Zalaegerszegen született, 1920. január 6-án egy hétgyermekes postaaltiszt gyermekeként. Szüleitől hazafias és vallásos nevelést kapott. (Egyik testvére később a papi hivatást választotta, később esperesi rangot ért el). Elemi és középiskolai tanulmányait Zala megye székhelyén végezte. 1930. szeptemberben beiratkozott a zalaegerszegi Magyar Királyi Állami Deák Ferenc Reálgimnáziumba, ahol nyolc osztályt végzett. (Tanulmányai alatt a 71. számú Zrínyi cserkészcsapatnak is tagja volt. A reálgimnáziumi évek alatt apja közalkalmazotti státusa miatt az első három évben féltandíjat fizetett, később 2. 3. és 4. fokú díjmentességben részesült.) A középfokú iskolában, 1938 júniusában jó minősítéssel érettségizett, később a pécsi Magyar királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult tovább. 1946-ban a már megváltoztatott nevű egyetemen kapta meg jogi oklevelét.

Ezután a családi hagyományt követve a zalaegerszegi posta lett a munkahelye, postatiszti beosztásban dolgozott. Már 1945-ben bekapcsolódott a politikai életbe. Belépett a Független Kisgazdapárt (FKGP) zalaegerszegi városi szervezetébe, megyei titkárként a pártszervezés munkáját irányította. 1947 nyarán – mivel megítélése szerint az FKGP választói előtt elvesztette erkölcsi hitelét – pártjából kilépett és a Demokrata Néppárthoz (DNP) csatlakozott. Az 1947. augusztus 31-én megrendezett országgyűlési választásokon a DNP Zala vármegyei választókerületi listáján indult, a pártra adott szavazatok összeszámlálása után pótképviselő lett. Parlamenti behívására Iszak Kálmán mandátumáról való lemondatása után, 1948. augusztus 4-én került sor. A képviselőházban a DNP parlamenti frakciójának volt tagja, majd a párt 1949. februári „önfeloszlatása” bejelentését követően párton kívüli képviselő volt. Amikor a különböző pártokból kizárt honatyák szervezkedéséről hallott (akik olyan képviselői jogosítványokat akartak, amelyeket addig csak parlamenti frakciók birtokoltak) ő is ott volt a Barankovics-párt 38 képviselője között, akik az 1948. november 18-i tanácskozáson megjelentek. Felszólalt az 1949. március 24-én tartott megbeszélésen.

Mandátumának lejárta után ”jobboldali magatartása miatt” zalaegerszegi állásából elbocsátották.1950-ben elhagyta szülőhelyét, a fővárosban helyezkedett el, a 72. számú posta tisztviselője lett. De hamarosan politikai múltja miatt elbocsátották, ekkor hazatért, és a szülővárosában létesített gyantaüzem munkása lett. 1952-ben, mint osztályidegent lakásából családjával együtt kitelepítették a Zalaegerszeg melletti Pipahegyre.  Az 1956-os forradalom idején kisiparosoknál könyvelőként dolgozott. 1956. november 1-jén a Demokrata Néppárt újjászervezésekor a párt ideiglenes megyei és városi vezetőség titkára lett. A politikától való visszavonulásának a rendszerváltás vetett véget. A Kádár-korszakban érdeklődése a megyei sakkélet felé fordult. Szervezői képességét Zala megye sakkéletének felvirágoztatásában kamatoztatta. 1960-tól a megyei Magasépítő Vállalat Sportkörének, majd a Zala megyei Tatarozó és Építő Vállalat Sportkör tagja, később a Zalaegerszegi Építők szakosztályában tevékenykedett, másodosztályú minősítéssel rendelkezett. Elvállalta a magyar országos bajnokság II. osztályában szereplő Zalaegerszegi Építők sakkcsapatának vezetését, később 1994-ig a sakkszövetség megyei főtitkára volt. Ekkor megkapta a Magyar Sakkozásért kitüntető címet és oklevelet. 1969-ben megyei sakkszervező, 1974-től a kibővített sakkszövetség elnökségi tagja, 1981. júniusban, mint a Zala megyei sakkszövetség titkára a Magyar Sakkszövetség elnökségi tagja lett. 1979-től versenybíró, később országos versenybíró volt. Több első osztályú minősítő versenyen és mesterjelölti versenyen indult, gyakran szerepelt a Zala megyei sakkbajnokságokon.

1989-ben a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alapító tagjaként tért vissza a politikai közéletbe. Szeptember 11-én megválasztották a KDNP Zala megyei Ideiglenes Intézőbizottság társelnökévé és ő látta el az IIB sajtófelelősi feladatát is, majd szervezőtitkár volt a zalaegerszegi és városkörnyéki helyi szervezetben. 1989. november 29-től a KDNP Zala megyei szervezete ügyvezető elnöke volt. A következő évben bekerült a párt országos intézőbizottságába is. Az 1990. évi országgyűlési választásokon ismét képviselő-jelöltséget vállalt; a Zala megyei 5. sz. (Zalaszentgrót központú) egyéni választókerületben indult, ahol az első fordulóban 4158 szavazatot kapott (12, 22 %). Negyedik helyezést ért el s így nem került be a törvényhozásba, neve szerepelt a KDNP Zala megyei területi lista 2. helyén is. 1990. június 21-én levélben fordult Surján László pártelnökhöz, hogy felhívja figyelmét a közéleti demokrácia Zala megyei megvalósítására. A KDNP Zala megyei elnöksége nevében javasolja a miniszter-pártelnöknek, hogy a kormánykoalíció többségű parlament 1990. július 28-ig szavazza meg az önkormányzati választási törvényt, majd szeptember 30-án a listás választási eredmények közzététele után alakuljanak meg az új önkormányzati képviselőtestületek. Saját pénzéből sokat áldozott a KDNP vidéki szervezésére. Az országos pártvezetéssel szembekerülve előbb 1990. június 24-én próbálták meg eltávolítását, majd a zalai pártszervezetek viszályára hivatkozva 1990. november 24-én Surján László pártelnök-miniszter leváltotta a megyei pártszervezet éléről. A politikától meghasonulva ezután már nem foglalkozott a közélettel szülővárosában 2002. március 12-én bekövetkezett haláláig.

Szabó Róbert

Források:

A zalaegerszegi M. kir. Állami Deák Ferenc Reálgimnázium XXXV. értesítője az 1930-31. iskolai tanévről, Szerkesztette Péterffy Béla. Zalaegerszeg, Zrínyi Nyomda RT., 1931.

A zalaegerszegi M. kir. Állami Deák Ferenc Gimnázium (IV-VIII. oszt. Reálgimnázium) értesítője az 1937-38. iskolai névről, az iskola fennállásának XLII. évében, Közzétette Bentzik Mihály. Zalaegerszeg, az iskola igazgatósága, 1938.

A szerzőhöz írott levelei, Zalaegerszeg, 1991. június 1., 1999. március 23., 1999. április 19.

Irodalom:

Akikre szavazhatunk. Az 5-ös számú egyéni választókerület egyéni képviselőjelöltjei. Kereszténydemokrata Néppárt: Dr. Szabó Ferenc. Zalai Hírlap (46), 1990. március 5. 2.

Lukácsffy Dénes: Az MSZMP-t „gazdagították” a KDNP-s szavazók Zalatárnokon. Lehet-e eggyel több képviselője megyénknek? A megyei bírósághoz fordultak jogorvoslatért a zalai kereszténydemokraták. Zalai Hírlap (46), 1990. május 30. 2-3.

Csicskó Mária – Szabó Róbert: A Demokrata Néppárt képviselői: Szabó Ferenc. In Az idő élén jártak. Szerkesztette Kovács K. Zoltán és Rosdy Pál. Budapest, Barankovics István Alapítvány, 1996. 177.

Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Szerkesztette Horváth Zsolt, Hubai László. Budapest, Magyar Országgyűlés, 2005. 379–380.

Műve:

A keresztény út. Zalai hírlap (46), 1990. február 5. 3.