagy az ember számára nem relevánsak, mert az erős emberi akarat ezek felett győzedelmeskedhet. A voluntarizmus elsősorban a politikát és azon belül a hatalmat jellemzi, mivel a hatalom hajlamos túlértékelni az irányítására vonatkozó képességét.
Bár elvileg mindenféle kombináció elképzelhető, de a determinizmushoz a fatalizmus, míg az indeterminizmushoz a voluntarizmus áll közelebb. Szerintem ezek hibás szélsőségek és az igazság középen van mindkét esetben, ami a mérsékelt determinizmust és az akarat korlátozott szabadságát jelenti.
A törvények szelleméről
A természet objektív és a jog önkényes törvényei közötti viszony bonyolult. Egyrészt a természeti és a jogi törvények egymástól nagyon távol álló területekre vonatkoznak, ezért többnyire nem zavarják egymást. Másrészt a technológiai haladás és az egyre súlyosabb környezeti problémák miatt a természet és a társadalom világa egyre közelebb kerül egymáshoz. Ebből adódóan egyre gyakrabban előfordul, hogy jogszabályok közvetlenül érintkeznek a természeti törvényekkel.
Harmadrészt, ha a két szféra érintkezik egymással, akkor nyilvánvalóan a jognak kell alkalmazkodnia a természethez, mivel a természeti törvények nem fognak alkalmazkodni a jogszabályokhoz. Nincs értelme olyan jogszabályokat alkotni, amelyek nyilvánvalóan szemben állnak a természeti törvényekkel. Vannak települések, ahol jogszabályban tiltják meg a település területén az elhalálozást. Joggal nevezhetjük az ilyen jogszabályt „természetellenesnek”. Az elhalálozást tiltó jogszabály persze triviális, sőt komikus példája a természetellenes törvényhozásnak, más példák azonban már kevésbé triviálisak és komikusak.
Montesquieu A törvények szelleme című könyvében ezt a problémát állította a középpontba. Szerinte a természettörvények azok a szükségszerű viszonylatok amelyek a dolgok természetéből következnek. Mivel a természettörvények megelőzik a jogi törvényeket, ezért az embernek, illetve az emberi törvényeknek kell alkalmazkodnia a természethez és a természettörvényekhez. A francia szerző szerint a természettel az a kormányzat van összhangban, amelynek a törvényei a legjobban megfelelnek az adott környezet és nép természetének. Ez az elmélet a földrajzi determinizmus, amely nemcsak a természet általános törvényszerűségeit hangsúlyozza, hanem az adott környezet és nép regionális sajátosságait is.
Montesquieu elmélete a modern ökológiai gondolkodás, például a bioregionalizmus szempontjából is releváns, ugyanis rámutat arra, hogy a különböző környezeti, kulturális, technológiai stb. sajátosságokkal rendelkező régiók különbözőképpen lehetnek ökológikusak és fenntarthatóak. Azaz minden régiónak a saját fenntarthatósági útját kell megtalálnia.
Utólag viszonylag könnyű megállapítani, hogy mi az az ideológia, politika és jogrendszer, amely voluntarista módon ütközik a természet, a társadalom vagy a morál törvényeivel. Voluntarista módon gondolkodtak a narodnyikok, akik szerint a magányos hősök szembeszállhattak a társadalom objektív törvényeivel. A náci ideológia az akarat diadalát hirdette, és tagadta az olyan régóta elfogadott egyetemes emberi értékeket, mint humanizmus, emberi méltóság, rasszok egyenlősége, demokratikus hatalomgyakorlás.
Szélsőséges példája a gazdaságpolitikai voluntarizmusnak a Mao Ce-tung által szorgalmazott – és később súlyos kudarcba, társadalmi tragédiába fulladt – „nagy ugrás” mozgalom. A szibériai folyók megfordítása (Davidov terv) vagy a fagyálló gyümölcsök (Micsurin), a magyar narancs és gyapot termelésre vonatkozó tervek is mutatják a kommunizmus voluntarista jellegét. Sőt a kommunizmus ab ovo voluntarista jellegű, hiszen „önkényesen” tagadja a magántulajdon és a piac intézményét, noha azok évezredek óta részei az emberi civilizációnak. Általában elmondható, hogy a voluntarizmus gyakran párosul az utópikus gondolkodással és a progresszióval. A konzervatív mozgalmak kevésbé hajlamosak a voluntarizmusra, mint a „haladó” ideológiák.
Moralitás versus legalitás
A természet és a jog világa között számtalan „közbülső” világ van, amire jó példa a moralitás. Gyakran előfordul, hogy a morál összhangban van a természettörvényekkel, a jog pedig alkalmazkodik a morálhoz, s így közvetve a jog alkalmazkodik a természethez. Ezért is fontos, hogy a jogszabályok összhangban legyenek az erkölcsi törvényekkel. Esetenként a jogalkotó nem figyel az erkölcsi törvényekre és olyan jogszabályokat alkot, amelyek szemben állnak azokkal.
Ezt a konfliktust az elsők között ábrázolja Szophoklész Antigoné című drámája. A mű központi problémája, hogy Kreón király megtiltja a városra támadó Polüneikész eltemetését, mert hazaárulónak tekinti. A király elrettentő példának szánja rendeletét, amelynek célja a halott lázadó meggyalázása. Ezzel a rendelettel Kreón megsérti az istenek íratlan törvényeit, amely a halottak eltemetésére kötelezi a hozzátartozókat, esetünkben a lázadó testvérét Antigonét.
A halottak eltemetésére vonatkozó szokásjognak higiéniai jelentősége is van. Tehát ebben az esetben közvetlen kapcsolat van a halottaink eltemetését előíró szokásjog és az orvostudományra épülő higiéniás megfontolások között. Az orvostudomány pedig már a természettudomány talaján áll. Azaz Kreon utasítása nemcsak az istenek íratlan, hanem az orvostudomány írott szabályaival is szemben áll.
Járvány, nem, klímaváltozás
A modern társadalmak jogalkotói egyre gyakrabban kerülnek szembe olyan helyzetekkel, amelyeket a fizika, kémia és a biológia objektív törvényei és szabályai határoznak meg. Terjedelmi korlátok miatt vegyük csak a következő három példát.
A járvány egy olyan fertőző betegség, amely rövid időn belül sok embert érint. A járvány mértékét a terjedési együttható, a lappangási időszak illetve a kezelhetősége határozza meg. A törvényalkotó voluntarista módon jár el, ha ezeket a „természettudományos” faktorokat figyelmen kívül hagyja.
A természeti és jogi törvények ütközése a nem esetében is felmerülhet. Az ember nemét számtalan folyamat határozza meg, amelyek közül kiemelendő a nemi kromoszómák száma és típusa, a nemi mirigyek típusa, a nemi hormonok, a belső nemi szervek, a külső nemi szervek és persze pszichés és szocializációs folyamatok. Tehát az emberi nem bonyolult folyamatok által meghatározott jelenség, amely esetenként kivételeket és eltéréseket produkál. Ilyen kivételnek tekinthető például az interszexuális (korábbi megnevezéssel hermafrodita) ember, aki születéskor nem kizárólag tipikusan férfi vagy női jegyekkel rendelkezik. Ezt a komplex determinációs folyamatot kétségbe vonni és úgy törvénykezni, hogy a nem szabad elhatározás kérdése, nyilvánvalóan hiba, sőt a voluntarizmus és a hübrisz (gőg, elbizakodottság, túlkapás) iskolapéldája. Ez a szabályozás megtéveszti a társadalmat, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy a nem ugyanúgy szabadon választható, mint például a lakhely vagy a foglalkozás.
Az üvegházhatású gázok koncentrációja és az üvegházhatás mértéke között szoros kapcsolat van, állítják a természettudósok. A „több üveggáz – erősebb klímaváltozás” közötti törvényszerűség, akkor is érvényes, ha a klímaszkeptikus parlamentek ezt az összefüggést figyelme kívül hagyják. A klímaváltozás problémája csak úgy oldható meg, ha a törvényhozás figyelembe veszi a természeti törvényeket és a különböző jogszabályok segítségével támogatja a dekarbonizációt.
Mindhárom példa mögött a modern emberre jellemző voluntarizmus és hübrisz áll, amely nem képes elfogadni, hogy az ember a természet része, s így a természet által is meghatározott létező.
Tóth I. János
Irodalom
Szophoklész: Antigone; (ford. Révay József); Akadémiai, Budapest 1967 (Az Ókortudományi Társaság kiadványai).
Montesquieu: A törvények szelleméről; (ford. Nemes István és Horváth Andor, bev. Egyed Péter); Kriterion, Bukarest, 1987 (Téka).
Wikipedia: Éghajlatváltozás. Határozatlansági reláció, Ivan Vlagyimirovics Micsurin, Járvány, Nagy ugrás, Voluntarizmus.
