„Légy pozitív!”, „Mosolyogj!”, „Nézd a dolog jó oldalát!” Az elmúlt időkben mindent elárasztottak az ilyen üzenetek, amik arra biztatják az embereket, hogy a pozitívan gondolkodjanak, és próbálják meg mindennek a jó oldalát nézni. A pozitív gondolkodás alapvetően jó, mégis, ha túlzásba esünk, és elnyomjuk a negatív érzéseinket, akkor a pozitív gondolkodás is okozhat komoly problémákat. A conversation.com-on megjelent cikk a túlzott, mérgező pozitivitást vizsgálta meg.
Érzelmi invalidáció
A validálás szó azt jelenti, hogy érvényesíteni, elfogadni. Jelen esetben az érzelmek elfogadásáról, vagy azok el nem fogadásáról van szó. Amikor érzelmi invalidációról beszélünk, akkor elsősorban arra gondolunk, hogy egy másik fél figyelmen kívül hagyja, nem törődik a negatív érzelmeinkkel. Az érzelmi invalidáció jöhet azonban belülről is, amikor mi magunk nem akarjuk elfogadni a negatív érzelmeinket. A negatív érzelmek elutasításának számos oka lehet. Részben a pozitivitást előtérbe helyező kultúránkból fakad, lehet oka, hogy a másik fél nem tud mit kezdeni a negatív érzéseinkkel, és azt hiszi, hogy akkor teszi a legjobbat, ha pozitív üzenetekkel próbál felvidítani bennünket, de előfordul, hogy mi magunk érezzük úgy, hogy nem szabad a negatív érzelmeinkkel foglalkozni. Természetesen itt végig olyan esetekről van szó, ahol a negatív érzelmeknek helye van, mint egy szakítás utáni állapot, vagy egy munkahely elvesztése. Amikor az ilyen esetekben azt halljuk, hogy nézzük a dolog pozitív oldalát, vagy fel a fejjel, gondolj arra, hogy szabad lettél, az valójában nem igazán segít. Amikor meg tudjuk osztani másokkal a negatív érzelmeinket, és azt validálják (elfogadják), akkor jobban megértjük az érzéseinket és könnyebben meg tudunk velük küzdeni. Azok az emberek, akiknek a negatív érzelmeit nem validálják, nehezebben tudja megérteni, kontrollálni és elfogadni az érzéseit. Amikor tisztában vagyunk a negatív érzelmeinkkel, akkor a pszichés rugalmasságunk megerősödik, és könnyebben fel tudjuk dolgozni a nehéz helyzeteket.
Vizsgáljuk meg az érzelmek validálását egy konkrét példán keresztül. Képzeljünk el egy férfit, aki éppen most esett át egy fájdalmas szakításon, ami miatt mérges, szomorú és össze van zavarodva. Ha a barátja meghallgatja és elfogadja az érzéseit, a férfi rájön, hogy érzései teljesen normálisak, és hogy ez az érzés nem fog örökké tartani. Ezzel szemben, ha ugyanebben a szituációban a barátja nem fogadja el az érzéseit, nem hallgatja meg, vagy üres, pozitív üzenetekkel próbál lelket lehelni belé, akkor teljesen más kimenetele lesz a történetnek. Ebben az esetben a férfi szégyellni fogja az érzéseit, megpróbálja elnyomni azokat, és így nem fogja tudni feldolgozni a szakítást, ami könnyen lehet, hogy szorongáshoz, vagy depresszióhoz vezet. Bármilyen jó szándék is vezérli a „pozitív” hozzáállást, ha nem tudjuk elfogadni a negatív érzelmeket, az ahhoz vezet, hogy azok az érzelmek újra és újra előtörnek, sokszor még erősebben is, mint korábban.
Hiába jellemző korunkra a pozitivitás kultúrája, ez nem volt mindig így. Az evolúció során éppenséggel nagyon fontos szerepet játszottak a negatív esetek, és azoknak az eltárolása memóriánkban. Azok az egyedek éltek túl jobb eséllyel, akik emlékeztek és így el tudták kerülni a negatív/veszélyes szituációkat. Ezt a negatív elfogultságot mutatja, hogy sokkal több szavunk van a negatív érzések és események leírására és a fizikai fájdalomra is több szavunk van, mint az örömök leírására.
Konklúzióként azt érdemes levonni, hogy a negatív érzelmek elfogadása és megélése ugyanolyan fontos, mint a pozitívoké.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A szemlét készítette: Papp Gergely
