A görög anozmia szó a szaglás hiányát jelenti. Ez a neve annak a betegségnek, amikor az ember elveszti a szaglását. Ez ugyan az emberek csak egy kis részét érinti, de az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapott, többek között azért, mert a koronavírus betegség egyik gyakori kísérő tünete volt.
A Covid alatt a szaglás és ízérzékelés együttes elvesztéséről beszéltünk, ami egyáltalán nem véletlen, mert a szaglás rendkívül fontos szerepet játszik az ízek érzékelésében is. Amikor ízeket érzünk, akkor valójában a szaglószervünk és az ízlelésünk közös „munkájának” az eredményét tapasztaljuk. A nyelvünkön elhelyezkedő ízlelőbimbók segítségével alapvetően öt alapízt tudunk megkülönböztetni: édes, sós, savanyú, keserű, umami. Összetettebb ízekhez, mint például a „málna” ízhez, szükségünk van a szaglásunkra is. Az ízlelés a nyelvünkön elhelyezkedő ízlelőbimbók, míg a szaglás az orrban lévő receptorok segítségével történik. A két érzékszervből érkező információk az agyba kerülnek, ahol integrálódnak és így tapasztaljuk meg a „málna” ízt. Ezt bizonyítja az a hétköznapi tapasztalás is, hogy amikor meg vagyunk fázva, vagy be van dugulva az orrunk, akkor sokkal kevésbé érezzük az ízeket.
A szaglás és az íz érzékelés a memóriához is szorosan kapcsolódik. Egy-egy váratlan illat nagyon erős emlékeket tud felhozni. Ezek az emlékek nem csak meglepően pontosak, de sokszor az emlékekhez kapcsolódó érzelmeket is olyan intenzitással érezzük, mintha újra ott lennénk abban a helyzetben. Ezt a jelenséget nevezik Proust-jelenségnek, a francia író, Marcel Proust után, aki regényében hosszan ír arról, hogy egy keksz illata és íze, hogyan repítette vissza a gyermekkorába. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a szaglásunk félelmetes pontossággal képes előhozni a távoli múltunk homályba vesző történéseit? Pontos válasz még nincsen a kérdésre, de erős a gyanú, hogy ennek az egyik oka az agyunk anatómia szerkezete lehet. A szaglógumó, ami fontos szerepet játszik az illatok feldolgozásában, közvetlenül a hippokampusz és az amigdala mellett helyezkedik el az agyban. A hippokampusz az emlékekért, míg az amigdala az érzelmekért felelős terület, így ez a fizikai közelség lehet a magyarázata ezeknek a területeknek a szorosabb együttműködésére. Emellett a szaglás már az anyaméhben kifejlődik és a babák egyik legfontosabb érzékszerve és még egy ideig az is marad a gyermekkorban. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az illatokon keresztül olyan régi emlékek is előjöhetnek, amikről nem is nagyon tudunk.
A szaglás és az ízérzékelés elvesztése lehet egy betegség tünete, ahogy a Covidnál láttuk, lehet egy betegség előfutára, de akár betegségeket is okozhat. A szaglás elvesztésének számos oka lehet az egyszerű megfázástól az orrsövényferdülésig, de most kiderült, hogy ez előfutára és első jele lehet olyan neurodegeneratív betegségeknek, mint a demencia, az Alzheimer-kór, vagy a Parkinson-kór. Az Alzheimer-kór esetében, bár erre sincsen perdöntő bizonyíték, könnyen lehet, hogy ismét az agy anatómiája, a memória (hippokampusz) és szaglás (szaglógumó) fizikai közelsége állhat a háttérben. A szaglás elvesztése, bármilyen okból történik is, egyéb betegségek okozója is lehet, de ezek általában idős korban szoktak jelentkezni. Ha csak gyengébb a szaglásunk és így az ízérzékelésünk is, akkor gyakran a sósabb és zsírosabb ételek felé fordulunk, hiszen csak az erősebb ízeket érezzük. Ha azonban teljesen elveszítjük az ízérzékelésünket, akkor az étvágyunk is kisebb lesz, ami gyorsan súlycsökkenéshez vezethet. Mivel az étkezés egy fontos örömforrás az ember életében, az ízek érzésének elvesztése rossz hatással lehet a hangulatunkra és akár depresszióhoz is vezethet.
A szaglás elvesztése könnyen lehet, hogy a modern kori életünk egyik velejárója. Viszonylag keveset kutatott terület, de az a néhány kutatás, amire támaszkodhatunk, mind arra jutott, hogy szoros összefüggés van a levegő minősége és a szaglás elvesztése között. A levegőben elsősorban a szálló por (PM2,5) és a nitrogén-dioxid az ami káros hatással van a szaglószervünkre. Az, hogy ez pontosan hogyan működik nem tudjuk, de egy elmélet szerint a folyamatos kitettség ezeknek az ártalmas anyagoknak úgy károsítja a szaglószervünket, ahogy a folyamatos hullámzás erodálja a tengerpartot.
Jó hír, hogy a szaglásunkat és az ízérzékelésünket ugyanúgy edzhetjük, mint az izmainkat. Ha egy kicsit jobban odafigyelünk erre a kissé elhanyagolt érzékszervünkre, akkor 10 000 (egyesek szerint több milliárd) illat izgalmas világában is elmerülhetünk.
A szemle a következő cikkek alapján készült:
Is air pollution causing us to lose our sense of smell? – BBC Future
How scent, emotion, and memory are intertwined — and exploited – Harvard Gazette
anosmia and memory | The Fifth Sense | i-D
Kapcsolódó anyagunk:
Hányféleképpen érzékeljük a világot – Barankovics Alapítvány
A szemlét készítette: Papp Gergely
