A magány a fejlett világban egyre nagyobb egészségügyi probléma, ami az elmúlt évtizedekben már járványszerű méreteket öltött. A sok országban bevezetett kijárási tilalmak és az otthoni munka tovább nehezítette azok helyzetét, akik egyedül érzik magukat. A guardian cikke azokat az új megoldásokat/szolgáltatásokat mutatja be, amelyeket kifejezetten a magányosoknak szántak társ, vagy társaság pótlékként.
A legtöbb megoldás, nem meglepő módon, a tech szektorból érkezik. Egy izraeli cég fejlesztése, az Elliq egy kisebb asztali lámpára hasonlít, és az idősebb embereknek próbál társaságot nyújtani. A kis házi robot figyelmeztet bennünket, hogy vegyük be a gyógyszerünket, hogy igyunk vizet, arra ösztökél, hogy játsszunk valamit, vagy csak lejátszik egy dalt, hogy jobb legyen a hangulat az üres lakásban.
Japánban, ahol az egyedüllét és a magány egyre nagyobb probléma, sok cég specializálódott erre a területre. Hatsune Miku, nem egy ember, hanem egy hologram popsztár, akinek koncertjei rendszeresen teltházasak. A virtuális énekesnő most már kereskedelmi forgalomban is elérhető potom 2800 dollár plusz havi díj ellenében. A virtuális popsztár az otthonokban egyfajta barátnőként/feleségként funkciónál, akit mostanáig mintegy 3700 magányos férfi vásárolt meg, annak reményében, hogy feldobja a hétköznapjait, és élettel tölti meg a nappaliját.
Paro, a plüss bébi fóka, szintén Japánból érkezett és terápiás céllal fejlesztették ki. Szenzorok segítségével érzékeli a külvilágot, és aranyos hanggal hálálja meg, ha simogatják, vagy kedvesek vele.
Vannak persze „emberi” megoldások is a magányra. Japánban a becslések szerint 600,000 olyan fiatal él, aki nem hajlandó elhagyni az otthonát és teljesen kivonult a társadalomból. Ezek a fiatalok főleg fiúk, és az ő aggódó családjukat célozta meg egy cég, akiknél egy gondoskodó lánytestvért lehet bérelni (igazi ember). Egy alkalom 250 dollár, amiért a kibérelt „lánytestvér” meglátogatja és megpróbálja kimozdítani a magányából az elvonuló fiúkat.
Kínában a fiúbarát bérlés a virágzó üzlet, mert a 20-as éveik végén egyedülálló nőket megbélyegzi a társadalom. Ez a szolgáltatás nem annyira a magány leküzdésére, inkább a család megnyugtatására szolgál.
Akik úgy gondolják, hogy ezek az eszközök nem megfelelőek a magány orvoslására, nincsenek egyedül. Jeremy Nobel a Harvard egyetemről úgy véli, hogy a magány, csakúgy, mint a szomjúság egy jelzés, amit a szervezetünk küld nekünk. A szomjúság érzésének a célja, hogy folyadékot vegyünk magunkhoz, a magány érzése pedig arra ösztökél bennünket, hogy kapcsolatokat keressünk. Nobel szerint ezért ezek a megoldások nem tudják hatékonyan orvosolni a problémát, legfeljebb egy átmeneti megoldást tudnak nyújtani.
Amennyiben azonban az emberek egyre inkább ezekre a megoldásokra és szolgáltatásokra hagyatkoznak, az további magányhoz és elszigeteltséghez fog vezetni. Ironikus módon, a magány ellen fejlesztett eszközök nem megoldják, hanem fenntartják, és tovább fokozzák az elszigeteltséget és az egyedüllétet.
Az eredeti cikk itt található.
