1945. július 16-án az emberiség belépett az atomkorba, egy olyan időszakba, mely oly hirtelen és pontosan kezdődött, mint ahogy észrevétlenül és hosszú geológiai időn keresztül bontakozott ki az őskor, az emberi történelem egyik legrejtélyesebb korszaka. Ez a két korszak, annak ellenére, hogy időben és jellegében is eltér egymástól, szoros kapcsolatban áll egymással, amely mély nyomot hagyott a nyugati történelmi tudatosságon és számos tudományos, kulturális területen.
Az őskor és az atomkor kapcsolatát az emberi tudás és a világgal való interakció mélyreható változásain keresztül értelmezzük. Az atomkor kezdete, a Trinity teszt, és az ősi tűzhasználat mítosza, különösen a Prometheuszi történet, kulcsfontosságúak voltak az emberiség fejlődésében és az atomkor megértésében. Azonban az atomkor nemcsak folytatása az emberi fejlődésnek, hanem szakítás is vele, új kihívásokat és rejtélyeket hozva magával.
A Hiroshima és Nagasaki felett történt bombázások és a Lascaux-barlangi festmények közötti párhuzam rámutat az emberi civilizáció és állapot két ellentétes aspektusára: az emberiség felemelkedésére és visszasüllyedésére. Ezek a történelmi és kulturális összefüggések segítenek megérteni az atomkor és az őskor közötti mély kapcsolatot, és a jövőbeli kihívások, például a nukleáris hulladék kezelése szempontjából releváns üzeneteket hordoznak.
Az atomkor és az őskor egymásra vetített tükörképként szolgál, segítve az emberiséget abban, hogy jobban megértse múltját, jelenét és jövőjét, miközben folyamatosan szembesül a modern kor komplexitásaival és dilemmáival.
