Hogyan kezeljük az álhíreket? Milyen megoldásokat kínál a médiatudomány a fake news jelenség csökkentésére? Egyáltalán van-e valamilyen univerzális megoldás, amivel kiszűrhetjük azt a dezinformációs zuhatagot, amivel nap, mint nap találkozunk? Kezelhetjük-e századunk eddigi egyik legfertőzőbb jelenségét, az álhíreket úgy, mint a biológiai vírusokat? Vajon létezik valamilyen vakcina, amelyik mindegyik álhír vagy konteó ellen védelmet nyújt?
Viralitás és befogadás
Mit értünk „going viral”, azaz viralitás, vírus-szerű terjedés alatt? A fogalmat azokra a tartalmakra (cikkekre, képekre, videókra, e-mailekre) alkalmazhatjuk, amelyek rövid időn belül rendkívül nagy megtekintést, kattintás-számot, illetve megosztást kapnak. A metafora nem véletlen, hiszen a tartalom gyártója, vagyis a gazdatest, a vírus által megfertőzött egyén pedig a tartalom fogyasztója, aki a közösségi média felületén, a virtuális világban úgy terjesztheti az üzenetet, mintha a való életben terjesztené a biológiai vírust.
Kezdetben ezek a digitális kórokozók kimerültek a különböző körlevelekben, levélszemétben (spam), azonban a közösségi média egyre szélesebb körű elterjedésének köszönhetően, ma már sokkal inkább az egyes platformok kedveznek a gyors terjedésnek, legyen az egy Facebook bejegyzés, egy tweet, Instagram post vagy egy YouTube videó. Ezen médiatartalmak kezelése – amelyek az álhírek esetében valamilyen politikai-közéleti-ideológiai jelentessél bírnak – és felügyelete a tulajdonló cégóriásoknak is komoly nehézségeket jelentenek. Így joggal merül fel a kérdés, hogy van-e valamilyen univerzális vakcina, amely segítségével minden káros médiatartalmat fel tudunk ismerni, ki tudunk szűrni, megelőzni azok terjedést. Egy mondatban: milyen módon tudunk védekezni az álhírek ellen? Természetesen a válasz sokkal komplexebb, mint egy biológiai vírus esetében, hiszen a különböző korcsoportok más-más médiafogyasztási habitussal, eltérő médiaműveltséggel bírnak.
Nem beszélhetünk egységesen fenyegetett társadalmi csoportról, hiszen habár az egyes kutatásokban az időseket, a fiatalokat, valamint az alacsony iskolázottságú és instabil egzisztenciával rendelkező csoportokat egyaránt megnevezik az álhírekkel kapcsolatos kutatásokban, mint potenciálisan veszélyeztett befogadói réteg, bárki ugyanakkora eséllyel áldozatul eshet valamilyen dezinformációnak – főleg akkor, ha az illető meg van győződve róla, hogy ő soha, semmilyen formában nem „dőlt be” egy álhírnek.
Azon információk esetében, ami a világképünket támadja, beindul egy természetes védelmi mechanizmus gondolkodásunkban, ami az igazság kárára megvédi identitásunkat. Ezt tovább erősítik az erős vizualitással rendelkező képek, manipulált videók, a leegyszerűsített üzenetek, amelyek könnyen fogyaszthatóan összefoglalják a világ bonyolult összefüggéseit. Ha pedig egy információ számunkra könnyen befogadható és levezethető, akkor hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a részleteket, így az információfeldolgozás folyamata felszínes lesz. A leginkább veszélyeztett csoportok végeredményben azok, akik a politikai spektrum valamelyik szélsőséges oldalán helyezkednek el, fundamentális (párt)hívők, extrémisták – társadalmi helyzettől függetlenül.
Jobb félni, mint megijedni
Az individuum státusa helyett tehát a gondolkodásmódban kell keresni a megoldást az álhírek elleni küzdelemben. Ennek egyik formája a Kognitív Reflexiós Teszt (Cognitive Reflection Test – CRT), melyet Shane Frederick, a Princeton Egyetem oktatója fejlesztett ki 2005-ben. Ami az alábbi három kérdésből áll:
- Egy baseballütő és egy baseball-labda 1,10 dollárba kerül. A baseballütő 1 dollárral kerül többe a baseball-labdánál. Mennyibe kerül a labda?
- Ha 5 gépnek 5 percbe telik 5 egységet legyártania, akkor mennyi időbe kerül 100 gépnek 100 egységet?
- Egy tó felszínén egy kis területet fed be a vízililiom. Ahogy terjed, minden nap duplájára nő a növény által befedett terület mérete. Ha 48 napba telik befednie az egész tavat, mennyi időbe telik befedni a tó felét?
Ám rövid terjedelme ellenére a világ legnehezebb IQ tesztjei közé sorolhatjuk. Az eredeti tanulmány szerint, a világ top egyetemi közé tartozó hallgatóknak is mindössze a 17%-a tudta helyesen megválaszolni a kérdéseket. Erre alapozva, a Waterloo Egyetem Pszichológia Tanszéke 2015-ben végzett kutatást, az analitikus gondolkodást hatásait vizsgálva a mindennapokra és arra a következtetésre jutottak, hogy akik alacsonyabb pontszámot értek el a CRT-n, azok hajlamosabbak hinni az álhírekben, az összeesküvés elméletekben, valamint a paranormális jelenségekben. Vagyis a zsigeri megérzések követői jóval hiszékenyebbek, kritika nélkül befogadják a híreket.
Ezzel el is érkeztünk a kritikai gondolkodás fontosságához, amely fejlesztésében az oktatásnak és tanulásnak rendkívül fontos szerepe van. Ken Robinson oktatási szakember, Kreatív iskolák című könyvében nyolc olyan létfontosságú alapkompetenciát sorol fel (kíváncsiság, kreativitás, kommunikáció, kollaboráció, közösségvállalás, kiegyensúlyozottság, közösségi szellem, kritikus gondolkodás) amelyeket az iskoláknak fejleszteniük kellene annak érdekében, hogy a nebulók ezeket a tudásokat elsajátítva képesek legyenek kiszűrni a számukra megfelelő és hasznos információkat, továbbá értelmezni azokat, illetve kérdéseket feltenni, kritikával élni.
Láthatjuk tehát, hogy mennyire komplex kérdés a kritikus gondolkodás, továbbá a kritikus médiaműveltség elsajátítása. Akármennyire hangzik banálisan, a folyamatosan fejlődő átmediatizált világgal nem képes felvenni a versenyt az oktatás. Ennek nehézségeire és lehetséges megoldásaira Nagy Krisztina és Timár János, a Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesület tagjai, A kritikai médiaműveltség fejlesztése című tanulmányukban keresik a válaszokat. Taglalják a médiapedagógia, mint új diszciplína fontosságát, amely segít fejleszteni a médiaműveltséget, -kompetenciát, a foglalkozások pedig élmény alapú, kooperatív munkákban teljesednek ki, ahol a digitális eszközök használatának elsajátítása is központi szerepet kap. A kritikus műveltség fejlesztésében pedig további négy pillért neveznek meg, ami elengedhetetlen a kritikus gondolkodás kialakulásához: médiaműveltség személyiségspecifikus rétege, hírműveltség, kritikai befogadás, valamint a digitális média működése.
A fentiekből jól látható, hogy az oktatás rendkívül fontos szerepet tölt be a fake news jelenség elleni küzdelemben, azonban számos más, preventív megoldás is létezik, amelyek segítségével megismerhetővé válik az álhírek kialakulásának folyamata.
Troll lettem egy napra
Valós idejű, reális szimulációt végezni az álhírek terjesztéséről és a befogadói oldal hiszékenységéről talán könnyebb feladat, mint gondolnánk, feltéve, ha jó témát találunk. Egy kevésbé ártalmas, ám mindenki által kedvelt témát választott a Political Capital. Az agytröszt csapata létrehozta a World Congress of Superhero Fans álszervezetet, mely közleménye szerint Budapesten állítja fel a világ legmagasabb szuperhős szobrát. A hírt több külföldi hírportál is átvette és kritika, vagy forrás kezelés nélkül publikálta, mielőtt kiderült volna, hogy egy tipikus fake newsról van szó.
Azonban, ha mi magunk szeretnénk átélni az álhírgyártás folyamatát, akkor arra az egyik legjobb lehetőség a Yleisradio Oy (Yle), vagyis a finn Nemzeti Rádió által fejlesztett játék, ami az alábbi linken érhető el: https://trollfactory.yle.fi. A program célja a médiaműveltség fejlesztése, megismertetni a közösségi média információterjedési struktúráját és annak veszélyeit azokkal, akik nem fogyasztanak híreket tradicionális hírforrásokból. A játék során a 2503-as számú troll szerepébe bújhatunk, aki utasítást kap a főnökétől, hogy migráció-ellenes gyűlölködő, félelemkeltő és elfogult tartalmakat terjesszen a közösségi média segítségével, álhírekkel, mémekkel, botokkal és fizetett posztokkal tarkítva azokat, összesen öt nap alatt. Nagyot nem tudunk hibázni, hiszen minden lépésünk jelentős megtekintést és követő számot vonz maga után azonban a variációk között fel kell ismernünk a megfelelő utat, amely segítségével maximalizálhatjuk (a legtöbb pontszámot érhetjük el) a megtekintések és a követők számát. Viszont jelentős különbséget érhetünk el, ha jól operacionalizálunk és a bejegyzéseket a megfelelő célközönségnek tálaljuk, a megfelelő módon – ugyanis ebben is van választási lehetőségünk. Azonban kontraproduktív is lehet a folyamat; hiteltelenné vagy minimum sokak számára megkérdőjelezhetővé válhat tevékenységünk, így kevesebb felhasználót érünk el munkánkkal. Ez pedig a jelenség egyik alapvető tulajdonságát mutatja be: az álhírek és a konteó mindig rendelkeznek valamekkora valóságalappal, igyekeznek könnyen magyarázható, alternatív tényeket felsorakoztatni annak érdekében, hogy minél szélesebb tömeget nyerjenek meg maguknak.
A játékot a sok pozitív visszajelzés mellett természetesen érte kritika is. A különböző fórumokon ideológiailag elfogultnak nevezték, kifogásolták a másik oldal, a bevándorlást támogatók álláspontját, akik szintén torzító, dezinformatív üzeneteket osztanak meg. Ezen felül a folyamat egyszerűsége is kapott kritikát. A program készítői a jövőben szeretnének más tematikára is fókuszálni, mint a klímaváltozás, illetve folyamatosan gyűjtik a visszajelzéseket a felhasználóktól.
Élőben jelentkezek
Viszont arra is van lehetőségünk, hogy egy tényleges médiamunkás helyébe képzeljük magunkat. Jelen esetben az iReporter keretében a BBC egyik alkalmazottját játszhatjuk el, az alkalmazás itt érhető el: https://www.bbc.co.uk/news/resources/idt-8760dd58-84f9-4c98-ade2-590562670096. A játék során egy újságíró napját kell végig vinnünk, teljesítményünket pedig három faktor figyelembevételével osztályozzák: pontosság, hatásfok, gyorsaság. Az applikáció rávilágít arra, hogy mennyire nehéz megtalálni a három tényező között az egyensúlyt, hiszen hatalmas hírdömpingben a gyorsaság rovására mehet a hír részletessége, az információ mennyisége, ami hosszú távon komoly presztízs veszteséget okozhat. Láthatjuk, hogy nem csak a felhasználóknak van kiemelt szerepük a kritika nélküli hírek befogadásában és terjesztésében, hanem a médiamunkások is ugyanolyan felelősséggel tartoznak, a hírek szerkesztésével, szortírozásával. A program fő célja, hogy a bemutassa, milyen veszélyei vannak a közösségi médiáról való tájékozódásnak, ezáltal jobban megértik annak működését. Az interaktív programot elsősorban 11-18 év közötti korosztálynak készítik.
Ha minden kötél szakad
Az álhírek és összeesküvés elméletek okozta károkat – ahogyan a vírusok esetében is – rendkívül nehéz helyrehozni, azonban mindig van lehetőség utólagos kezelésre. Ezekben vannak segítségünkre a tényellenőrző, vagyis a fact-checking oldalak.
Miért fontos a tényellenőrzés? Daniel Kahneman Nobel-díjas pszichológus WYSIATI (What you see is all there is) elméletében kifejtette, hogy az emberek szeretnek arra hagyatkozni, ami előttünk van, amihez hozzáférnek. Vagy más szavakkal, hajlamosak vagyunk nem kutatni azt, amit nem látunk. Az elénk tárt darabokból, a számunkra leginkább szimpatikus történetet rakjuk össze, a további lehetséges alkotóelemekkel pedig nem foglalkozunk. Így egy torzított kép alakul ki előttünk, a tényellenőrző portálok pedig ezt a képet segítenek helyreállítani.
Ha bármilyen kétség merül fel bennünk egy hírrel, képpel, bejegyzéssel vagy politikusok nyilatkozatával kapcsolatban, akkor érdemes a következő oldalak valamelyikét felkeresnünk:
- https://mediabiasfactcheck.com
- https://www.snopes.com
- https://www.politifact.com
- https://www.factcheck.org
Külön említést érdemel az www.urbanlegends.com, melyet Marinov Iván gondoz 2004 óta és magyar viszonylatban hiánypótló weboldal. A szerkesztő rendszeresen leplezi le a különböző fake newsokat, összeesküvés elméleteket, koherens cikkeket kaphatunk a médiaműveltséggel és a kritikus gondolkodással kapcsolatos legújabb kutatásokkal, könyvekkel kapcsolatban és nem utolsó sorban tesztelhetjük tudásunk a havi rendszerességgel megjelenő hoax-kvízben.
Az információ nem minden
Az álhírek elleni küzdelemben rendkívül fontos jelentőséggel bír a kritikai gondolkodás, a médiaműveltség, hogy tudjuk honnan tájékozódjunk, kiszűrjük a számunkra releváns információt a világháló adatcunamijából. A post-truth logika az álhírekkel nem a racionalitásra, hanem az emberi emócióra épít és felesleges szélmalomharcba megyünk bele, ha egy eleve elfogult véleményt még több elutasított információval próbálunk finom hangolni, szkepszisre késztetni. A mennyiségi érvelés helyett előtérbe kell helyezni a minőségi meggyőzést. Személyes tapasztalatokat kell vizsgálni, ezek alapján hozni a konklúziót, hogy bizonyos álhírek miért érhették el a befogadót.
Szitás Péter
Témavezető: Kiss Mária Rita
Irodalomjegyzék
Brooke Donald: https://ed.stanford.edu/news/stanford-researchers-find-students-have-trouble-judging-credibility-information-online
Chris Weller: https://www.businessinsider.com/great-schools-share-these-8-qualities-2015-8
David Robson: https://www.bbc.com/future/article/20170210-how-to-avoid-falling-for-lies-and-fake-news
David Robson: https://www.theguardian.com/books/2019/apr/01/why-smart-people-are-more-likely-to-believe-fake-news
Dezső András: https://index.hu/kultur/media/2019/05/09/egy_magyar_elemzoceg_tesztelte_mennyire_konnyu_alhirt_terjeszteni/
Edmund L. Andrews: https://engineering.stanford.edu/magazine/article/how-fake-news-spreads-real-virus
Gordon Pennycook, Jonathan A. Fugelsang, Derek J. Koehler (2015): Everyday Consequences of Analytic Thinking https://www.researchgate.net/publication/280978496
https://factcheckni.org/blog/what-is-fact-checking-and-why-is-it-important/
Julian Matthews: https://www.niemanlab.org/2019/04/a-cognitive-scientist-explains-why-humans-are-so-susceptible-to-fake-news-and-misinformation/
Krekó Péter (2018) Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája. Budapest, Athenaeum. 264 p. ISBN 978 963 293 759 5
Nagy Krisztina, Timár János (2018): A kritikai médiaműveltség fejlesztése. In: Dombi Judit, Farkas Judit, Gúti Erika: Aszimmetrikus kommunikáció – Aszimmetrikus viszonyok. Szak Kiadó. 288-312 p. ISBN: 978-963-9863-57-6
Richard W. Stevenson: https://www.nytimes.com/2019/07/30/reader-center/fact-checking-politics-presidential-election.html
Rosie McCall: https://www.iflscience.com/brain/prove-your-smarts-with-the-worlds-shortest-iq-test/all/
