Célkeresztben

Bő egy évvel a Notre Dames leégése után egy újabb ikonikus francia katedrális állt lángokban. A Nantes-i tűzoltóságot július 18-án a reggeli órákban riasztották a 15. századi Szent Péter és Szent Pál katedrálishoz. A főbejárat fölötti hatalmas lángok apokaliptikus képet festettek, de szerencsére sikerült a tüzet gyorsan megfékezni. A jelek gyújtogatásra utaltak, és egy héttel a tűzeset után a székesegyház ruandai származású gondnoka bevallotta, hogy ő gyújtotta fel a katedrálist.

Először megdöbbenést és szomorúságot váltott ki a pusztítás a franciákból és a keresztény hívőkből világszerte, de a két tűzeset a félelem magjait is elültette a szívekben, hogy a szentnek és sérthetetlennek tartott keresztény kultúra nem csak a világ távoli helyein, hanem már Európában is veszélyben van, ahol a kereszténység több, mint ezer éve a társadalmi berendezkedésünk alapjául szolgál.

Az Open Doors non-profit szervezet 1955 óta vizsgálja a keresztények helyzetét a világban, az évente kiadott World Watch List (WWL) jelentése pedig országonként értékeli a helyzetet. Az üldözésbe a szervezet szerint minden beletartozik, amikor valakit a keresztény hite miatt ér hátrány. Ez földrészenként és országonként változik, a vandalizmustól a rengeteg halálos áldozatot követelő terrorcselekményekig az erőszak széles skálája nyilvánul meg. Bár az első 50 országban, ahol a legnagyobb üldöztetésnek vannak kitéve a keresztények, természetesen nincsen egyetlen ország sem a fejlett világból, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is aggasztó trendeket figyelhetünk meg.

A közel-keleti keresztények sorsáról már írtunk korábban, most a nyugati világ mellett azokat területeket nézzük át, ahol az elmúlt években jelentősen romlott a helyzet és eddig kevésbé voltak a köztudatban.

Ázsia, az üldözések új melegágya

A keresztények üldözésének/zaklatásának többféle oka is lehet. Ilyen az ateista diktatúrák fellépése az állam által nem kontrollált közösségekkel szemben, a radikális iszlamista szervezetek brutális emberrablásai és terrorcselekményei és a társadalom többségének nacionalista indulatoktól fűtött fellépése az olyan kisebbségek ellen, akiket az ország hagyományaitól idegennek tart.

Ázsiában mindhárom motiváció egyszerre van jelen. WWL jelentés nem túl sok dicsőséget jelentő első helyén már 18 éve Észak Korea található. Bár az országban a keresztény vallásúak száma mindössze néhány százezerre tehető, vallásukat csakis a legnagyobb titokban tudják gyakorolni, és amennyiben valakiről kiderül, hogy vallásos, az brutális átnevelő táborba kerül. Kínában, bár messze nem ennyire erőszakos a fellépés a keresztény közösséggel szemben, a hatalom hasonló ideológia mentén viszonyul a vallási csoportokhoz. Az állami szintre emelt ateizmus és a félelem a nem az állampárt kontrollja alatt tartott közösségektől a fő motivációja az elmúlt években egyre sűrűsödő atrocitásoknak, amik általában Biblia-égetéseket, letartóztatásokat és templom bezárásokat jelentenek. A WWL szerint, Xi Jinping államelnök hatalma erősödésével párhuzamosan nőtt a vallási csoportok elleni hatósági fellépések is. A hivatalosan elfogadott keresztény közösségek az állampárt kommunista dogmáit is beépítették a tanaikba, más közösségek „földalatti” mozgalmakként működnek, sok lakás templom alakult ki, ahol kevésbé kell tartani a kontrolltól.

A kontroll azonban szigorú, a világon legfejlettebb megfigyelőhálózat sok millió kamerája és arcfelismerő algoritmusai elől nehéz elbújni.

India kapcsán elsősorban a muszlim-hindu szembenállás jut az eszünkbe, de az ország lakosságának körülbelül 2 százaléknyi keresztény vallású csoportja is egy jelentős, 30 milliós közösség. Itt a vallási kisebbségek, közöttük a keresztények elleni támadásokat nem az állam direkt fellépései jellemzik, hanem a kormányzópárt fő szavazóbázisát jelentő hindu nacionalisták felől érkezik. Az ország tradícióitól eltérő kisebbségeket, akik nem hindu vallásúak, nem tartják indiaiaknak, és így jogosnak tartják a velük szembeni erőszakot. A támadások általában templomok ellen irányulnak, az ott összegyűlt közösségeket támadják meg és bántalmazzák fizikailag, és a támadásokat azzal indokolják, hogy a lelkészek hindukat akartak áttéríteni a kereszténységre. A rendőrség és politikusok többnyire szemet hunynak az ilyen ügyek felett. A helyzet Indiában rengeteget romlott az elmúlt években és jelenleg már szinte minden napra jut egy hasonló atrocitás, így a keresztények helyzete az országban a jelentés szerint rosszabb, mint Irakban, vagy Szíriában.

A muszlim-keresztény szembenállás új helyszíne Afrika

Afrikára gondolva nem biztos, hogy az első dolog, ami az eszünkbe jut az az, hogy itt él a világon a legnagyobb keresztény közösség, pedig 2020-ban, Dél-Amerikát megelőzve, a fekete kontinens ad otthont a legtöbb kereszténynek. Észak-Afrikában kisebbségben élnek, mint a koptok Egyiptomban, de a Szahara alatti régióban többségben vannak. A vallási villongások pont a két kulturálisan különböző terület határán koncentrálódnak, azokban az országokban, ahol északon, az arab országokkal határos területeken, a muszlimok vannak többségben, délen pedig a keresztények. Az erőszak, bár nem kizárólag a vallás ellen irányul, hanem szorosan kapcsolódik etnikumhoz és ezen országok kilátástalan gazdasági helyzetéhez, ezen a területen nő a leggyorsabban, és a jövőben a régió instabilitásának egyik fő oka lehet. A folyamatot felgyorsította, hogy a Közel-Keleten teret vesztett iszlamista szervezetek sok tagja ezekben az országokban szóródott szét. Nigériában, a Boko Haram, Szomáliában és Kenya északi részén az Al-Shabaab szervezet az Isis kegyetlenségével lép fel a keresztények ellen, de újabban Burkina Fasoban, Csádban, Kongóban és a Közép-Afrikai Köztársaságban is megnőtt az erőszak. Szinte naponta olvashatunk híreket felgyújtott templomokról és falvakról, emberrablásokról, lemészárolt hívőkről és papokról.

Kulturális háború az Egyesült Államokban

A keresztény lakosságot illetően Afrika a legnépesebb kontinens, az országok közötti listán viszont az Egyesült Államok áll az élen. Érdekes módon Amerika nem csak nagyszámú keresztény közösségnek ad otthont, hanem a fejlett világból kilógva, az aktív vallásgyakorlók száma is nagyon magas a statisztikák szerint. Ebben a tekintetben jobban hasonlít az olyan fejletlen, mélyen vallásos országokhoz, például Pakisztánhoz, mint Nyugat-Európához. Ezért is meglepő, hogy az elmúlt hónapok zavargásai és Black Lives Matter szobordöntögető tüntetései keresztény ellenes élt kaptak. Tennessee-ben egy Szűz Mária szobrot fejeztek le, míg Los Angelesben a Szent Gabriel templomot gyújtották fel. Több kaliforniai városban a nemrégiben szentté avatott Junipero Serra spanyol misszionárius szobra esett áldozatul a tüntetőknek. Egy a tüntetésekhez köthető aktivista a twitteren szólította fel a követőit minden olyan Krisztus szobor megtámadására, amelyen a Megváltó fehér, európai emberként van ábrázolva. Bár keresztény ellenes hangulatról túlzás lenne beszélni, sokkal inkább úgy tűnik, hogy a vallási szimbólumok is belekeveredtek az egyre éleződő ideológiai és kulturális háborúba. Az Egyház és a fehér Krisztus a fennálló rend, a privilegizált fehér emberek szupremáciájának a megtestesítője a fanatikus tüntetők szemében. Az olyan keresztény értékek, mint a megfogant gyermek védelme, vagy a család szentsége éles ellentétben áll a tüntetőknek a hagyományos élet és társadalomforma minden területét felforgatni kívánó nézeteivel.

Értékválság, közöny és hallgatás Európában

Ugyan a médiában eddig sok szó nem esett róla, a statisztikák szerint Nyugat-Európában is megszaporodtak a keresztény templomok, temetők és szobrok elleni támadások. Az európai országok közül Franciaországban a legrosszabb a helyzet, ahol az elmúlt években megnégyszereződtek ezek az akciók, a francia Belügyminisztérium adatai szerint 2019-ben 996 ilyen eset történt. Bár a Notre Dames-i tűzesetnél nem szándékos gyújtogatás történt, és Nantes-ban is a közösség egyik tagja volt a felelős a tűzért, az erős vizuális képek hatására a média és a politikusok is elkezdtek foglalkozni ezzel a jelenséggel. A kérdés az, hogy ezek a támadások mennyire irányulnak a keresztény vallás ellen, és mik lehetnek a mozgatórúgói.

A migrációs válság idején végrehajtott muszlim terrorakciók miatt sokan attól tartanak, hogy az eddig csak a világ más részein előforduló kereszténység elleni terrorcselekmények Európában is gyakorivá válnak. Bár valóban történtek ilyen indíttatású támadások, 2016-ban például egy Notre Dames elleni autós bombamerényletet sikerült megakadályozni, a rendőrségi adatok azt mutatják, hogy a fő okokat nem itt kell keresni. A letartóztatottak 60%-a fiatalkorú és a legtöbb esetben vandalizmusról beszélhetünk, ami graffitik, horogkeresztek, anarchia jelek és sátánista szimbólumok felrajzolását, szobrok megszentségtelenítését és templombelsők megrongálását jelentik. Ez azt mutatja, hogy nem egy szervezett csoport tagjai követik el a támadásokat, és a motivációk sem egységesek. Az akciókat sokszor radikális feministák, anarchisták, szélsőséges baloldali csoportok, vagy céltalan fiatalok hajtják végre. Tetteik mögött, az amerikai helyzethez hasonlóan, legtöbbször olyan ideológiai meggyőződés áll, ami az Egyházat (elsősorban a Katolikus Egyházat) a hatalommal és a tekintéllyel, a patriarchátussal, homofóbiával és retrográd, haladásellenes nézetekkel azonosítja. A külső okok mellett az „Egyház belső válsága” is szerepet játszhat a vandalizmus megnövekedésében: a gyakorló keresztények számának folyamatos csökkenése és a pedofil botrányok következtében megrendült morális tekintélye miatt könnyű és gyenge célpontnak számít az Egyház. A támadásoknak ugyanakkor praktikus okai is vannak, hiszen a keresztény intézmények kevésbé védettek, mindenki számára nyitottak, mindenhol megtalálhatóak és így kisebb kockázattal jár a vandalizmus.

A támadások legfurcsább aspektusa azonban a viszonylagos csend, ami követi őket. Néhány pap, polgármester felszólal ugyan, de maga a Francia Egyház is elbagatellizálja az atrocitásokat. A Francia Püspöki Konferencia elnöke azt nyilatkozta, hogy „nem akarunk egy olyan narratívát kialakítani, hogy itt üldözésről lenne szó”, „nem akarunk panaszkodni”. Emellett míg más kisebbségeket ért sérelmek jóval nagyobb sajtóvisszhangot kapnak, cikkek sorai ítélik el ezeket az eseteket, a keresztények elleni támadásokkal ritkán foglalkoznak a vezető újságok.

Az elmúlt években tapasztalható negatív tendenciák, az erősödő nacionalizmus, szigorodó állami kontroll, radikális szervezetek térnyerése, az ideológia háború és morális válság egyre inkább érintik a keresztény embereket. Azonban fontos, hogy az európai társadalom egésze felfigyeljen ezekre a jelenségekre, mert a vallási intolerancia növekedése együtt jár az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának csökkenésével.