A víz, amelynek március 22-én ünnepeljük a világnapját, a földi élet meghatározó eleme. Nemcsak arról van szó, hogy szervezetünk 56% víz, de ez az egyszerű vegyület meghatározó szerepet játszik a bioszférában és a klimatikus folyamatokban is. Az éghajlatváltozás is szorosan kapcsolódik a vízkörforgás kilengéseihez, azaz a rendkívülinek tekinthető aszályokhoz, árvizekhez és viharokhoz. Ezeket a negatív folyamatokat mindenki, így a diákok is közvetlenül tapasztalják és érthető módon egyre nagyobb aggodalommal figyelik. Dolgozatomban bemutatom és elemzem a klímaváltozás ellen harcoló új diákmozgalmat. Ebben nyilvánvalóan fontos szerepet játszik, hogy a tudósok és a politikusok finoman szólva is különbözőképp ítélik meg a klímaváltozást.
1. Greta Thunberg
A svéd Greta Thunberg nyolcéves korábban tanult a globális felmelegedésről az iskolában. Hazament és kikapcsolta a házban az áramot, vegán életformára tért át és nem ült többé repülőgépre. A szüleit is meggyőzte az ökológiai lábnyomuk csökkentésének a fontosságáról. Operaénekes édesanyja minden távoli szereplést lemond, ha repülővel kellene utaznia. A család többé nem ment nyaralni, nem evett húst és tejterméket sem. Greta Asperger-kórban szenved, amelynek fő tünete a szűk területre korlátozódó, de elmélyült érdeklődés.
A 16 éves Gréta tavaly a svédországi hőhullámok és tűzvészek után, augusztus 20-án, úgy döntött, hogy a szeptember 9-i választásokig nem jár iskolába. Ehelyett minden nap a svéd parlament épülete előtt sztrájkolt azt követelve, hogy a kormány csökkentése az ország széndioxid-kibocsátását évente 15 százalékkal. A parlamenti választásokat követően már csak péntekenként sztrájkol.
A diák lány nem értette, hogy ha az emberiség fennmaradása a tét, akkor miért nem ezzel foglalkozik mindenki. „Ha én lennék hatalmon, elmondanám az igazat arról, mekkora a veszély,”. „Megpróbálnám terjeszteni a tényeket, hogy figyelmeztessem az embereket, hiszen a legtöbb ember, akivel beszélek, még a legalapvetőbb tudással sem rendelkezik a klímáról, és ez abszurd. A krízist valóban krízisként kezelném, mert manapság, ha politikusok a klímaváltozásról beszélnek, mindig azt mondják, ez csak egy a sok megoldásra váró probléma mellett, de ez valójában a létezésünket, a civilizációnkat fenyegeti. Ez nem vitatéma, hanem tény. A krízist krízisként kell kezelni.”.
2. A globális felmelegedésről
A szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága és intenzitása riasztó mértékben növekszik: hőhullámok, szárazságok, erdőtüzek, áradások, hurrikánok, jégolvadás, tengerszint emelkedés, fajpusztulás. Az ipari forradalom óta az öt legmelegebb év 2010 után volt. 2016-ban az átlaghőmérséklet már 1,3 °C-kal volt magasabb, mint 1880-ban. 2017-ben a Dél-Ázsiában pusztító árvizek nemcsak 1200 emberi életet követeltek, de 20 millió embert, köztük 7 millió gyermeket tettek földönfutóvá. Tavaly Európában alakult ki rendkívül szélsőséges időjárás és csak Svédországban 25 ezer hektárnyi erdő égett le.
Így válik a klímaváltozás egy elvont fogalomból kézzelfogható és ijesztő valósággá. Egy olyan ijesztő valósággá, amely már most halálesetek ezreit és óriási károkat (320 milliárd US$) okoz. A helyzet pedig évről évre egyre rosszabb. „A szokásos mértékű gazdasági növekedés 2050-ig több mint 140 millió, az éghajlatváltozás miatt útnak induló migránst eredményezhet.” (12.o.)
Ezzel párhuzamosan megfigyelhető az üvegházhatású gázok koncentrációjának az emelkedése. Az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézete szerint az üvegházhatást okozó gázindex 41%-ot emelkedett 1990 óta. A légkör széndioxid tartalma az ipari forradalom kezdete óta 280 ppm-ről 400 ppm fölé emelkedett. A világ szén-dioxid-kibocsátása némi stagnálás után 2018-ban ismét növekedett, sőt rekordot ért el.
A szakemberek döntő többsége azt mondja, hogy a globális felmelegedés oka a CO2 és más üvegházhatású gázok kibocsátásának a növekedése. A párizsi klímaegyezmény szerint a Föld felmelegedését 1,5 fokban kell korlátozni. Ennek érdekében 2030-ig 55%-kal, majd az évszázad közepére zéróra kell csökkenteni a klímagyilkos kibocsátásokat. Ellenkező esetben olyan öngerjesztő visszacsatolások indulnak el, amelyeknek a végeredménye az emberi élettel nehezen összeegyeztethető klímaváltozás, vagyis Hans Jonas szavaival élve, a gonosz vég. A globális klímaváltozás már régóta nem csak a jegesmedvékről, hanem rólunk emberekről, de leginkább a fiatalokról és a gyerekekről szól.
3. A mozgalom kialakulása
A 16 éves Gréta Thunberg sokat tett azért, hogy ezekre a folyamatokra felhívja a figyelmet. TED előadást tartott, Brüsszelben az Európai Parlament előtt demonstrált. Az ENSZ klímakonferenciájának (2018 december) egyik előadója volt, és beszédében az elmaradt döntéseket kérte számon. „Azt akarom, hogy pánikoljanak szólt a világ vezetőihez. Azt akarom, hogy érezzék a félelmet, amit én érzek minden nap. Azt akarom, hogy cselekedjenek. Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha krízis lenne! Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha az otthonuk lángolna. Mert ez történik.” Néhány napja Gréta Thunberg-et béke Nobeldíjra jelölték.
A svéd diáklány akciói először Németországban, majd Ausztráliában és végül világszerte követőkre talált. 2018 decembere óta több mint 200 diák tartott sztrájkot legalább 270 városban.[6] Múlt pénteken (március 15-én) is minden kontinensen, legalább 112 országban tüntettek a fiatalok.
A politikusoknak persze nem tetszik, hogy a diákok tanítási időben tüntetnek, ahelyett, hogy az iskolapadban ülnének, ahogy azt Theresa May is megjegyezte. A gyerekek azonban azt a jogos kérdést feszegetik: ugyan miért járjanak iskolába, ha a jövőnket klímakatasztrófa fenyegeti? Mint mondják: „Miért tanuljunk egy olyan jövőért, ami lehet, hogy el sem érkezik?” Persze a politikusok könnyen visszaparancsolhatnák a gyerekeket az iskolába, ha a tudósok nem támogatnák őket, de támogatják.
4. Kulturális skizofrénia
A modern civilizált társadalmakon elhatalmasodott egy skizofrén állapot, amely abból fakad, hogy tudósok és a politikusok egymással összeegyeztethetetlen üzeneteket fogalmaznak meg a klímaváltozással kapcsolatban.
(i) A szakértők többsége azt mondja, hogy klímaváltozás 50-60 éven belül olyan méreteket ölt, hogy az nagy valószínűséggel végett vett az emberiségnek, de legalábbis civilizált emberi életnek. Ezért a társadalomnak azonnal egy gyors dekarbonizációs folyamatot kell végrehajtani.
(ii) Az európai politikusok többsége elfogadja, hogy klímaváltozás súlyos probléma, de mégis úgy gondolják, hogy ez csak egy a napjaink sok más, szintén súlyos gondja mellett. Ráadásul az aktuális nehézségek a választók többségét is jobban érdekeli. Csak halkan jegyzem meg, hogy egy 50 év alatt kiteljesedő katasztrófa egészen mást jelent az időseknek, mint a gyerekeknek. Persze nyilvánvalóan az előbbiek között is vannak klíma tudatosak és az utóbbiak között is vannak klíma szkeptikusak, de a döntés joga többnyire mégiscsak az idős politikusoké. Számukra a klímaválságnak nincs egzisztenciális aspektusa. Számukra – különösen a gyermektelen idős politikusok számára – a klímaváltozás csak egy absztrakt és távoli probléma. Ezért a politikusok azt üzenik társadalomnak és benne a gyerekeknek, hogy mindenki nyugodjon meg, tegye a dolgát, járjon iskolába és reménykedjen abban, hogy a tudósok tévednek és a gonosz vég elmarad. Ez opció azonban a gyerekek számára nem elfogadható, ahogy Greta Thunberg mondta: „Nem engedjük, hogy ellopjátok a jövőnket!”
Ennek a kulturális skizofréniának csak két megoldása lehetséges:
(a) A tudósok bevallják, hogy eltúlozták a klímaváltozás hatásait, hogy saját fontosságukat hangsúlyozzák és, hogy több pénzt tudjanak nyerni a pályázatokon. S ezzel párhuzamosan azt is ki kell mondaniuk, hogy a klímaváltozás sokkal kisebb és sokkal távolibb probléma, mint ahogy azt jelenleg kommunikálják.
(b) A politikusok komolyan veszik a klímaváltozást. Szerencsére a Föld megmentéséhez nem is kellene radikálisan fölforgatni a társadalmat egyszerűen csak – a párizsi klímaegyezmény szellemével összhangban – egyre kevesebb üvegházhatású gázt kell kibocsátani, jelesül egyre kevesebb fosszilis energiahordozót kell elégetni. Világosan látszik azonban, hogy a politikusok többségének ehhez nincs elég akarata és nincs elég ereje.
A gyerekek megpróbálják rávenni a politikusokat a szükséges lépések megtételére. Látszólag a gyerekeknek nagyon gyenge a politikai erejük, hiszen még szavazati joguk sincs, a valóságban azonban mégis rendkívül erős politikai befolyással rendelkeznek. Egyrészt a politikusoknak nincsenek eszközeik sem a szakértők érveivel, sem a gyerekek egzisztenciális félelmeivel szemben. Másrészt a nagyszülők és a szülők, beleértve a politikus nagyszülőket és szülőket is, mindent meg fognak tenni azért, hogy csökkentsék a gyerekeiknek a tudósok által is igazolt egzisztenciális félelmeit. Greta Thunberg szülei is klímaaktivistákká váltak.
Tóth János
