Tempora mutantur – Sapiens

Az emberiség, története során, folyamatos biológiai és társadalmi változásokon ment keresztül. Ebben a rövid cikkben Yuval Noah Harari Sapiens című könyvéből származó példákon keresztül mutatom be, hogyan is jutottunk el odáig, ahol vagyunk.

A kezdetek

Mai tudásunk szerint nagyjából 200 000 évvel ezelőtt jelent meg a Homo sapiens. Nem csak a mai modern emberek elődei voltak (akik 50 000 évvel ezelőtt fejlődtek ki), hanem több más alfajnak is, például a neandervölgyieknek. Több elmélet létezik, hogy milyen is lehetett köztük az interakció, csak pusztán riválisok voltak vagy, ahogy néhány genetikai kutatás állítja, társas kapcsolatot is létesített egymással a két alfaj. A neandervölgyieknek erősebb volt a fizikumuk, alacsonyabbak voltak és jobban alkalmazkodtak a hidegebb éghajlatokhoz. A modern emberek hideghez való alkalmazkodásában segítséget nyújthatott a keveredés, amit ma is meg lehet figyelni egyes rasszok testszőrzetében, fehér bőrében és elhízásra való hajlamosságában.

A modern embernek akkor is volt egy nagy előnye a neandervölgyiekkel szemben, méghozzá az, hogy történeteket tudtak megosztani egymással. Nem csak azt tudták elmondani, hogyan vegyék körbe a mamutot, hanem azt is, hogy múltkor pontosan melyik bokor nyújtotta a legjobb búvóhelyet és hogyan érdemes hegyezni a dárdákat. A később kialakuló társadalomhoz, állítja számtalan tanulmány, nagyon fontos szerepe volt a később kialakuló pletykának. A pletyka általában a negatív élmények megosztása, mások rossz cselekedeteinek kibeszélése. Miért is fontos ez? A pletyka élvezete és művelése tájékoztatja az embereket a csalókról és szélhámosokról és ez által meg is védi őket tőlük.

Az ősembereket anatómiailag is megváltoztató felfedezés volt a tűz használatának megismerése. A táplálóbban elkészített ételek könnyebben hasznosultak a szervezetünkben, kevesebbet kellett vadászni, hogy megfelelő mennyiségű tápanyaghoz jussunk és a fertőzések veszélye is jelentősen csökkent. Ez lehetővé tette, hogy a bélcsatornánk megrövidüljön, az agyunk mérete pedig nőjön. A tűz felfedezése fajunk számára fontos volt, de földtörténet szempontjából valószínűleg az első jelentős nyom, amit hagytunk, az ausztráliai megafauna tömeges pusztítása és ezzel kihalása volt.

Mezőgazdasági változások

10 ezer évvel ezelőtt az emberek elkezdték minden energiájukat néhány állat és növény igényeinek kielégítésével tölteni. Ezek a közösségek már nem vándoroltak, mert a búza ott nőtt ki, ahova elvetették. Az eredeti jóléti társadalmak mégsem ezek voltak, hanem még a gyűjtögető csoportok, mert azok sokkal változatosabban tudtak étkezni, mint a letelepedett társaik. Mégis, sokkal kiszámíthatóbb és biztonságosabb volt a gazdálkodó életmód, így idővel a legtöbben áttértek arra. Az emberek teste, ami ahhoz volt szokva, hogy vadásszon és fára másszon, nem igazán alkalmazkodott a megváltozott életmódhoz. Ezt a gerincünkön, térdünkön, nyakunkon és talpívünkön éreztük  és érezzük a mai napig a legjobban.

Az idő koncepciója is megváltozott a mezőgazdaság kialakulásával. Azelőtt csak a jelen számított, hiszen mindent meg lehetett szerezni, ha elég messze mentünk. Amikor már a vetéssel és szüreteléssel kezdtünk el foglalkozni, megjelent a jövő, amivel tervezni kellett, és ami köré lassan az egész életünket felépítettük.

A kultúra kialakulása

A mezőgazdaság fejlődésével őseink egyre több embert tudtak eltartani ugyanannyi munkával. A nagyobb közösségek már nem tették lehetővé, hogy egymás ügyes-bajos dolgait fejben tartsák, a sok információ tárolására alkalmas eszközt kellett találni. Egyes állatoknál, például a méheknél ez a genomjukban van, de nekünk másik utat kellett keresnünk, amihez nincs szükség évezredes evolúcióra. Ez a megoldás az írás lett. Nem sokkal később újabb probléma merült fel: a sok írásos emlék közül hogyan lehet megtalálni azt, amit éppen keresünk? Az adatbázisokból való előhívás megfelelő módjának kitalálása nagyobb nehézséget jelentett, mint maga az írás kifejlesztése. Újfajta gondolkodásmódot igényelt, olyat, amilyen nem jön természetesen az állatoknak. Analitikusan és rendszerekben kellett gondolkodnunk, tényszerűen megfigyelni a világunkat. Ez vezetett a mai tudományokhoz.

Eleinte a cserekereskedelem jól működött. Egy birka és egy köteg búza értékének összehasonlítása nem jelentett kihívást. Idővel, azonban, kiderült, hogy egy szívességekre épülő gazdaság nem működik, ha nagyszámú idegen próbál együttműködni, ezért köztes csereeszközt kellett bevezetni, a pénzt. Az emberek közös hitét képviselte és képviseli az a tárgy, amit fizetésre használnak, a hitet, hogy mindenki elfogadja és értékesnek gondolja azt a bizonyos tárgyat.

A változások felgyorsulása

A közelebbi múltat vizsgálva, azt láthatjuk, hogy az utóbbi 500 évben a népesség a 14-szeresére, a termelés a 240-szeresére és a fogyasztott kalóriák száma pedig a 115-szörösére nőtt. Az emberiség történetéhez képest rövid szakaszban addig példátlan fejlődésen ment keresztül. Ebben nagy szerepet játszott egy új körforgás kialakulása. Az erőforrásokat elkezdték nem csak magukban felhasználni, hanem kutatásba fektetni, újabb módszerekhez és találmányokhoz vezetve, amik még több erőforrást tudtak termelni, ezzel újrakezdve a kört.

A jövőbe vetett hitünknek köszönhetően növekszik a modern gazdaság. Nem csak felhasználjuk a javakat, hanem egy részét visszaforgatjuk, hogy legközelebb még többet tudjunk termelni. Hiszünk abban, hogy a jelen nem stagnál, a jövő jobb lesz, ami egy önmagát beteljesítő jóslattá nőtte ki magát. Az elmúlt két évszázadban annyira felgyorsult a változás üteme, hogy a társadalmi rend dinamikussá és képlékennyé vált. Nincsenek már kőbe vésett normák, mert a fiatal generációk minden esetben lázadnak az idősebbek ellen és csak azért is máshogy csinálják, amit tudnak.

A történelem újra és újra megmutatta, hogy minden kedvező változás után kellemetlen jön és fordítva, csak a köztük eltelt idő a kérdés. A legfontosabb mégis az, hogy akármennyire is nagy a szórásuk, a változások eredménye összességében pozitív és a jövőbe tekintve ez várhatóan így is marad.

A könyv értékelése

Yuval Noah Harari Sapiens: Az emberiség rövid története című könyvét általánosan kedvező értékelések fogadták. A célt, hogy egy komplex folyamatot a mindennapi ember által érthető módon magyarázzon el, mindenképpen elérte és ezzel sokakhoz tudott eljutni, újat mondani. A rövid formátummal együtt járt a bonyolult gondolatok egyszerűsítése, ami sok részlet kimaradásához vezetett. Egyes országok történetével sok kötetes könyvsorozatokat lehet megtölteni, így nem csoda, hogy az egész emberiségét kevesebb, mint 500 oldalba sűrítve fontos lépések maradnak ki, ezért hibásnak tűnhet az egész gondolat. A könyvet kritizálók leggyakrabban ezt az érvet hozzák fel ellene.

Szerintem nemes cél minél több emberrel megismertetni a saját fajunk történetét, de néhányszor túlságosan személyes nézetet oszt meg a szerző, ezzel minden olvasóját, akinek nincs háttértudása, könnyen meggyőzve a saját igazáról. Mindenesetre sok érdekes gondolatot lehet megismerni a könyvből és utána beszélgetni, elmélkedni lehet róluk. Hiszen mikor érhet célba egy, a társadalomról szóló könyv, ha nem az emberi interakció inspirálásával?

A cikksorozat bevezetője itt olvasható.

Források:

Yuval Noah Harari: Sapiens: A Brief History of Humankind; Dvir Publishing House Ltd.; 2011
https://barankovics.hu/a-buzarol/
https://barankovics.hu/termeszetellenes-kivalasztodas/
https://barankovics.hu/a-penz-logikaja-1-resz-a-cserekereskedelemtol-a-kriptovalutaig/
https://barankovics.hu/a-csodak-tudomanya/
https://en.wikipedia.org/wiki/Human
https://en.wikipedia.org/wiki/Neanderthal
https://en.wikipedia.org/wiki/Writing_system
https://en.wikipedia.org/wiki/Civilization

2023. március 2.