„A […] kereszténydemokrata Jacques Delors-nak, az Európai Bizottság későbbi elnökének külön érdeme van abban, hogy a szubszidiaritás az unió alkotmányos alapja lett.
A szubszidiaritást 1992-ben Maastrichti Európai Uniós Szerződés rögzítette először, amely kimondta, hogy a döntéseket az állampolgárokhoz legközelebbi szinteken kell meghozni. Az elv a tagállamok cselekvési képességét védi, amikor előírja, akkor kell egy kérdésben közösségi szinten döntést hozni, ha a kitűzött cél tekintetében nemzeti szinten nem lehet kielégítő eredményre jutni, s ha a javasolt lépés közösségi szinten várhatóan nagyobb sikerrel, jobb hatásfokkal valósítható meg. Az állampolgárokhoz való közelség elve bekerült a 2000 decemberében aláírt Európai Uniós Alapjogi Chartába is. 2007 decemberében a Lisszaboni Szerződés tovább erősítette a nemzeti parlamentek jogosítványait és tág teret adott a szubszidiaritás elvére való hivatkozásnak.
További információ a Szubszidiaritás és föderalizmus írásunkban található a Kereszténydemokrácia Tudásbázis oldalán.
