Energiaválság van Európában. Az EU hatodik szankciós csomagja betiltotta a tengeri úton, olajszállító tankereken érkező olajimportot Oroszországból, míg az Oroszországból jövő gázellátás biztonságát az oroszok fenyegetik.
Nézzük először az EU által bevezetett olajszankció lehetséges hatásait.
Legelőször fontos megjegyezni, hogy a június elején életbe léptetett szankciók hat hónapos átmeneti időszakkal számolnak, tehát a szankció igazából csak az év végén fog életbe lépni.
Nem véletlen, hogy az EU hatodik szankciós csomagjában végül csak az olaj importját tiltották be és nem a gázét. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az olaj exportból Oroszországnak körülbelül háromszor annyi bevétele keletkezik mint a gáz exportjából, tehát az EU úgy gondolkodhatott, hogy az olaj betiltásával nagyobb lyukat tudnak ütni az orosz költségvetésen, és így esetleg térdre kényszeríthetik Putyint. A másik ok pedig az volt, hogy Európának több lehetősége van az olajhiány kezelésére, mint a gázéra, mivel az olajimport jelentős része hajón érkezik, míg a gáz csak vezetéken jön.
Mivel az olaj nagy része eddig is hajón érkezett Európába (egy kisebb része a Barátság vezetéken Közép-Európába), elvileg könnyebb lehet az átállás más beszállítókra. Azonban nem könnyű az egyik napról pótolni a teljes kiesett mennyiséget.
Az EU megpróbál a Közel-Keletről olajat importálni, míg az oroszok az ázsiai piacon próbálják eladni az olajukat Kínának, Indiának és kisebb országoknak. Eddig az orosz olajszállító tankerek a Fekete-tenger és a Balti-tenger kikötőiből szállítottak olajat Európába, de a szankció miatt mindkét esetben azt láthatjuk, hogy a szállítási útvonal sokkal hosszabb lett, ami az árban is meglátszik.
Tehát az egyik következménye a szankciónak az lett, hogy a politikai döntések felülírták a földrajzot, és az eddig logikusan működő szállítási láncok felborultak, mindenkinek károkat okozva.
Az EU abban reménykedett, hogy gyorsan sikerül pótolni a kieső olajat, így minket kevésbé fog érinteni a szankció, míg Oroszország egy jelentős bevételtől esik el, amit nem fog tud pótolni rövidesen. És valóban, nem könnyű az oroszok helyzete sem. Elsősorban azzal a veszéllyel kell megbirkózniuk, hogy nincsen elegendő tárolókapacitás az országban, tehát ha nem tudnak minden olajat eladni, akkor csökkenteni kell a termelést, ami hatalmas bevételkiesést fog eredményezni.
Ebből a szempontból azt mondhatjuk, hogy sikeres a szankció, de ezt Európa is meg fogja szenvedni.
Európa polgárai a magasabb árak mellett lehetséges, hogy egyéb, a mindennapokat jobban érintő intézkedésekre is számíthatnak. Mivel az Oroszországból jövő olajkiesést az EU nem tudja napok alatt mással pótolni, ezért valószínűleg elmaradhatatlan lesz az államilag szabályozott kereslet csökkentése is. Mivel az olaj 50 százalékát a közlekedés/szállítás használja, tehát itt lehet olyan intézkedéseket bevezetni, amivel csökkenteni lehet a fogyasztást/keresletet. A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint erre két hatékony megoldás létezik. Az első, ami a bonyolultabb, az Über mintájára optimalizálná a közösségi közlekedést. Mostanáig a személyautókban legtöbbször egy ember ült, így sokat lehetne azzal spórolni, ha az autókban az üres helyeket jobban kihasználnák. A másik megoldás jóval egyszerűbb: a páros-páratlan napok bevezetésével, az egyik nap csak a páros rendszámú autók közlekedhetnének, a másik nap pedig csak a páratlanok. Emellett, kisebb mértékben, de további üzemanyag megtakarítást eredményez, ha az autópályákon csökkentik a sebességhatárt (Hollandia már meg is lépte, Németország fontolgatja), környezettudatos vezetést oktatnak az embereknek, vagy a tömegközlekedést annyira vonzóvá teszik (alacsony ár vagy ingyenes), hogy jelentős számú ember fogja azt választani. Ezek az intézkedések utópisztikusnak tűnhettek még néhány éve, de könnyen előfordulhat, hogy a legtöbbet kénytelenek lesznek bevezetni az EU országokban.
Összegezve, a szankció egyelőre még életbe sem lépett, de valószínűleg mindkét felet komoly logisztikai feladatok elé fogja állítani. Az árak tartósan magasak maradnak, mert egy évtizedek óta hatékonyan működő rendszert kell egy kevésbé hatékonyra átállítani. Könnyen lehet, hogy rövidtávon állami beavatkozásra lesz szükség az üzemanyag fogyasztás csökkentése érdekében.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A szemlét készítette: Papp Gergely
