Merre tart a Homo Sapiens? 3. – Kiborgok a láthatáron

Friedrich Nietzsche egykori tézise, miszerint az emberek elérték fejlődésük gátjait, egyre relevánsabb. Biológiai képességünk határait már nem igazán tudjuk hova fejleszteni. A szteroidok, a hormonok és génmérnöki beavatkozások lehetséges választ adnak egy szuperember kifejlesztésére, de a gépek erejét sosem fogja elérni a Homo Sapiens fizikai korlátoltsága. A világ legerősebb embere nem bír olyan erővel, mint a magasnyomású gépek, a legjobb ugró sem annyira fáradhatatlan, mint egy hétköznapi rugó. Az emberek tökéletlenségét segítő használati eszközöket már az első civilizációk is ismerték és használták. Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy az első művégtag, hallókészülék, szívritmus-szabályozó eszköz is bionikussá, kezdeti kiborgokká változtatták a tulajdonosaikat. Az emberi faj következő állomása tehát a mechanikus gépek és a biológiai testek összefonódása lehet. Mikor váltja fel a Homo Cyborg a ma ismert embert?

Az első műszemtől a bionikus végtagokig

Az első műszem Krisztus előtt 3000-ből származik és bár nem látta el szemünk valódi funkcióját, de az esztétikait igen – ez lesz a modern protézisek másik fő szempontja. A művégtatgok fejlődése egészen a huszadik század második feléig nem igazán ment át minőségi ugráson. Leginkább kényelmetlen megoldások voltak, amelyek sem mobilitásukban, sem anyaghasználatukban, de kényelmi szempontból sem fejlődtek a régi falábakhoz képest. Az 1980-as évektől a repülést forradalmasító szénszálas technológia, más tudományterületekre is beszivárgott. Van Phillips egy vízi baleset miatt elvesztette térdtől lefelé a lábát és az akkori kínálatban lévő, használhatatlan művégtagokat megelégelve saját lábat gyártott: igy alakult ki a ma már a paralimpikonok által is használt protézis. A szépséget felváltotta a funkcionalitási szempont és megszülettek az első szénszálas művégtagok, melyek sokkal nagyobb terhelhetőséggel bírtak, mint bármelyik korábbi próbálkozás. Ha megnézzük Jesse Sullivan idegi alapon működtethető robotikus végtagjait, akkor nem a szépség jut eszünkbe róluk. 2001-ben hihetetlen technológiai megoldással sikerült összekapcsolniuk a mechanikus karokat az emberi idegszálakkal így már „gondolatokkal” lehetett irányitani azok működését. Ma már személyre szabható, színezhető, cserélhető, más funkcióval is rendelkező testrészekkel is találkozhatunk. A bionikus eszközök az orvosi célú használaton kívül is megjelentek: a hadseregtől kezdve a gyári munkásokig tesztelnek embereken bioninikai megoldásokat. Az exoskeleton, vagyis a mesterséges külső váz segítségével a katonák több felszerelést tudnak vinni magukkal, a dolgozó pedig más, külső eszköz nélkül képes nagyobb tömegeket mozgatni – jelenleg a Volkswagen gyáraiban ilyen kísérleti folyamatok zajlanak.

Az ilyen kísérletek végeredményei ugyanakkor nem csak azt tehetik majd lehetővé, hogy erősebbek vagy gyorsabbak legyenek tulajdonosaik, hanem a finommotorikus mozgások is megvalósíthatóvá válnak. A mozgást segítő eszközök szenzorokkal vannak ellátva, feltérképezik a környezetet és az ingereknek megfelelő járási dinamikát, ritmust alakítanak ki. Ezek mellett az „okoslábak” például olyan lengéscsillapítóval vannak felszerelve, hogy egy hosszú séta vagy egy nagyobb futótáv alkalmával sem keltik a fáradtság érzését. Ezzel az orvosi amputáció fogalma teljesen megváltozik, hiszen ezután a szörnyű műtét nem feltétlenül jelent egy nélkülözésekkel teli életet. A bionikus testrészek tulajdonosai új távlatokat fedezhetnek fel, akár jobbak, ügyesebbek lehetnek a robotikus végtagokkal nem rendelkező embertársaiknál – ez pedig újabb morális kérdéseket vet fel a jövőre nézve.

Az emberi agy korlátainak legyőzése

Azonban nem csak a végtagjaink lehetnek bionikusak, hanem az egész létünk is. A mobil-, majd okoseszközök nem csupán médiumként szolgálnak, hanem bionikai szempontból a testünk kiteljesedései is. Már nem testünk hiányosságait korrigálják, hanem felerősítik az agyunk működését. Természetesen, nem hasonlítható az emberi agy igen komplex működéséhez egyetlen számítógép sem, viszont sokkal jobb adattárolási és visszakeresési lehetőséggel bírnák. Agyunk működésének korlátait elsősorban az eltárolt adatok visszakeresésében, előhívásában kell keresni. Ezt a problémát oldja fel – a szinte mindig nálunk lévő – okoseszköz, amely használatában csak a megfelelő keresési útvonalat kell tudnunk és máris szolgálatunkra áll a megfelelő információ. Viszont az okoseszközök fejlődése az utóbbi 10 évben hatalmas ütemben zajlott és páratlan lehetőséget nyújtott a felhő alapú kommunikációval ötvözve. A neurológiai kutatások azt mutatják, hogy minél többet használja valaki a robotikus végtagját, annál jobban azonosul vele az agya. Az protézishasználók számára a viseléssel egyenes arányoságban növekszik a felismerés képessége is, vagyis az agy alkalmazkodik az idegen testhez és már azzal fogja végezni a folyamatokat. A gyakorlatban ez azt is jelentheti, hogy a mesterséges végtag viselője több kiterjesztéssel is rendelkezhet egyidőben. Vagyis, a már meglévő 2 karunk mellé tudunk használni a gondolataink segítségével egy harmadikat. És hogy ez a legvadabb sci-fi filmekbe illeszkedő elképzelés lenne? Nos, Duke Egyetem kutatói már sikeresen végeztek olyan kísérletet majmokkal, ahol az állatok az agyukhoz kötött jeltovábbító segítségével mozgattak bionikus karokat. Az Elon Musk által létrehozott, bionikus neurovizsgálatokkal foglalkozó vállalat, a Neuralink is hasonló kutatásokat folytat. Sőt, a milliárdos tech-guru az a rendelkezésre álló információmorzsák szerint olyan megoldásokon gondolkodik, ahol az agyi implantátumok segítségével azonnali kommunikációra leszünk képesek a gépekkel, felcsatlakozhatunk az Internetre.

Az ember fogalmának újragondolása?

A jövő kiborgjai egyes elképzelések szerint ugyanúgy fognak kinézni, mint mi most, azzal a különbséggel, hogy testük jelentős részét bionikus testrészek fogják alkotni. A jelenlegi fogalmainkhoz kapcsolható emberkép teljes átalakuláson fog átesni. A Da Vinci által alkotott Vitruvius-tanulmány emberábrázolása a legextrémebb esetben száz éven belül teljesen eltűnhet. Ha pedig ezer év múlva idegen életformákkal vesszük fel a kapcsolatot, akkor jó eséllyel nem fogják felismerni az emberi fajt. A transzhumanisták ennek a lehetőségét látják megvalósulni, egy igen techno-pozitivista világszemléletben. A transzhumanizmus támogatói szerint hatványozottan növekedni fog a bionikus testrészekkel és szervekkel élők száma. Zoltan Istvan – az amerikai Transzhumanista Párt vezetője – szerint 2030-ra már általánossá válhat, hogy az emberek különböző modifikációs műhelyekbe járnak, hogy bionikus változtatást kérjenek a testükön. Úgy gondolják, hogy a kollektív agyi interfész megalkotása segít abban, hogy a gépi gondolkodás, a mesterséges intelligencia által elvégzett műveletek és a tudásmennyiség ne haladja meg az emberi agy lehetőségeit. 2050 körül már ennek is esélyét látják, azonban nyilvánvalóan, ez jelenleg elég extrém gondolat. A COVID-19 és jelenlegi recesszió körüli állapotok a világban lelassították ezeket a folyamatokat. Továbbá, a valóság talaján állva, bionikával foglalkozó mérnökök több évtizedre datálják annak a lehetőségét, hogy a mechanikus végtagok elérjék az emberi végtagok és szervek képességeit. A proto-kiborgok viszont már köztünk élnek. Az első, hivatalosan is kiborggá nyilvánított bionikus lény Nei Harbisson, aki egy antennát ültetett a koponyája alsó részére, amivel a színvakságát ellensúlyozta. Találkozhatunk még szeme helyére videókamerát beültetővel, a sarkain nyomásérzékelővel rendelkező táncossal is, a füleivel az időjárást megjósoló művésszel. A technikai lehetőségek már minden határt áttörtek és talán nem is lesz olyan sokára, amikor egy Westworldhöz hasonló disztópikus világban fognak egymással küzdeni a Homo Sapiens és a Homo Cyborg tagjai.

A prognosztizált tendenciák kiteljesedése előtt itt az idő a jelenleginél komolyabban foglalkozni a lehetséges társadalmi hatásokkal, a humanista értékrend kérdéseivel,