A fogyasztói társadalmunk rövid távú gondolkodásának és fenntarthatatlanságának az egyik leglátványosabb jele az a műanyag szemét, amit az elmúlt 70 évben felhalmoztunk. A BBC cikke azt vizsgálta meg, hogy mi történik a műanyaggal a használat után, mely területek használják a legtöbb műanyagot, mi történne, ha nem használnánk többet ezt az anyagot és létezik-e életképes alternatíva, amire áttérhetnénk.
A műanyag angolul „plastic”, ami egy görög eredetű szó (plassein), és az anyagnak arra a tulajdonságára utal, ami miatt ilyen széles körben elterjedt, azaz hogy nagyon könnyen formálható. Az első műanyag 1907-ben készült el, ez volt a bakelit, de a tömegtermelés csak a második világháború után indult be igazán, míg 1950-ben még csak 2 millió tonna műanyagot gyártottunk, 2015-ben már 380 milliót. Az emberiség 2015-ig 8300 millió tonna műanyagot állított elő, aminek a háromnegyedét eldobáltuk, és szeméttelepeken, vagy a természetben kötött ki.
Mi történik a műanyaggal a használat után?
A műanyag egy részét újrahasznosítják. Bár sokan azzal nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy szelektíven gyűjtik a szemetet, valójában a mostanáig előállított műanyagnak maximum a 10 százaléka került újrahasznosításra. További probléma, hogy mivel különböző műanyagok keverednek össze az újrahasznosítás során, így már csak másodlagos, alacsonyabb minőségű műanyagot tudnak gyártani belőle, amit csak korlátozott funkciókban lehet használni.
Egy kis részét a műanyagnak elégetik, ami energiaigényes feladat és környezetszennyező is, de legalább eltűnik a műanyag, és a mai modern technológia segítségével még üzemanyagot is elő tudnak belőle állítani.
A műanyag legnagyobb része (körülbelül 80 százaléka) szeméttelepeken köt ki, vagy szétdobáljuk a környezetünkben, ebből a National Geographic szerint évente 8 millió tonna az óceánokba kerül.
Melyik iparágak használják a legtöbb műanyagot?
Messze a legnagyobb műanyag felhasználó a csomagoló ipar. Évente 146 millió tonna műanyagot használ fel, ráadásul ebben a szektorban a műanyag nagyon rövid távú funkciót tölt be, hiszen a termék megvásárolása után egyből a kukába kerül.
Az építőipar a második legnagyobb műanyag felhasználó, évi 65 millió tonna műanyaggal. Szemben a csomagolóiparral, itt a műanyagok legalább hosszabb távú felhasználásra kerülnek. Az építőiparban egyre több műanyagot használnak ajtók és ablakok készítésére, padlóburkoláshoz, kábelekhez és szigeteléshez.
A harmadik helyen a divatipar, a ruhagyártás áll, ami évente 59 millió tonna műanyagot használ fel. A mai „fast fashion” világban az itt használt műanyag életciklusa szintén nagyon rövid, maximum 1-2 év.
Mi lenne műanyag nélkül?
Vannak olyan területek, amelyek sok műanyagot használnak ugyan, mégis nagyon kevesen szeretnék, hogy változás történjen. Az egyik ilyen terület az egészségügy. A modern egészségügyi szolgáltatások elképzelhetetlenek lennének a műanyagból készült kesztyűk, injekciós tűk, csövek, vért tartó zacskók nélkül, de műanyagból készülnek a Covid alatt széles körben elterjedt arcvédő maszkok is. Egy kutatás szerint ma egy mandulaműtéthez több, mint száz darab egyszer használatos műanyag eszközt használnak. Ennek ellenére, valószínűleg nem ez az a terület, ahol érdemes lenne elkezdeni a műanyag-függőségünkről való leszokást.
A csomagolóipar megreformálásáról már sokkal több szó esik, hiszen ez a szektor használja a legtöbb műanyagot. A változás azonban ezen a területen is nagyon bonyolultnak tűnik. Már léteznek ugyan kezdeményezések csomagolás nélküli vásárlásra, itt egy példa rá Budapestről, a csomagolás azonban nagyon fontos funkciót tölt be, ugyanis csomagolóanyag nélkül nagyon nehéz lenne rengeteg élelmiszert az áruházakba eljuttatni, a termékek pedig sokkal rövidebb ideig lennének a polcokon. Ha ezen változtatni szeretnénk, akkor nem csak a fogyasztóknak, de a kereskedőknek is radikálisan meg kellene változtatni a szokásaikat. Fogyasztói oldalról ez azt jelentené, hogy jóval gyakrabban, akár napi szinten kellene vásárolnunk, a kiskereskedőknek pedig teljesen újra kellene gondolniuk a működésüket, ami jelenleg a csomagolt élelmiszerekre van optimalizálva.
A csomagolóanyagok közül a műanyag palackok az egyik leglátványosabb szennyezők, kiváltásuk biztosan észrevehető változást eredményezne, de sajnos ez is egy bonyolult kérdés. Ha visszatérnénk az üvegpalackokhoz, az azt jelentené, hogy az italok szállítása a jelenlegi körülbelül 40 grammos műanyag üvegek helyett, majdnem egy kilós üvegekben történne, ami radikálisan növelné a szállított termékek súlyát, ez pedig sokkal magasabb üzemanyag fogyasztást jelentene, ami nem csak az árakat emelné meg, de a környezeti hatása (szén-dioxid kibocsátás) is sokkal nagyobb lenne.
Sok környezettudatos ember szerint az ellátási láncok csökkentésével lehetne kezelni a problémát, azaz minél kisebb legyen a távolság a termelő és a fogyasztó között. Logikus és jól hangzik ez az ötlet, de ez esetben azonban a teljes mezőgazdasági rendszert is újra kellene gondolni (hol, hogyan és mit termelünk), mivel az emberiség nagy része ma már hatalmas városokban él.
A ruhaipar a másik olyan szektor, amit gyakran elővesznek a környezetszennyező gyakorlatai miatt. A ruhaiparban előállított termékek 62 százaléka készül műanyagból, tehát a látványos javuláshoz az öltözködés területén is jelentős változásokra lenne szükség. Léteznek természetes anyagok, a 20. század közepéig azokat használtuk, de a visszatérés számos szempontból nehéz lenne. A pamut ideális választásnak tűnik, de ha csak pamutot használnánk, akkor jóval nagyobb területeken kellene gyapotot termelni, ráadásul ez az a terület, ahol a legtöbb rovarirtó-szert használják. Le kellene számolnunk a divattal is, ezután nem férne már bele, hogy minden évszakra új szettel készüljünk. A lábbeliket pedig lehetne újra csak állatbőrből készíteni, de ez is lehetetlennek tűnik, hiszen csak 2020-ban 20 milliárd cipőt gyártottak, ennyi bőrt sehogyan sem tudnánk lehúzni az állatokról.
Milyen alternatív anyagok állnak rendelkezésünkre?
Látható, hogy a természetes anyagokra való visszatérés rengeteg buktatóval jár. Helyettük egy új alternatíva a bioműanyag lehetne, ami növényekből készül, tehát egy természetes „műanyag”. A bioműanyag készülhet például kukorica keményítőből, és bizonyos funkciókban majdnem ugyanolyan jól teljesít, mint a jó öreg műanyag. Az átállás azonban azonnal újabb problémákat okozna. Hatalmas új területekre lenne szükség a termeléshez, ami további károkat okozna a biodiverzitásban, és elképesztő mennyiségű vízre is lenne szükség, márpedig jelenleg a vízellátással is komoly problémák vannak.
Aki idáig eljutott az olvasásban, és abban bízott, hogy a szemlézett cikk megoldást tud kínálni a problémára, annak sajnos csalódást kell okoznom. Bár léteznek emberek, akik úgy tudnak élni évekig, hogy semmilyen szemetet nem termelnek, és ezekről inspiráló Ted előadást tartanak, társadalmi és világ szinten a probléma még megoldásra vár.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A szemlét készítette: Papp Gergely
Kapcsolódó cikkeink:
A nap, amikortól hitelből élünk – Barankovics Alapítvány
