A Soli Deo Gloria Református Diákszövetség (SDG) elnökeként Püski Sándorral, a népi mozgalom könyvkiadójával együtt szervezte meg az 1943-as szárszói konferenciát, a történelmi jelentőségű Magyar Élet Tábort. „Halálos körülmények között is merészelt keresztyén maradni” – emlékezett vissza rá gimnáziumi vallástanára, Muzsnai László. Soos Géza a második világháború alatt kulcsszerepet játszott mind a németellenes magyar külpolitikában, mind az ellenállásban és az üldözöttek mentésében. Idehaza, majd kényszerű emigrációjában is elszántan küzdött az evangélium hirdetéséért, a szociális problémák megoldásáért és a magyarság sorsáért.
Soos Géza nevét és sokszor regénybe illő kalandos életét mindmáig nem sokan ismerik. Budapesten egy alsó középosztálybeli polgári családban született, 1912-ben. Kőbányán nőtt fel, református édesapja kúriai bíró volt, evangélikus édesanyja pedig polgári iskolai rajztanár. Soos számára különösen meghatározó volt édesanyja hite.
Soos Géza a nagynénjétől kapott Bibliát kilencéves korától rendszeresen olvasta. A vallásos neveltetés mellett meghatározó volt számára a hazaszeretet. Kisiskolás korában kötötték meg a trianoni békeszerződést. Kitűnő tanuló volt, eleinte gépészmérnöknek készült, majd édesapja hatására egyrészt a jogi, másrészt pedig a református lelkészi pálya vonzotta. Hamar bekapcsolódott az egyházi ifjúsági munkába. Miután tizenhárom évesen konfirmált, egy évtizeden át vezette a kőbányai református gyülekezet vasárnap iskolai csoportját.
Gimnazistaként életre szóló hatást gyakorolt rá Töltéssy Zoltán, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség akkori vezetője. Az idén száz éve, 1921 júliusában alakult SDG a két világháború közötti időszak egyik legnagyobb hatású református ifjúsági egyesülete volt. Soos Géza tizenhat évesen csatlakozott az SDG-hez, amely második otthonává vált.
Megszervezte a kőbányai, az újpesti és a budai református gyülekezetekben az SDG-köröket. Ezek fiatal tagjaiban tudatosította, hogy cselekvő hitre van szükség, ezért a korszak égető, szociális kérdéseire hívta fel figyelmüket. A kőbányai kör tagjaival a közeli nyomornegyedek, az Auguszta- és a Valéria-telep családjait rendszeresen látogatták. Ott és azzal segítettek, amivel tudtak, emellett pedig a sokszor krízishelyzetben lévők lelkigondozását is végezték, beszélve nekik Isten Igéjéről.
Noha Soos református lelkészi pályára készült, édesapja kívánságára és Ravasz László püspök tanácsára a jogi fakultásra iratkozott be. Ravasz ugyanis azt a nézetet vallotta, hogy világi emberként többet tud majd tenni a számára fontos ügyért, mintha szigorú egyházi törvények között lelkészként működne.
Soos Géza a kötelező egyetemi órák végeztével mindig az SDG-be ment, hogy bokros teendőit intézze. Tizennyolc éves korától a Szövetség balatonszárszói táborának titkára, húszévesen középiskolai fiútitkár lett. Amikor 1935-ben „kormányzógyűrűs” doktorként, kitüntetéssel végzett jogász lett, már az SDG alelnöke volt. Kortársai rendkívül közvetlen, megnyerő, hiteles emberként ismerték. 1940-ben nősült meg, feleségével Tüdős Ilonával az SDG-ben ismerkedtek meg. Ekkor, huszonnyolc évesen már a Szövetség elnöke volt, egészen 1946-ig. Mikor megkérte leendő felesége kezét, kifejtette neki, hogy nála első helyen az Isten szolgálata, a másodikon a nemzetéé áll és csak ezután következhet a család. Mindezekhez egész életében tartotta magát.
Soos Géza és Tüdős Ilona esküvője (1940. október 12.)
Forrás: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze… Bp., 1989.
Huszonhat évesen, 1938-ban csatlakozott a Magyar Testvéri Közösség nevű titkos társasághoz, amely a magyar nemzeti érdekek hathatósabb érvényesítését tűzte ki célul. Ekkor pedig mindenekelőtt a Német Birodalom expanziójának visszaszorításán dolgoztak. Soos az SDG révén kiterjedt nemzetközi egyházi kapcsolatrendszerrel is rendelkezett.
Így mialatt 1938 nyarán Svájcban hivatalosan az európai református diákszövetségek konferenciáján az SDG-t képviselte, nem hivatalosan a magyar kormányzat bizalmas diplomáciai megbízását is teljesítette. Minderre azért volt szükség, mivel az amerikai elnök által Evianba összehívott, a Német Birodalom területén élő üldözött zsidóság megmentését tárgyaló konferencián kormányzati szinten nem vehettek részt a német befolyási övezetbe tartozó országok.
Soos Géza 1939-től az államigazgatásban dolgozott. A Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezésére a Miniszterelnökségen létesített IV. (Tájékoztató) Osztály munkatársa lett. A Szent-Iványi Domokos vezetésével működő angolszász orientációjú szervezeti egység a németekkel szembeni titkos tevékenység központja volt. Miután Teleki meghalt és felszámolták az osztályt, Soost a Külügyminisztériumba helyezték át, ahol a svájci, svéd, finn ügyek előadója lett. Emellett 1944-ben bekapcsolódott a háborúból való kilépés előkészítésére alakult, titkosan működő, Szent-Iványi Domokos irányítása alatt álló Kiugrási Iroda munkájába.
Az ország 1944. március 19-i német megszállása után a Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM) keretében Soos Géza tevékenyen részt vett a politikai ellenállásban és fáradhatatlanul szervezte az üldözött zsidók mentését. Ezen tevékenységeivel veszélyeztette mind saját, mind családtagjai életét. Soost kereste a Gestapo, ezért családját vidéken kellett elrejtenie, ő pedig Budapesten maradt, de bujkálnia kellett. Az SDG szintén az ellenállás egyik központja lett.
Soos Géza 1944. áprilisának végén titkos úton megszerezte az auschwitzi haláltáborból megszökött két szlovákiai zsidó rab beszámolóját, amely „Auschwitzi jegyzőkönyv”-ként vált ismertté és tudósított a táborban folyó tömeggyilkosságokról. Soos a magyarra lefordított dokumentum egy-egy példányát eljuttatta a magyar egyházi vezetőkhöz és magához Horthy Miklós kormányzóhoz is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzó 1944 júliusában leállította a fővárosi zsidóság deportálását.
Szintén 1944 júliusában érkezett meg Budapestre Raoul Wallenberg svéd követségi titkár, akinek embermentő tevékenységét Soos kezdettől fogva segítette. 1944 októberében a háborúból való sikertelen kiugrási kísérlet és a nyilas hatalomátvétel után Soos fokozott életveszélyben volt. Családjával mindenféle kapcsolatot megszakított és naponta változtatnia kellett búvóhelyét. Időközben az MFM vezetése is egyedül rá hárult.
Soos menekült magyar család gyermekét kereszteli Németországban (1940-es évek vége, 1950-es évek eleje)
Forrás: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze… Bp., 1989.
A nyilaspuccs után az MFM arról döntött, hogy Soos Gézát Olaszországba küldi. A magyar ellenállás nevében kellett felvennie a kapcsolatot a nyugati szövetségesekkel. Mielőtt társaival együtt elindultak, feleségétől elbúcsúzott, aki akkor azt sem tudhatta meg, hogy kivel, hova és mennyi időre megy. Tizenhárom hónapig nem látták egymást.
Vakmerő módon, 1944. december 9-én hajnalban a pápai katonai repülőtéren Soos Géza és társai egy német felségjelzésű repülőgépet kötöttek el. Miután megérkeztek az olaszországi Bari amerikai támaszpontjára, küldetésük kudarcot vallott. A szövetségesek bizalmatlanok voltak velük szemben és azonnal őrizetbe vették, majd kihallgatták őket. Soos Gézát az amerikai hírszerző szolgálat (Office of Strategic Services – OSS) hosszú hónapokig, 1945. május elejéig hadifogolyként „barátságos őrizetben” tartotta.
Soos Géza 1945 szeptemberében áttelepült Genfbe, ahova felesége és gyermekei is követték. 1946 januárjában hazatért, hogy folytassa munkáját a Külügyminisztériumban, de nem sokkal később várható letartóztatása elől elmenekült az országból. Soha többé nem tért haza. Genfben elvégezte a református teológiát, majd lelkésszé szentelték.
Soos Géza családjával Amerikában (1952. húsvét)
Forrás: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze… Bp., 1989.
1948-ban bekapcsolódott a Németország amerikai zónájában élő protestáns kelet-közép-európai menekültek között folyó lelkigondozói szolgálatba. Családjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba, ahova 1951. november 5-én érkeztek meg. 1953. szeptember 5-én tragikus hirtelenséggel, negyvenegy évesen, autóbalesetben hunyt el.
Erdős Kristóf
Felhasznált irodalom
Horváth Erzsébet (szerk.): „A hitet megtartottam…” Soos Géza, 1912–2012. Jubileumi kötet. Budapest, Magyarországi Református Egyház zsinati Levéltára, 2012.
Kiss Réka: Soos Géza, a kiemelkedő ifjúsági vezető és politikus. In Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról. Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, 2006. 756–764.
Kiss Réka: Soos Géza. A magyar Wallenberg. In Czókos Gergely–Kiss Réka–Máthé Áron–Szalai Zoltán: Magyar Hősök. Elfeledett életutak a 20. századból. Budapest, Matthias Corvinus Collegium Alapítvány–Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2020. 382–387.
M. Karácsonyi Violetta–Martinidesz László (producer): Mint a Jézus Krisztus jó vitéze. I. rész. Fundamentum 93 Stúdió, [é. n.] https://www.youtube.com/watch?v=xqBiZxteEUY, 2021. augusztus 23.
M. Karácsonyi Violetta–Martinidesz László (producer): Mint a Jézus Krisztus jó vitéze. II. rész. Fundamentum 93 Stúdió, [é. n.] https://www.youtube.com/watch?v=xqBiZxteEUY, 2021. augusztus 23.
Mudry Péter (szerkesztő – rendező): Diplomata – Soos Géza, a református embermentő. Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány, 2018. https://www.youtube.com/watch?v=hr2Acn7pcN0&t=1385s, 2021. augusztus 19.
Soos Gézáné Tüdős Ilona: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Emlékezése Soos Gézára. Budapest, Statisztikai Kiadó Vállalat, 1989.
Soos Gézáné et al. (szerk.): Evangéliumot Magyarországnak. Soos Géza emlékkönyv 1912–1953. Budapest, Ráday Gyűjtemény, 1999.
