A pozitív pszichológia az egészséges embert tanulmányozza. Célja azoknak a tényezőknek a felfedezése és fejlesztése, amelyek lehetővé teszik az egyének és a közösségek boldogulását. A pozitív pszichológia lassan egy negyven éves irányzatot jelent, amely a figyelmét a pszichológiai egészség, jól-lét és boldogság forrásaira összpontosítja, és így túllép a betegségekre és a rendellenességekre fókuszáló megközelítésen. Ez a pszichológiai irányzat azt tanítja, hogy az emberek, és az emberi közösségek boldogsága tudományos eszközökkel is tanulmányozható, sőt fejleszthető.
Kialakulása
A pozitív pszichológia atyjának Martin P. Seligmant tekintik, aki a 80-as évek végén arra szólította fel a kollégáit, hogy ne csak a betegségekre és a pszichés problémákra koncentráljanak, hanem az egészséges ember lelkével is foglalkozzanak. Két kollégájával, Ken Sheldonnal és Csíkszentmihályi Mihállyal, megfogalmazták a pozitív pszichológia kiáltványát, az ún. Akumali Manifesztumot, mely a betegség centrikus megközelítés mellett és helyett az egészséges ember jólétét és boldogságát állította a középpontba.
A pozitív pszichológia a humanisztikus pszichológiából ered és ezt a kifejezést a szükséglethierarchiát kidolgozó Maslow használta először az 1950-es években. Ennek az irányzatnak a fő témája az egészséges ember boldog és teljes élete. Ez az irányzat a pozitív érzelmekkel, tulajdonságokkal, kapcsolatokkal és intézményekkel foglalkozik.
A pozitív pszichológia alapvető szemléletváltást hozott az emberhez való viszonyulásban. Nem a hiányosságokra és a gyengeségekre helyezi a hangsúlyt, hanem azokra a tényezőkre, amelyek az egyének és a közösségek sikeres működését elősegítik. Az irányzat egyik fontos küldetése, hogy rávilágítson a pozitív érzelmeknek a sikeres teljesítménnyel összefüggő szerepére, és ezáltal az egyéni és szervezeti szintű produktivitás növekedésének és virágzásnak a lehetőségére.
Természetesen a pozitív pszichológiának is vannak korlátai. A pozitivitás félreértése miatt kialakult a “Smile or die” kultúra, amely szerint a negatív hozzáállásunk és hangulatunk oka mi magunk vagyunk, egymást hibáztathatjuk azért, mert a másik rosszkedvű, ahelyett, hogy segítenénk neki. Ennek a szemléletnek egyik hibás értelmezése szerint a betegségek mindig lelki eredetűek, s így a gyógymódjuknak is mindig mentális jellegűnek kell lennie. Szintén téves az a gondolat, hogy aki nem jókedvű, az nem jó dolgozó. (Szabó 2014)
Jólét vagy jól-lét
A magyar nyelvben a „jólét” és a „jól-lét” között írásban csupán egy betű az eltérés, de a két fogalom jelentése között óriási a különbség. (FM, 2017). Az előbbi az anyagi jólétünkre (wealth), míg az utóbbi a lelki jóllétünkre (well-being) utal (Szalontay 2017). Korábban a nemzetközi vitákban a „wealth” vagy a „welfare” szó használata volt jellemző, ami anyagi jólétre vagyis a kertes házra, az autókra és a duzzadó bankszámlára utalt. Általános volt a vélekedés, hogy aki gazdag, az boldog is és fordítva (FM 2017). A kedvező anyagi helyzet és a jóllét között azonban nincs lineáris kapcsolat. Erre először Easterlin mutatott rá. Bár látszólag együtt jár a pénz és a boldogság, mégis pusztán a magasabb jövedelem nem eredményez magasabb boldogság szintet. Ennek oka az lehet, hogy a társas összehasonlításnak kiemelkedő szerepe van gondolkodásunkban. Ezt mutatja Lyubomirskynak egy klasszikus kutatása. Megkérdezték az embereket, mit választanának szívesebben: ha keresnek 50$-t, míg a kollégáik csak 25$-t, vagy szeretnének inkább 100$-t keresni, míg a kollégáik viszont 200$-t. A vizsgálati személyek döntő többsége az 50$-os lehetőséget választotta. Azaz a társas összehasonlításnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint a pénz abszolút összegének. Szintén fontos megfigyelés, hogy a pénz csak rövidtávon okoz örömöt, boldogságunkat főként az elmúlt 3 hónap történései befolyásolják. Legyen szó lottónyertesekről vagy mozgássérülést okozó bénulásról, hosszútávon ez nem befolyásolja az egyénre jellemző alap boldogságszintet. Az emberek gyorsan alkalmazkodnak az új körülményekhez (Szalontay 2017).
Ha a pénz nem vezet tartós boldogsághoz, akkor mi? A válasz azért is nehéz, mert a köznyelv a hedonikus boldogság fogalmat azonosítja a boldogsággal, amit általában külső vagy esetleges tényezők határoznak meg, úgy mint pénz, hírnév vagy éppen szépség. Ez inkább az érzékszervek boldogsága. A hedonikus boldogság a pozitív érzelmek magas és a negatív érzelmek alacsony szintjére utal. A kifejezés a görög hedoné („gyönyör”) szóból ered és szorosan kapcsolódik a pozitív érzelmekhez. Meglétéhez könnyű hozzászokni, ezért állandóan növelni kell az érzetek intenzitását, aminek a test kapacitása szab határt. Tehát a hedonikus vágyak útján a boldogság elérhetetlennek tűnik.
A jól-lét kutatásokban különbséget tesznek a szubjektív (hedonikus) és a pszichológiai (eudaimónikus) jóllét között. A hedonikus boldogsággal szemben az eudaimonikus boldogságra nem feltétlenül jellemző a pozitív érzelmek magas szintje. Az eudaimonia szó pontos jelentését nem könnyű visszaadni. Az ’eu’ (jó) és ’daimón’ (lélek) szavakra visszavezethető kifejezést általában boldogságnak fordítják. Azonban nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb fordítás, vannak akik az eudaimonia fogalmát inkább személyiség fejlődésnek fordítják. Mindenesetre az eudaimonikus boldogság „az intrinzik célokkal és belső potenciálok fejlesztésével és használatával összhangban lévő magatartás következményeképp alakul ki”. Erre az állapotra jellemző az önismeret mélyülése, a képességek fejlődése, az élet értelmességének és célszerűségének érzése, jelentős erőfeszítés a tökéletesedés érdekében, a tevékenységekbe való intenzív bevonódás és a személyiséget kifejező tevékenységek élvezete, állítja Szondy és Martos (2014).
Az eudaimonikus boldogság eléréséhez az önmegvalósítás a kulcs. A hedonikus boldogság hajszolása helyett a személyes fejlődésünkre kell fókuszálnunk, ekkor lehetünk életünkkel valóban hosszú távon elégedettek. Az érzékszervek boldogsága helyett ez az elme boldogsága, hiszen olyan belső motivációkon alapul, mint a fontos kapcsolatok ápolása, a közösségekhez való tartozás és az egyéni fejlődés. A pszichológiai jóllét szoros összefüggésben áll a pozitív önértékeléssel. A lelki egészség pedig kimutatottan jótékony hatást gyakorol a fizikai egészségünkre és életminőségünkre is.
A pozitív pszichológia hatására a jó életről szóló nézetek átalakulóban vannak. Az ENSZ, az OECD, az EU, vagy éppen az Európai Környezetvédelmi Ügynökség az újabb dokumentumokban már rendre jól-létet (well-being) említ. Egy újfajta értékrend van kialakulóban, amelyben a jól-lét fogalomköre kerül előtérbe. Ez túlmutat a pszichológia terrénumán és megalapozhatja a fenntartható és zöldgazdaságot. A környezeti és klímaválság egyértelműen mutatja, hogy a gazdasági jellegű jólét folyamatos növelésére épülő gazdasági modell már nem tartható és nem fenntartható. Szerencsére erre nincs is szükség, mert az emberi jól-lét– egy bizonyos szint fölött – már nem az anyagi gazdagságra épül.
A boldogságról
A boldogság mérésére számtalan eszköz áll rendelkezésre. Ezek legnagyobb része valamilyen kérdőív illetve skála. A főleg önbeszámolásra épülő kvantitatív jellegű mérőeszközökön túl azonban találhatunk olyan kutatási megközelítéseket, melyek kvalitatív eszközökkel igyekeznek megragadni, feltárni a boldogság jelentését, tartalmát. Az egyik érdekes kutatás személyes blogokból kigyűjtött 12 millió érzelmi tartalmú mondatot. Elemzésük során azt találták, hogy a boldogság jelentéstartalma nem állandó, hanem egyfajta elmozdulás figyelhető meg a kor függvényében. Míg a fiatalabbak számára a boldogság az izgalomhoz (és a jövőhöz) kapcsolódik, az idősebbeknél sokkal inkább a nyugalommal és a békességgel társul (a jelenben).
Seligman (2008) autentikus boldogság elmélete szerint a boldogság elérésének három módja van: Az élvezetkereső boldogság (pozitív érzések, élmények, ingerek keresése), az áramlatkereső boldogság (bevonódást, áramlat-élményt kiváltó tevékenységek keresése) és értelemkereső boldogság (az életeseményeket magyarázó értelmezési keret keresése, illetve megléte). Ezek mindegyike az élettel való elégedettséghez vezet (Szondy & Martos 2014).
(i) A kellemes élet (the pleasent life) centrumában az örömök, az élvezetek és a pozitív érzelmek állnak. A hétköznapi gondolkodás hajlamos arra, hogy a boldogságot azonosítsa a hollywoodi értelemben vett boldog élettel vagyis az élvezetes, túláradó és csillogó élettel, amelynek alapja gyakran a gazdagság, hírnév vagy szépség. A kutatások szerint azonban az élvezet-centrikus élet csak rövidtávú örömeket ad és semmiképpen sem azonosítható a boldogsággal. A kellemes élettel kapcsolatban több probléma is felmerül. Először is ez az életforma jelentős mértékben, úgy 50%-ban örökletes alapokon nyugszik, ezzel párhuzamosan csak korlátozottan tanítható és fejleszthető. Továbbá az emberek gyorsan hozzászoknak az élvezetek különböző formáihoz.
(ii) A jó élet (the good life) a flow-dús időtöltést vagyis a képességeink rendszeres csúcsra járatását jelenti. A flow élmény által biztosított jó élet alapvetően különbözik az örömökben gazdag kellemes élettől. A flow alatt az ember semmit sem érez, az egyén olyan mértékben koncentrál a tevékenységére, hogy teljesen feloldódik abban, számára még az idő is megáll. A pozitív pszichológia szerint az ember akkor kerülhet flow állapotba, ha a legjobb képességeit felhasználva végez egy általa szeretett tevékenységet. A flow nem az örömöt, hanem az elmélyedést biztosítja.
(iii) A jelentésteli élet (the meaningful life) pedig egy magunkat meghaladó, nagyobb cél irányában állított életet jelent. Ennek egyik tipikus példája a másokért vagy egy közösségért végzett munka.
Irodalom
Szabó Örsi (2014): Pozitív pszichológia dióhéjban. Szabó Örsi Blog. 2014. május 5.
FM (2017): Jólét és/vagy jóllét? Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat. Magyarország. 2017. január 20.
Szalontay Orsolya: Jólét vagy jóllét? – A pénz és az élettel való elégedettség kapcsolata. Mindset. Pszichológia. 2017.06.29
Szondy Máté – Martos Tamás (2014): A boldogság három arca: a Boldogság Orientációs Skála magyar változatának validálása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 15 (2014) 3 229-243.
Seligman, Martin E.P. (2008): Autentikus életöröm. A teljes élet titka. Laurus Kiadó, Győr.
Seligman, Martin E.P (2004): The new era of positive psychology. TED. 2004 February.
