Bombaként robbant Seymour Hersh cikke, amiben azt állítja az amerikai újságíró, hogy az Egyesült Államok áll a rejtélyes robbantás hátterében. Ebben a szemlében végigvesszük az ügy előzményeit, a különböző teóriákat a robbantásról, röviden összefoglaljuk a leleplező cikk szerzőjének eddigi munkásságát és hogy szerinte hogyan zajlott le az izgalmas titkosszolgálati akció.
Tavaly szeptember 26-án több robbanás rázta meg a tengerfenéket, ahol az Oroszországot Németországgal összekötő gázvezetékek haladtak. A vezetékekben keletkezett károk helyrehozatala a becslések szerint akár fél milliárd dollárba is kerülhet, a német hatóságok pedig azt állítják, hogy ha nem kezdik meg rövid időn belül a csövek helyreállítását, akkor azt később már nem is fogják tudni helyrehozni, ami az Északi Áramlat végét jelenti.
Az Északi Áramlat 1 vezetéken keresztül Lengyelországot és Ukrajnát megkerülve tíz éven át folyt az orosz gáz Németországba. A gázcsövek félig orosz és félig német, francia, holland tulajdonban voltak és hatalmas bevételt jelentettek Oroszországnak, míg Nyugat-Európa gazdasága és lakosai pedig az olcsó gázból profitáltak. A második vezeték, ami tavaly készült el, de soha nem lett használatba véve, megduplázta volna a leszállított gáz mennyiségét. Amerika a kezdetektől fogva ellenségesen figyelte a vezeték építését és Trump elnök már 2019-ben szankciókat vetett ki a kiépítésben részt vevő cégekre. A BBC cikke szerint az USA azért szankcionálta a projektet, mert az orosz függőségtől féltette európai partnereit, de mindeközben minél nagyobb részesedést is szeretett volna szerezni a nagyon jól jövedelmező európai gázpiacon.
A robbantás bár elsőre nagyot szólt, viszonylag gyorsan elhalkult a médiafelhajtás körülötte. Egy hivatalos nyomozás azért lezajlott a svéd hatóságok részéről, de sokkal nem lettünk okosabbak a vizsgálatok lezártával. A jelentés alapján annyit lehetett megtudni a feltételezett elkövetőről, hogy valamelyik állam szolgálatában állt, tehát a kurdokat például kizárhatjuk a gyanúsítottak közül. A vizsgálat továbbá megállapította, hogy a robbanószerek rögzítését valószínűleg búvárok, vagy tengeralattjáró használatával követték el, és szabotázs akcióról van szó, tehát nem véletlen baleset történt. A nyomozás további eredményét azonban a svéd hatóságok annyira bizalmas információként kezelik, hogy nem csak nem hozták nyilvánosságra, hanem még az európai partnereiknek sem árulták el.
Találgatásokból nem volt hiány, hogy ki állhatott az akció hátterében, de perdöntő bizonyítékok eddig nem kerültek elő. A fő gyanúsítottak az USA, Oroszország és Ukrajna voltak. Számos indok szól az USA mellett, ezekről később, de van egy erős indok az amerikaiak részvétele ellen is, nevezetesen hogy ha kiderül, hogy NATO szövetségeseik ellen támadtak, úgy a katonai szövetség jövőjét veszélyeztetik. Ukrajnának abszolút az érdekében állt a vezetékek felrobbantása, mivel ezzel még jobban bevonja a nyugatot a háborúba, de minimális az esélye, hogy az ukránok egy ilyen horderejű akció végrehajtására képesek lennének. Az oroszok valószínűleg végre tudtak volna hajtani egy ilyen akciót, csak nem sok értelme lett volna. A vezetékek kiiktatása helyett az oroszok jól tudtak zsarolni a gázcsapok elzárásával, a robbantás után azonban erre már nincs lehetőségük. A legújabb hírek szerint a Gazprom pedig már a vezetékek megjavításának lehetőségét vizsgálja, ez is inkább arra enged következtetni, hogy nem az oroszok követték el a robbantást. Ráadásul még Amerikában sem mindenki az oroszokat vádolja: a New York Times újság ugyan minden lehetséges indokot összeszedett, hogy miért követhették el az oroszok a szabotázsakciót (a robbantás magasan tartja az árakat, egy cső épen maradt, majd azon lehet újra szállítani a gázt), de a testvérlapjuk, a Washington Post, velük egy időben megjelent cikke szinte teljesen kizárja az orosz szálat.
A spekulációknál maradva, az amerikai beavatkozás mellett is számos érv hozható fel. Sikorski volt lengyel külügyminiszter a Twitteren köszönte meg Amerikának a robbantást, de ezt a posztját később törölte. Biden elnök a háború kitörése előtt egy sajtótájékoztató során azt találta mondani, hogy amennyiben orosz csapatok lépnek Ukrajna területére, az az Északi Áramlat vezetékek végét fogja jelenti. Emellett szintén az amerikaiak érdekeit szolgálta a vonakodó németek teljes bevonása, az orosz gáz elzárása Európa elől, és az európai piac megnyitása az amerikai gáz előtt. Ezek azonban csak spekulációk, lássuk most, hogy ki is az az újságíró, aki az USA-t vádolja és mi is történt pontosan a névtelen informátora szerint.
Seymour Hersh egy amerikai újságíró, aki karrierje során rengeteg visszaélést leplezett le. Ő volt az, aki elsőként írt a My Lai-í vérfürdőről, amikor amerikai katonák ártatlan vietnami civilek százait mészárolták le. Szintén ő számolt be a Nixon kormány lehallgatási botrányáról, de írt könyvet az izraeli nukleáris fegyverkezési programról és szovjetek által lelőtt dél-koreai személyszállító repülőgépről. Sok éven keresztül a New York Times-nak dolgozott, munkásságáért Pulitzer-díjat kapott. A múltja alapján teljesen hiteles újságíróról van szó, de az elmúlt években megjelent cikkei már „vitatottnak” számítanak. Az Északi Áramlat felrobbantásáról szóló cikke egy névtelen forrás beszámolója alapján íródott.
Seymour Hersh cikke szerint az akciót az amerikaiak a norvégokkal együtt tervelték ki, aminek számos praktikus oka volt. Norvégiában egyre nagyobb amerikai tengeri támaszpontok vannak, a NATO elnöke, Jens Stoltenberg norvég, aki harcias anti-kommunista, és az amerikaiak támogatásával került a NATO élére, a norvég búvároknak komoly tapasztalatuk van a mélytengeri akciókban a tengeri olajfúró tornyaik miatt és nem utolsó sorban a norvég gázexportnak sem jön rosszul, ha egy olcsó vetélytársat végleg kiütnek a nyeregből. Miután a támadás helyszínét is kijelölték, már csak egy megfelelő fedősztorit kellett találni. A Balti-tengeren 21 éve minden évben tartanak NATO tengeri gyakorlatokat, a norvég résztvevők szerint ez volt a legideálisabb időpont a bombák elhelyezésre. Az amerikaiak még azt is megszervezték, hogy a gyakorlat során tartsanak egy olyan versenyt, ahol a csapatoknak mélytengeri bombákat kell elhelyezniük. Az eredeti terv szerint a bombák 48 órával az elhelyezésük után robbantak volna, de az amerikaiak végül úgy döntöttek, hogy ez túl rövid idő lett volna a NATO hadgyakorlat után, ami rájuk terelte volna a gyanút. Végül úgy döntöttek, hogy olyan bombákat helyeznek el, amiket később, amikor az amerikai elnök óhajtja, egy repülőről ledobott szonár bójával (hanghullámokkal) tudnak majd aktiválni. A művelet nagyon bonyolult volt, mert a bójának olyan hanghullámokat kellett kibocsátania, ami semmilyen más, a tengerben képződő zajjal nem keverhető össze. A bóját végül egy rutinrepülést végző norvég repülőgép dobta le, majd az a hanghullámok segítségével felrobbantotta a vezetékhez rögzített bombákat.
Érdemes az eredeti cikket végigolvasni, mert számos további izgalmas részlet derül ki a titkos akcióról. Az amerikai kormány koholmánynak nevezte az állításokat, és bár a legtöbb újság röviden beszámolt a cikkről, nagy hullámokat nem vert az ügy.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Egyéb forrás: Jeffrey Sachs: Who really blew up the Nord Stream 2 pipeline? – YouTube
A szemlét készítette: Papp Gergely
