A Barankovics Alapítvány kezdeményezésére a Szociális Testvérek Társaságának támogatásával a Nemzeti Örökség Intézete közreműködésével november 9-én Slachta Margit földi maradványai hazaérkéztek. Az ország első női képviselőjeként közismert politikus újratemetésére 2021. december 7-én, kedden délután 4 órakor kerül sor a Fiumei úti sírkertben.
A BIA Kereszténydemokrácia Tudásbázis kutatócsoportjának cikksorozata tisztelgés a politikusnő közéleti életműve előtt. Cikkeink végén beszédeiből, írásaiból közlünk idézeteket, amelyek közvetlenül is jelzik a vallásos világnézetéből adódó mély elkötelezettségét korának társadalmi problémáinak megoldása mellett.
A sorozat első Slachta Margit nővédelmi munkáját bemutató első része ide kattintva olvasható
Slachta Margit 1920-ban, 36 évesen, első nőként és ráadásul magánfogadalmat tett nővérként lépte át azt a határt, ami a parlamenti politikát és a női nemet Magyarországon őelőtte elválasztotta egymástól. Talán nem véletlen, hogy épp neki, a századelőn kibontakozó keresztény feminista vezetőnek adatott meg hogy az első női képviselő legyen a törvényhozásban.
Aktív politikai szerepvállalása azonban korábban kezdődött. A női érdekvédelem harcosaként az elsők között állt ki amellett, hogy a politika ne csak a férfiak kiváltsága legyen. A női választójogért folyó küzdelem fáradhatatlan harcosa volt. A nő választójogát nem pártpolitikai kérdésnek, hanem az „emberi igazságosság, a kultúra és kereszténység” ügyének tekintette.
Első írása a témában 1913-ban jelent meg, és még az őszirózsás forradalom előtt, 1918. október 23-án nyújtotta be a belügyminiszternek választójogi tervezetét. Képviselővé történt megválasztása után, amikor a választójogi reform kapcsán napirendre került a női választójog szűkítése, szenvedélyes beszédekben érvelt a politikai jogok csorbítása ellen. Szavait azzal nyomatékosította, hogy 170 társadalmi és kulturális szervezet tiltakozását tette le a Ház asztalára.
A nők állampolgári egyenjogúsítása azonban nem merült ki nála a választójogi kérdésben, aktív politikai szerepvállalásuk elősegítésére 1918. október 28-án hívta életre a Keresztényszociális Néppárton belül a Keresztény Női Tábort. A KNT – változó pártpolitikai keretek között – egészen 1949-ig végigkísérte politikai pályáján, de csak az 1947-es választásokon tudott önálló pártként indulni, amikor 4 mandátumot szerzett. Szervezete nemcsak a nők választójogi küzdelme kapcsán hallatta hangját. 1919 végén a KNT több ezres tüntetést szervezett a Clerk-misszió Werbőczy utcai épülete elé, amelyen a magyar asszonyok tiltakoztak „megértést, igazságot, szabadságot” kérve Magyarország számára.
Keresztény nőknek a Clark misszió épülete elé szervezett tüntetésének plakátja.
(Forrás: Magyar Nő. 1919.)
Slachta Margit, a Szociális Missziótársulat főnöknőjének engedélyével fogadta el a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja jelölését egy I. kerületi mandátum elnyerésére megrendezett pótválasztáson. Az 1920. március 25-i szavazás eredményeként lett az első nőképviselő a magyar törvényhozásban. Parlamenti szereplésének súlypontját a nők általános választójogának törvénybe iktatásáért folytatott szereplése tették ki.
Slachta Margit 1920. március 28-án, mandátuma átvétele alkalmából a Szentháromság téren elmondott beszédekor (Forrás: a Szociális Testvérek Társaságának archívuma)
Emellett többször felszólalt a kormányzat gazdálkodásának országgyűlési felhatalmazási vitáiban, indítványozta a kiegyezési államadósság kérdésének tisztázását. Népjóléti célokra fordítandó magasabb bukmékeradózási kulcsot javasolt, szorgalmazta a külföldi tőke bevonását a fővárosi lakásépítkezésekbe. Fellépett az árdrágítók szigorú megbüntetése érdekében, szigorítani akarta az alkoholtermékek forgalmazását, interpellált a hazatérő hadifoglyok sorsának javításért. Legitimista nézetei miatt elutasította a Habsburg-ház trónfosztását és javasolta a Nemzetgyűlés mandátuma alatt a kereszt elhelyezését a Parlament kupoláján.
Bár folytatni kívánta a parlamenti munkát, az 1922-es választáson főnöknője nem engedélyezte indulását. 1931-ben a Keresztény Női Tábor jelöltjeként a választási bizottság utasította el pártja ajánlási íveit. 1930-tól két éven át az angyalföldi városi törvényhatósági bizottság tagja volt, de aktív pártpolitikával nem foglalkozott, lekötötte a Szociális Testvérek Társasága vezetése. Az 1944–1945 fordulóján összeállított Keresztény Demokrata Néppárt- vezetőségi listán neve a választmány tagjai között szerepelt, a klérussal szorosabb kapcsolatokat ápoló, Pálffy József vezette konzervatívabb szárnyat támogatta, amelynek 1945. szeptemberi tisztújító közgyűlésén a párt alelnökévé választották. Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon végül pártonkívüli jelöltként a Polgári Demokrata Párt listáján került ismét a törvényhozásba. Az 1947-es választásokon már az (1947. júliusban újraalakított) Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. (A KNT Slachta korábbi tevékenységére utalva a nők keresztény, nemzeti és szociális alapú szervezésére, a nők gazdasági és állampolgári felemelésére, a női lelkiségnek a közéletben való érvényesítésére helyezte a hangsúlyt.)
Slachta Margit a Parlament folyosóján 1948-ban
(Forrás: a Szociális Testvérek Társaságának archívuma)
A szerzetesnő 1945 és 1948 közötti parlamenti felszólalásai többségében a jogelvűség, a jogbiztonság és jogrend kérdésével foglalkoztak. Ezek egyedüli biztosítását a Szent István-i államrend fennmaradásában látta. (Tiltakozott az 1946. január 31-én elfogadott köztársasági törvény ellen, az államforma kérdését népszavazásra bízta volna, elhalasztva a békekötés utánra, mert attól remélte az ország szuverenitásának visszaállítását.) A határokon kívül rekedt magyarság, a kis nemzetek jogairól, a családi életről, a nemzet erkölcsösségének védelméről is gyakran szólt. A politikai élet balra csúszásával ellehetetlenült politikusi pályájának folytatása. 1947. október 28-án mondott beszédét külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették, a mentelmi bizottság javaslatára hatvan napra kizárták az országgyűlésből. Utoljára 1948. június 16-án kapott szót, akkor ellenezte az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslatot. Amikor elfogadták az iskolák államosítását, az ülést bezáró Himnusz éneklésekor ülve maradt. Ezért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kizárta az Országgyűlésből. 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában rejtőzködött. Eredetileg indulni akart az 1949-es választásokon is, de csak a május 15-i szavazásra mert elmenni. 1949. június 22-éről 23-ára virradó éjjel Ausztriába, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Soha nem térhetett vissza hazájába.
Szabó Róbert- Kiss Mária Rita
Idézetek Slachta Margit politikusi megnyilatkozásaiból
Részlet az 1920. március 28-án, mandátuma átvétele alkalmából a Szentháromság téren elmondott beszédéből
„Első kerületi választópolgárok!
…Lelkemet a mandátum átvételekor mélységes öröm tölti el. Nem azért mert nekem a tömeg mandátumot adott, de mert ez a mandátum engem odaad a tömegnek, hogy azt szolgálhassam. Ti százhatvan erős férfi ott a parlamentben! – védhetitek már az országhatárokat! Dolgozhattok már az alkotmánynak új épületén, építhettek gyárakat, indíthattok új nagy üzemeket, mert mögétek sorakozik az én kicsiny, igénytelen személyemben a magyar nő, a magyar nők milliónyi tábora, hogy a szívünkből élet áradjon a férfiaknak nagy alkotásaira. (Éljenzés és taps.)
Itt, ős Budavárának megszentelt falai közt idézem a mi pihenni tért nagy anyáink szellemét. Idézem Szent Erzsébetet, aki karitatív téren szolgálta a hazát, Szilágyi Erzsébetet, aki a kis emberek, a bocskorosok közül adott királyt a hazának, Perényinét, aki temetni jött a nemzet elesett hőseit, Zrínyi Ilonát és Rozgonyi Cicellét, akik kardot forgatva nők maradtak. – Testvéreim! Ez után a dicső sor után vonuljunk mi is mind, hogy a férfi mellett szolgáljuk a hazát. (Éljenzés)…
Ez a mandátum elmondja énnekem, hogy az első kerület emeletes házai és palotái nemes gondolkodású lakóinak kicsiny csoportján kívül, a Tabán viskóiból jöttek az ezrek, a házmesterlakásokból, a konyhákból, eljöttek a kicsinyek, felsorakoztak a nemesen gondolkodó polgárok kis csoportja mögé, ezek adták az én kezembe a mandátumot.(…)
Az én mandátumomba bele van írva a demokratikus haladásnak, a szociális igazságokért való küzdésnek és a testvériség szent jegyében való munkának parancsa. (Éljenzés)
(…) Hiszem: ma az ország ezeréves földjén egy új hajtás vagyunk, mi új nyelven beszélünk, mi a politikában is ismerjük a hűséget, a szeretetet.”[1]
Részlet megválasztása után az EST-nek adott interjújából
„Hétfőn megyek be a képviselőházba és rögtön hozzáfogok a munkához. Eddig a politika valami elvont fogalom volt és semmi kontaktusát nem lehetett felfedezni a családdal, ahol az egyének szorongnak, küzdenek, harcolnak a megélhetésért. A családnak az érdekeit kell bevinni az országos politikába, mert ha az elsatnyul, ha az egyének tönkremennek, akkor a politika magától összeomlik, akkor nem lesz kinek politikát csinálni. A megélhetésért, a tisztességes életért fogok elkövetni mindent, harcolni fogok a fizetésrendezésért, a nyugdíjkérdés helyes megoldásáért, a lakásprobléma elintézéséért.(… ) A harmadik iránya működésemnek a nő helyzetének megreformálásában fog kimerülni. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem tisztára női kérdés, a férfi és a család érdekét ettől elválasztani igazán nem lehet.”[2]
Részlet az országgyűlési választásokról szóló törvényjavaslat vitájában 1947. július 23-án elmondott beszédéből
„A Tízparancsolat a természetjog kinyilatkoztatása. A természetjognak, vagyis a Tízparancsolatnak a törvényalkotásban való érvényesítése nélkül nem marad fenn tartósan társadalom, mert visszavonhatatlanul be kell következnie mindenki harcának mindenki ellen, be kell következnie az osztálydiktatúrának a másik féllel szemben.
Állítom, hogy a jelen törvényjavaslat az 1946-os ígéreteknek jogi szempontból való teljes megcsúfolása. Kodifikálni úgy, hogy az áldásos legyen, csakis azt lehet, ami a természetjoggal összhangzásban van.”[3]
Részlet az államháztartás vitelére adott felhatalmazás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat kapcsán 1947 október 28-án elmondott beszédéből
„Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a Női Tábor a keresztény világnézet alapján áll (…) ami más szóval azt jelenti, hogy transzcendentális alapon, vagyis a látható világot az ennél végtelenül nagyobb láthatatlan világ ‘ időbeli és térbeli kis kivetületének tekinti. Nem téveszti szem elől, hogy ennek a világnak van teremtője, törvényhozója, aki az ős jogforrás; a nép vagy a nemzetgyűlés már csak a második fázis, az már csak közvetítő. Ő az ősi jogforrás, aki nemcsak hogy megadja a világnak és az erkölcsi világnak is a törvényeket, hanem azt folytatólagosan kézben tartja, és mindenért, ami, ezekkel a törvényszerűségekkel szemben történik, és mindenért, ami egyáltalában történik, mi felelősséggel tartozunk, mert ő bírája is ennek a világnak, tehát azoknak is, akiknek a hatalom a kezükben van. Eszerint korlátlan, felelősségnélküli hatalom nem létezik. Nemcsak a népnek tartozunk felelősséggel, hanem sokkal inkább annak, akitől a nép is veszi az ő jogait és akitől mi is függünk.”[4]
Felhasznált irodalom:
Balogh Margit: Egy katolikus feminista: nővédelemtől a pártpolitikáig: Slachta Margit és kora keresztény nőképe. In: Réfi Attila – Sziklai István (szerk.): Pártok, politika, történelem: tanulmányok Vida István egyetemi tanár 70. születésnapjára. MTA-ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport. Budapest, 2010, pp. 29-54
Balogh Margit: Slachta Margit, a „keresztény feminista”. In: Asszonysorsok a 20. században. BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék – Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, Budapest, 2000. 229–237.
Kiss Mária Rita: „Mások sorsát fogadd szívedbe” Slachta Margit keresztény közéletisége. In: Petrás Éva (szerk.): A modern magyar katolikus politizálás arcképcsarnoka. Barankovics István Alapítvány, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, pp. 51-75.
Miért van szükségünk a nők választójogára? I. A választójog és az állami pénzügyek. Slachta Margit parlamenti felszólalása. Bp. [1921. XII. 28.]
Mona Ilona SSS: Slachta Margit. Corvinus, Bp. 1997.
[1] Slachta Margit három választási beszéde gépírással megörökítve az 1920-22. évi parlamenti beszédeinek kötetében. Mona Ilona. i.m. 63-64.
[2] AZ EST, 1920. III. 28.. Mona i.m. 62.o.
[3]Nemzetgyűlési napló, VIII. kötet, 1947. július 23. 146. ülés.
Az országgyűlési választásokról szóló törvényjavaslat vitája
[4]Országgyűlési napló, II. kötet, 1947. október 28. 12. ülés.
Az 1947 : XX. tc. az államháztartás vitelére adott felhatalmazás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása
