A modern ipari társadalomnak óriási energiaszükséglete van, ezért energiát kell „termelnie”; pontosabban a természetben található ún. primer energiahordozókból (szén, urán, víz) könnyebben felhasználható ún. szekunder energiahordozókat (elektromos áram, benzin, hidrogén) kell készíteni. Korlátozzuk a figyelmünket a legfontosabb három primer energiahordozóra: a fosszilis tüzelőanyagokra, az atomenergiára és a megújuló energiaforrásokra. Sajnos az energiatermelés mindhárom formájának súlyos veszélyei, kockázatai és hiányosságai vannak.
1. Fosszilis tüzelőanyagok
A fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, földgáz) ősi növények és állatok évmilliók óta a föld mélyén rejtőző maradványaiból képződtek. A kőszenet ipari méretekben kb. 400 éve, a kőolajat úgy 100 éve használjuk. A fosszilis energiahordozóknak sok előnye van: könnyen és vesztesség nélkül hordozható, lokálisan biztonságos, folyamatos energiatermelésre képes. Ezért gyorsan elterjedt a világban.
Sajnos a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során üvegházhatású gázok, elsősorban szén-dioxid (CO2) keletkezik. Az ipari forradalom kezdete óta a légkör szén-dioxid tartalma: 280 ppm-ről 400 ppm fölé emelkedett. A világ szén-dioxid-kibocsátása némi stagnálás után 2018-ban ismét növekedett, sőt rekordot ért el. A korábban kibocsátott CO2 jelentős része is még a légkörben kering, ugyanis a molekula lebomlási ideje 50 és 200 év között van. A tudósok között széleskörű konszenzus van abban, hogy a klímaváltozás (éghajlatváltozás) oka a fosszilis energiahordozók elégetésének.
A fosszilis energiahordozók egyedi és kumulatív felhasználásához kapcsolódó károk élesen eltérnek egymástól. Egy autó vagy éppen egy szénerőmű viszonylag biztonságos és az üvegházhatása sem jelentős, ugyanakkor ezeknek a globális hatása összességében az emberiség fennmaradását fenyegeti. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a fosszilis energiahordozók felhasználása az emberiség szempontjából – Hans Jonas kifejezésével élve – a legfőbb rossz (summum malum).
Sajnos az emberek sokkal érzékenyebbek az egyedi, mint a kumulatív károkra, mivel az előbbit közvetlenül érzékelik, míg az utóbbit nem. Ezért a fosszilis tüzelőanyagokhoz egyáltalán nem kapcsolódnak olyan negatív asszociációk, mint az atomenergiához.
2. Klímaváltozás
Klímaváltozás a klíma (éghajlat) tartós és jelentős mértékű megváltozását jelenti, helyi vagy globális szinten. Ez eredendően egy természeti folyamat, amely lassan, évmilliók alatt zajlik le. Erre épül rá az ember által okozott klímaváltozás rendkívül gyors folyamata. Például az elmúlt százezer évben az öt legmelegebb év 2010 után volt. 2016-ban az átlaghőmérséklet már 1,3 °C-kal volt magasabb, mint 1880-ban. A szélsőséges időjárási jelenségek – hőhullámok, szárazságok, erdőtüzek, áradások, hurrikánok, jégolvadás, tengerszint emelkedés – gyakorisága és intenzitása is gyorsan növekszik.
A párizsi éghajlatvédelmi egyezmény (2015) szerint a Föld felmelegedését 1,5 fokban kell korlátozni. Ennek érdekében 2030-ig 55%-kal, majd az évszázad közepére zéróra kell csökkenteni a klímagyilkos kibocsátásokat. Ellenkező esetben olyan öngerjesztő visszacsatolások indulnak el, amelyeknek a végeredménye az emberi élettel nehezen összeegyeztethető időjárási viszonyok. A közelmúltban (2019) megjelent egy cikk a BioScience-ben, amelyben a tudósok nagyon pesszimista módon nyilatkoztak. „A klímavészhelyzet megérkezett, és jóval gyorsabban fokozódik, mint ahogy a tudósok többsége várta. A helyzet a vártnál sokkal súlyosabb, a klímaváltozás veszélyezteti a természetes ökoszisztémákat és az emberiség sorsát.” A nyilatkozat szerint – amit eddig 150 ország 11 ezer tudósa írt alá – ha a kormányok tovább halogatják a fontos döntéseket, akkor a bolygó lakói „kimondhatatlan emberi szenvedésekkel néznek szembe”.
A legfrissebb tudományos eredmények szerint a 1,5 foknál magasabb hőmérséklet emelkedés csak úgy kerülhető el, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása tíz éven belül megszűnik, azaz a fosszilis energiahordozók felhasználását azonnal be kell szüntetni. Továbbá kiderült az is, hogyha az államok betartják a párizsi egyezményben vállalt kötelezettségeiket, akkor a hőmérséklet az évszázad végére 3,5 fokkal fog nőni, ha nem tartják be ezeket a vállalásokat, akkor ennél jóval magasabb emelkedés várható. Tehát a helyzet rendkívül rossz és ebben a vészhelyzetben azonnal prioritást kell kapnia a karbonmentes energiatermelésnek és életformának. Minden más probléma megoldása ráér később is.
3. Atomenergia
Az atomerőművek felfedezése a 20 század második felében történt, szoros összefüggésben a hadiiparral és az atombombával. Ezért az atomerőműveket a kezdetektől fogva erős gyanakvás kisérte. A csernobili atomkatasztrófa tovább rombolta az atomenergia hitelét a közvélemény szemében. Szintén súlyos probléma, hogy az atomerőművekből származó radioaktív hulladék csak nagyon hosszú idő alatt bomlik le. Ráadásul egy atomerőmű felépítésének, majd később a lebontásának is óriási költségei vannak. Mindezen károk és kockázatok ellenére azt világosan látni kell, hogy az atomenergia nem fenyegeti az emberiség fennmaradását. Természetesen az atomenergiának előnyei is vannak: működése nem jár üvegházhatású gázok kibocsátásával, képes folyamatosan üzemelni, alig termel hulladékot, viszonylag kis területet igényel, működtetése olcsó és rendkívül sok villamos energiát képes termelni. Az atomenergia tényleges (objektív) és vélt (szubjektív) kockázata, ahogy a repülés esetében is jelentős mértékben különbözik egymástól. Bár a repülés összességében biztonságos, de esetenként az egy-egy repülőgép lezuhan és akkor egyszerre sok ember meghal. Ezért a közvélemény a repülést sokkal veszélyesebbnek érzi mint az autózást. Bár súlyos atomerőmű baleset ritkán következik be, de ha bekövetkezik akkor az sok embert veszélyeztet, ezért a közvélemény sokkal jobban fél az atomenergiától, mint a fosszilis energiától.
4. Megújuló erőforrások
A megújuló energiaforrások olyan erőforrások, amelyek, pongyolán fogalmazva, sohasem merülnek ki. A legfontosabb megújuló erőforrás a nap, szél, víz, árapály és geotermikus energia, valamint a biomassza. A megújuló energiaforrások legnagyobb előnye – a fentieken túl –, hogy karbonmentesen működnek, kivéve a biomasszát. A kivágott és elégetett fák helyére ültetett fák csak 60-90 év múlva veszik vissza a szén-dioxidot a légkörből, a klímaváltozás miatt viszont a következő tíz évben kell lehető legkisebbre csökkenteni az emissziót. A megújuló erőforrások többségének legnagyobb hátránya, hogy működését a napszakok és az időjárás jelentősen befolyásolja, vagyis alaperőműként (zsinórerőműként) nem használhatók. Ebből a szempontból a kivételt vízenergia és az inkább lokális jelentőségű geotermikus energia jelenti. A megújuló energiaforrások koncentrációja alacsony ezért csak lokális jelentőségűek vagy nagy területet igényelnek, mint pl. a naperőmű és szélerőmű telepek. További hátrányuk, hogy a felhasználásuk a helyi adottságoktól függ. Szélcsendes területen értelmetlen szélerőműveket telepíteni, bár a helyi lakosság még szélfolyosók esetében is ellenzi a szélerőműveket.
Vannak olyan szerencsés adottságú országok (pl. Norvégia, Ausztria), amelyek megújuló energiában gazdagok és folyamatosan működtethető vízenergiával is rendelkeznek. Ezek az országok az energiatermelésüket teljes mértékben alapozhatják megújuló energiákra. Sajnos olyan országok is vannak, amelyek szegények megújuló erőforrásokban. Például Magyarország eleve nem használhat árapály erőműt, sőt a szélenergia és a vízenergia szempontjából sem jók a feltételek, ugyanis nincsenek nagy esésű folyók és a szélfolyosók is ritkák. A biomassza (pl. fa) energetikai célú felhasználása, vagyis elégetése is problematikus a CO2 felszabadulás és a légszennyezés miatt. A megújuló erőforrásokban szegény országoknak kombinálnia kell a különböző energiatermelési módokat.
4. Kombinált energiatermelés
2017-ben a világ primer energiahordozójából a fosszilis tüzelőanyag 85%-ot tett ki, s ezen belül a kőolaj 34%-ot, szén 28%-ot és földgáz 23%-ot. 2006-ban a nem-fosszilis energiahordozók aránya még a 15%-ot sem érte el, amelyből a nukleáris energia 8,5%-ot, a vízenergia 6,3 és az egyéb megújulók (nap, szél, fa stb.) 0,9% volt. A világ energia fogyasztása évenként 2,3%-kal nő, amelynek egyre nagyobb része származik megújuló erőforrásokból. 2015-ben a világ energia fogyasztásának már a 18%-a származott megújuló energiákból. A megújuló erőforrások aránya kétségkívül gyorsan növekszik, azonban a fosszilis energiahordozók mennyisége is nő. Tehát ezen a téren még a fordulóponthoz sem jutottunk el, ami rendkívül elkeserítő a jövő szempontjából.
Egy megújuló erőforrásokban szegény ország számára a legjobb megoldás: a megújuló energiahordozók és az atomenergia kombinálása. Egy ilyen országnak folyamatosan vissza kell szorítania a fosszilis energiahordozókat, miközben egyre nagyobb teret kell adni a megújuló erőforrásoknak, az atomenergiának és az energiatakarékosságnak. A képletből azért kihagyhatatlan az atomenergia, mert a napenergia éjjel és rossz időjárás esetében nem szolgáltat energiát. A további megújuló erőforrások (pl. geotermikus energia) pedig csak lokális jelentőségűek.
Ezek az országok szembekerülnek azzal a politikai szempontból kínos döntéssel, hogy alaperőműként fosszilis vagy atomenergiát használjanak. Az emberek az atomenergiától félnek, ugyanakkor csak a fosszilis energiahordozók használata fenyegeti pusztulással a civilizációnkat. A felelős politika ebben az esetben a megújuló és az atomenergia kombinációját fogja választani.
Tóth I. János
