Gyakran emberszámba sem vesszük azokat, akikkel ideológiai alapon nem értünk egyet. A bigthink.com-on megjelent cikk azt vizsgálta meg, meg hogy hogyan lehet túllépni ezen a negatív hozzáálláson.
A törzsi gondolkodás alapesetben azt jelenti, hogy azok az emberek, akik egymással szoros kapcsolatban vannak, egymással lojálisak, elfogultak és egymást segítik. Ez egy teljesen természetes gondolkodásmód, ami évszázadokon keresztül segítette az embereket a túlélésben. A modern korban a törzsi gondolkodás elsősorban a politikában jelenik meg. Az egyes politikai táborokhoz tartozó emberek tökéletesen elfogultak a saját oldalukkal, feltétel nélkül mindent elfogadnak a sajátjaiktól, míg a másik oldalt teljesen elutasítják, sokszor emberszámba sem véve azokat.
Egy nemrégiben megjelent kísérlet nagyon szépen szemléltette azt, hogy mennyire nem tudunk együtt érezni azokkal, akik például egy másik politikai táborba tartoznak. A kísérlet szerint az együttérzés egészen addig nagyszerűen működött, amíg úgy tudtuk, hogy a másik fél a mi politikai közösségünk tagja. Amint azonban egy olyan emberről hallottunk, aki a másik csoportba tartozott, a képességünk, hogy átérezzük azt, amit ő érez teljesen eltűnt. Ráadásul ebben a kísérletben nem arról volt szó, hogy mások ideológiai nézeteit megértsük, hanem azt demonstrálta, hogy akikkel nem értünk egyet, azoknak az alapvető emberi szükségleteit sem érezzük át annyira, mint azokét, akikkel hasonló elveket vallunk.
Ez a fajta törzsi gondolkodás, amikor nem hogy megérteni nem akarjuk a másik felet, hanem tudat alatt még az emberi érzéseiben is kételkedünk, nagyon erősen jelen van mostanában az Egyesült Államokban, de nem kell ennyire messzire mennünk, Magyarországon is lépten-nyomon megtapasztalhatjuk. Amellett, hogy ez a táborokban való gondolkodás egyre elkeseredettebb ellenségeskedést szül a két tábor elkötelezett hívei között, ilyen légkörben sajnos a problémák konstruktív megoldása is szinte lehetetlen.
Nézzük meg most, hogy mit tehetünk azért, hogy túllépjünk ezen a destruktív viselkedésen. A legfontosabb, hogy ideiglenesen meg kell változtatnunk a nézőpontunkat, hogy tényleg be tudjuk fogadni azt, amit a másik fél állít. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy teljesen azonosulnunk kell a másik álláspontjával, de ha képesek vagyunk megérteni az ő álláspontját, akkor az lehetőséget ad egy konstruktívabb vitára. Manapság akár politikusokat, akár hétköznapi embereket hallgatunk vitázni, azt tapasztaljuk, hogy nem hallgatják meg másik felet – legfeljebb úgy tesznek –, majd a másik álláspontjának egy torzított és leegyszerűsített álláspontját cáfolják meg, és így próbálnak győzedelmeskedni a vitában. Ez az úgynevezett szalmabáb érvelés. A konstruktívabb megoldás az lenne, hogy miután meghallgattuk a másik érveit, a gondolatmenetét úgy adjuk vissza, hogy még ő is elismerje, hogy igen, ő is pont ezt akarta mondani. Ezután nézzük meg, hogy mik azok a pontok, amiben egyetértés van közöttünk, és soroljuk fel, hogy mit tanultunk a másiktól. Csak ezután kezdjük el a saját érveinket, kritikánkat és cáfolatainkat előadni. Ez a megközelítés segít túllépni az állóháborún és egy egészségesebb és előremutatóbb vitakultúrához vezet.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A szemlét készítette: Papp Gergely
