Az elmúlt évtizedekben a pozitív pszichológia területe átölelte a boldogulás fogalmát, amely a jólét csúcspontját jelenti. A boldogulás nem pusztán a szubjektív boldogságot vagy fizikai egészséget jelenti, hanem az élet minden területén jelentkező jólét összességét. Ez a belső és külső elégedettség érzése mindenben jelen lehet, ami az életed része: kapcsolatokban, munkában, egészségben és szenvedélyekben, valamint e virtuóz szellem mások felé való kiterjesztésében.
A boldogulás nem csak egyéni törekvés; fontos a közösségi jólét is. Egy társadalom akkor virágzik igazán, ha tagjainak többsége rendelkezik a boldoguláshoz szükséges eszközökkel. A boldogulás kulcsfontosságú tényezői a boldogság és élettel való elégedettség, mentális és fizikai egészség, élet értelme és célja, karakter és erény, szoros társas kapcsolatok, valamint anyagi és materiális stabilitás.
Bár a pandémia világszerte nehézségeket okozott, rávilágított arra is, hogy a boldogulás nem egyszerűen csak saját erőfeszítéseinktől függ. Társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok akadályozhatják az egyének boldogulását. A boldogulás akadályai közé tartozik a rasszizmus, a pénzügyi nehézségek, és a hozzáférés hiánya az alapvető szükségletekhez.
A boldogulás nem önző törekvés; a személyes jólét prioritása mások kárára nem mozdítja elő a kollektív boldogulást. A társadalmaknak támogatniuk kell a boldogulást elősegítő közösségeket és politikákat, például az oktatást, a könyvtárakat és a művészeteket. Mindenki számára lehetséges a boldogulás, de ehhez társadalmi erőfeszítésekre és a környezeti fenntarthatóságra is szükség van.
