Az Internet nyújtotta anonimitás lehetőségével nem csak saját adatainkat, magánéletünket védhetjük meg, zárhatunk ki illetékteleneket a virtuális privát szféránkból. Minden követkemény nélkül, az ismeretlenség homályába takarózva felhasználók milliói fogalmazhatnak meg éles kritikát szórakoztatóipari termékről, fogyasztási cikkről vagy akár rólunk is, ha személyes adatainkat bárki számára hozzáférhetővé, nyilvánossá tesszük. Így az ártó szándékú megjegyzések fő célpontjaivá válunk: rosszakaróink pedig ezt kihasználva, előszeretettel zaklathatnak a virtuális térben, vagy ami még rosszabb, a való életben is.
Kik azok a trollok?
Jelen esetben nem a skandináv mitológia titokzatos lényeiről, vagy a múminok szerethető figuráiról beszélünk. A troll jelző használata az Amerikai Egyesült Államok katonaságában terjedt el, majd a légierő pilótái használták olyan manőverekre, amelyekben az ellenséges pilótákat provokálták, hogy lássák, milyen erősségeik és gyenge pontjaik vannak (ezt a ábrázolja hűen a Top Gun című film egyik ikonikus jelenete is). A trollkodás, mint cselekvés a horgászathoz is köthető technika, amely során a horgász elhúzza a csalit a halak előtt. Ezt az eljárást leginkább csónakoknál használták, így a trollra több hal is „ráharap” – valahogy így működnek a trollok is a digitális világban. Az internetes trollok olyan személyek (vagy akár egy személy, több online profilt kezelve) akik valamely topikhoz lényegtelen, nem a témába vágó megjegyzéseket fűznek, elvonják a figyelmet a beszélgetés fő irányvonalától, negatívan és ártó szándékkal szólnak hozzá bármilyen tartalomhoz vagy zaklatnak embereket. A trollok célja az, hogy ők legyenek a figyelem középpontjában, másokat bosszantsanak, felidegesítsenek, átvegyék a társalgás irányítását vagy új célt adjanak az eszmecsérének, úgy is összefoglalhatnánk, hogy a káoszteremtés az ő lételemük – legalábbis a virtuális térben. Jellemzően úgynevezett „off-topic” hozzászólást gyártanak, ami gyökerében eltér az eredeti beszélgetés vezérfonalától, de rendszeresen tesznek sértő, bántó, ártó szándékú megjegyzéseket mások külső ismertetőjegyeire, ízlésére, helyesírására. Tevékenységi színterük bármilyen felület lehet, ahol megjegyzéseket hagyhatunk: fórumok, komment szekciók, a közösségi média különböző platformjai, ahol kommenteket lehet írni. Mivel a trollok mások figyelméből táplálkoznak így, ha csak egyetlen reakció is érkezik – vagyis, ha az olvasó bekapta a csalit –, akkor már nyert ügye vagy a rosszakarónak, elérte célját.
Hogyan kategorizálhatjuk a trollokat?
A mai internetes trollok ősei a Usenet (egy World Wide Webhez hasonló, de azt jóval megelőző, 1979-ben kialakult hálózati modell, ahol a felhasználók információkat és fájlokat oszthattak meg egymással) hálózatán bukkantak fel először és a különböző hírkategóriákból próbálták átcsábítani a felhasználókat más csoportokba, ahol hosszas üzenetváltás után derült csak ki, hogy semmi érdemleges nem történik az új csoportban, csak üres fecsegés. A trollkodás valódi negatív mellékjelentése 2011 körülre született meg, amikor az úgynevezett R.I.P. Trolling-hoz kapcsolódóan: számos elhunyt személy emlék(web)oldalán, rosszindulatú és minden etikai határt átlépő kommentek kezdtek megjelenni. Ennek vetett véget az Anonymus hacktivista (etikus, jó hacker) csoport, akik a zaklatók és gyalázkodók adatait felfedték az elhunytak hozzátartozóinak. A trollkodást a troll céljának szempontjából tehát kettő módon értelmezhetjük.
- Klasszikus trollkodás: több ember vagy egy közösség érdekében történik, az egyének összetartása és a kapcsolatépítés a cél, egyfajta igazságtétel.
- Anoním trollkodás: egyének kárára történik (vagy legalábbis semmilyen előnye nem származik a célpontnak a tevékenységből), öncélú és saját maga vagy a troll közösség szórakoztatása a cél.
Vannak, akik előre jól felépített és átgondolt struktúrában végzik tevekénységüket, szeretik kiválasztani a célközönséget, eltorzítják a tényeket, felkészültek. Közülük vannak, akik rendszeresen gyártanak új profilokat és így csatlakoznak egy-egy olyan csoporthoz, ahol már régebb óta rendelkeznek felhasználói fiókkal, ám a saját szórakoztatásuk és társaik bosszantásai miatt létrehoznak egy új regisztrációt. Ezek után amatőrnek, hozzá nem értőnek adják ki magukat, akik a tudatlanságuk miatt kérdések garmadáját teszik fel egymás után, így követhetetlenné válik az eredeti téma iránya. Ebben az esetben nem csak úgy nyer a troll, ha megválaszolják a kérdéseit, hanem ha megunják azokat és erőszakos hangvételű reakciókat kap. Ezáltal saját maga díszeleghet az áldozat szerepében, hiszen ő csupán érdeklődő kérdéseket tett fel, információhoz szeretett volna jutni. Tipikusan a tematikus fórumokban és tudásközösségeken belül jellemző ez a fajta trollkodás és a gondolkodó jelzővel illethetjük őket.
Mások szeretnek inkább nyíltan inzultálni. Minden mellékutat kerülve lépnek színre és tudatosan keresnek közösségeket, csoportokat, fórumokat, ahol hergelni tudják a felhasználókat. Nincs kialakult taktikájuk és elképzelésük, sokszor más hangadók mögé állnak be. Klasszikusan ilyen terepek lehetnek a politikai hírek alatti kommentszekció, politikusok oldalai, szórakoztatóipari, számítástechnikai vagy ruházati termékek bemutatása, gépjárművek tesztelése. Őket nevezhetjük zombiknak.
A fanatikusok csoportja a legveszélyesebb. Rombolásban, zaklatásban, bántalmazásban lelik örömüket, sokszor jogi kereteket feszegetnek, cselekedeteik pedig komoly mentális problémákra utalhatnak. Megszállottan üldöznek embereket a digitális világban, újabb és újabb álprofilokat hoznak létre, így a tiltás funkció mit sem ér. Legtöbbször a közösségi médiában vannak jelen, de videójátékokban is rendszeresen találkozhatunk velük. Nem titkolt szándékuk, hogy megkeserítsék a többi játékos virtuális életét. Ehhez számtalan lehetőségük van, a csalásoktól kezdve, a verbális inzultusokon keresztül, az ellenfél közvetlen segítésén át.
Troll-drive: mi motiválja a trollokat?
Jonathan Bishop online közösség kutató az alább szempontok szerint tipizálta a troll-drive-t, vagyis, hogy mi hajtja, mi motiválja az egyes troll típusokat cselekvésükben:
- Haters (saját szórakoztatásukra hergelnek másokat)
- E-Venger: mindent megtesz annak érdekében, hogy a felfedje a másik fél igazi arcát
- Iconoclast: próbálja a felfedni az „igazságot” és olyan dolgokat oszt meg másokkal, melyek szorosan ellentétben állnak a világnézetükkel
- Snert: antiszociális személyiség, saját maga szórakoztatására bánt másokat
- Lolcows (provokációjuk által saját maguk kerülnek a figyelem centrumába)
- Big Man: minden megosztott tartalommal mások világnézetét próbálja meg alátámasztani, a bizalmukra akar szert tenni
- Ripper: hamis empátiát ébreszt másokban a posztjai által
- Chatroom Bob: azért férkőzik másik bizalmába, hogy kihasználja őket a későbbiek folyamán
- Bzzzters (mindig részt akarnak venni a beszélgetésben)
- MHBFY Jenny: mindig az élet napos oldaláról beszél
- Wizard: a humor szempontjából építi fel a trollkodást, tartalma vicces lesz
- Flirt: segít feloldódni másoknak, ugrat
- Eyeballs (megfigyelnek másokat, várnak a megfelelő alkalomra)
- Lurker: értékelnek és jelentenek tartalmakat, de nem szólnak hozzá
- Troll: a közösség szórakoztatása a fő szempont
- Elder: új, potenciális trollok után kutat, a közösség vezetője
Ezen felül lehet politikai, pénzügyi motiváció is, mindkettőt megtaláljuk az oroszországi trollhadseregben. Vitaly Bespalov, egykori fizetett troll és bérkommentelő, tényfeltáró újságíró mutatta be a Time magazinnak, hogyan is működik a trollkodás a gyakorlatban. Vitaly kifejtette, hogy a trollgyárban eltöltött három hónap alatt (2014-ben) körülbelül 700 dollárnak megfelelő összeget keresett havonta, tartalomgyártó munkakört betöltve, amihez semmilyen szakmai előfeltétel nem volt szükséges, viszont konkrét munkaköri leírás sem tartozott a pozícióhoz. A feladata álprofilok létrehozása, valamint ezeken keresztül kommentelés volt a közösségi média felületein. Előre feltöltött SIM kártyákat használtak és rendszerint női profilokat hoztak létre, mert a nők Oroszországban megbízhatóbbnak bizonyultak, majd egy már létező profilról lementették a képeket, azokat használva kamu-profil avatárnak. Ezután felkerestek valamilyen álhírgyártó vagy összeesküvéseket tartalmazó oldalt és kimásoltak egy cikket (ez esetben a maláj utasszállító repülőgép lelövése volt terítéken) minden nagyobb csoportba, hozzászóltak teljesen más tartalmú cikkekhez, tehát eltérítették a beszélgetés, a hír vagy poszt eredeti irányát.
Kiből lesz a (jó) troll?
Mi okozza azt a magatartás- és viselkedésformát, amit a trollok magukra öltenek? Miért hozza ki a közösségi média és az anonimitás varázsa a legrosszabbat az emberekből? Az Internet alapvető koncepciója szerint a felhasználók egymáson tudnak segíteni, információt cserélni, nem pedig megfosztani egymást attól, illetve mások hátrányára cselekedni. Gondolhatjuk azt, hogy a virtuális világban minden következmény nélküli, hiszen rajtunk kívül senki nem tudja, hogy ki ül a számítógép innenső felén, ki a felhasználói fiók tulajdonosa. A digitális lábnyomunkat viszont abban a pillanatban ott hagyjuk a világhálón, amint rácsatlakoztunk. A személyes motivációk és érzelmek ugyanakkor nagyobb erővel bírnak, mint bármilyen racionális gondolkodás. Ezért a legáltalánosabb faktorok között szerepel, hogy a trollok saját magukat tudják szórakoztatni, unatkoznak, antiszociális életmódot folytatnak, a düh és fel akarják magukra hívni a figyelmet.
Az ausztráliai Mount Helen egyetem 415, 18 éven felüli, a közösségi médiában aktív férfival és nővel készített felmérést, azzal kapcsolatban, hogy mekkora troll potenciál van bennük. Egyéni és társadalmi készségeket vizsgáltak, a kognitív és affektív empátiát, antiszociális személyiségzavarokat (pszichopátia), illetve, hogy mennyire vannak szadista hajlamai a kutatás alányak. A troll hajlammal rendelkező személyek magas pontszámokat értek el a pszichopátia és a kognitív empátiával kapcsolatos felmérések területén. Vagyis a vizsgált alanyok közül ezek a személyek tisztában vannak mások fájdalmával, illetve, hogy mikor milyen reakciót válthatnak ki bizonyos cselekedetükkel, de teljes mértékben és szándékosan figyelmen kívül hagyják azokat; valamint úgy vélekednek, hogy minél előbb vissza kell fizetni a kapott sérelmeket.
Etessük a trollokat?
Végső soron felmerül a kérdés: hogyan tudunk védekezni a zaklatók ellen? Ugyanis az internetes trollkodás, az internetes zaklatás (cyberbullying) egyik formája és komoly kihatással lehet az áldozatok mentális egészségére. Alacsony önértékelési zavarokat és szorongást okozhat, valamint olyan problémákkal is szembesülhetnek életük bizonyos területén, amelyekkel korábban nem voltak nehézségeik, testképzavarok jelentkezhetnek és önbizalomhiánnyal, majd depresszióval küzdhetnek.
Tehát milyen lépéseket tudunk tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a trollokat, vagy ha már beléptek a privát virtuális szféránkba, akkor minél előbb eltűnjenek onnan. Legegyszerűbb megoldás, ha nem foglalkozunk velük, teljes mértékben ignoráljuk őket: tiltsuk le a zaklatót, jelentsük az oldal adminisztrátorainak. Így előbb, de inkább utóbb ráunnak a próbálkozásra, hiszen, mint láthattuk, egyik fő éltető elemük a figyelem – ez nélkül nem tudnak létezni. Ugyanakkor ezzel a lépéssel sem tudjuk teljesen kizárni őket, hiszen családtagjaink, ismerőseink, vagy rajongóink, követőink ugyanúgy beleléphetnek a troll csapdájába és akkor ő, ők lesznek a kiszemelt áldozatok.
Próbálkozhatunk azzal is, hogy belemegyünk a „játékba”. Ha elég türelmesek és higgadtak vagyunk, hogy racionális úton próbáljuk meggyőzni az anonim trollt, akkor pont az ellenkezőjét váltjuk ki, mint amire ő számít. Köszönjük meg, hogy hozzászólt a beszélgetéshez, ajánljuk fel, hogy máskor is szívesen vesszük az építő jellegű kritikáját, amivel fejlődni tudunk, kérdezzük meg tőle, hogy milyen további javaslatokat tudna megfogalmazni. A túl sok figyelem ugyanolyan hatást válthat ki, mint a túl kevés és jelentős esély van rá, hogy idővel tovább áll az illető. Fontos, hogy végig nyugodtak tudjunk maradni és semmiképpen ne válaszoljunk érzelmektől túlfűtött hangnemben. Bármilyen lehetőséget is válasszunk, sose zárkózzunk magunkba. Keressük meg problémáinkkal a hozzánk közelálló személyeket, esetleg vegyük fel a kapcsolatot szakemberrel, ha pedig a kibertérből kilépve is folytatódik a zaklatási folyamat, mindenképpen keressük fel a hatóságokat.
Szitás Péter
Témavezető: Kiss Mária Rita
Forrásjegyzék:
Center for Digital Ethics and & Policy:
Simon Shuster, Sandra Ifraimova:
