A kapitalizmus arcai – 4. rész. Hogyan alakítják pénzzé a gondolatainkat a kapitalizmusban?

Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy egy webshop böngészés után viszontlátta azokat a termékeket vagy azt a webáruházat egy teljesen másik weboldalon. Esetleg az, hogy egy beszélgetés vagy üzenetváltás során a hírfolyamban a beszélgetéshez kapcsolódó tartalmat kezdett ajánlani a közösségi oldal. A lehallgatási mítoszoktól kezdve a feltört telefonokig számos elképzelés és kérdés övezte a személyre szabott hirdetéseket. A válasz egyszerű: a kapitalista társadalom új árucikk után kezdett kutatni, amelyek maguk a vásárlók lettek. A technológia fejlődésével abban a hitben élünk, hogy okoseszközeink nekünk, rajtunk segítenek, miközben az általuk rögzített adatokkal pont azt ássák alá, ami az emberi önálló gondolkodás, az autonóm egyén lényege lenne. A kapitalizmus logikájából fakadóan a növekedésnek és a technológiai innovációnak kéz a kézben kell járnia. Az első gőzhajtású gépek nélkül nem lehetett volna nagy mennyiségű árut létrehozni, az automatizáció nem valósulhatott volna meg az elektromosság nélkül, a fogyasztó szokásokat figyelő intelligens keresőrendszerek pedig nem léteznének digitalizáció nélkül.

A nagy ugrás

A Word Wide Web nagyobb hatással bír, mint bármelyik korábbi ipari forradalom. A tőkés társadalom mozgatója a fogyasztó, aki ugyanolyan változáson esett át, mint az árukínálati rendszer. A huszadik század folyamán sikerült kiismerni a fogyasztót, megteremteni a számára szimbolikus tartalommal bíró termékeket. A digitalizációval viszont egy, a kereskedelem számára is ismeretlen terület nyílt meg, hiszen előtte nem tudták figyelemmel kísérni a vásárlók reakcióit online. A fizikai térben a kirakatok és a reklámfelületek vonzották be a fogyasztókat, a digitális térben azonban a tudatosság, illetve a véletlen elegye alkotta meg a vásárlói szokásokat. Így jön létre a digitális lábnyomunk, ami alapján visszakövethető, hogy hol, mennyi időt töltöttünk, milyen oldalakra járunk vissza többet.

A 18-20. század társadalomszervezési folyamatai még a munka köré csoportosultak: munkaszervezés, munkamegosztás, kevesebb munkaidő, több bevétel. A termelési folyamat racionalizálása után már nem az előállított mennyiség jelentett értéket, hanem a know-how. A 21. században az adathoz, a tudáshoz való hozzáférés köré szervezzük a társadalmat. Az a kezdeti hit, amely szerint az internet a tudás demokratizálódását hozza el, ma már meg sem jelenik. A diskurzus fókuszába az adatbiztonság került. Az internet megjelenése kapcsán az egyenlőség kezdeti utópiáját tehát végül felülírta a haszonelvűség – ahogyan a szabadpiaci kereskedelem étosza is e gondolat köré szerveződött a kapitalizmus hajnalán.

Megmondom, mit fogsz venni

A nyugati világ virtuális egybekapcsolása az ezredfordulóra megtörtént rengeteg adatot generálva. A digitális adatgyűjtés folyamata a webes technológiák fejlődésével kezdett el népszerűvé válni és ennek kapcsán az adatkezelés kérdéseiben már 1997-ben is tartottak meghallgatásokat az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottságban (FTC). Az adataggregálás forradalmát a Google hozta el: a Szilícium-völgy átmeneti beszakadása idején a cég egy új üzleti modellt kezdett kidolgozni. A keresőóriás volt az első, amely felismerte a lehetőséget az emberek szabadidős szokásainak rögzítésében, majd adatokká lefordításában. A korábbi rendszerrel ellentétben, amelyben a keresési kulcsszavakat párosítani kezdték egymáshoz egy jobb felhasználó élmény érdekében, a Google a keresési előzményeket összesítve „előrejelzést” volt képes adni azt illetően, hogy a felhasználó mire fog rákeresni. Az így megszerzett adatokra a vállalatok „licitálhatnak”, vagyis fizetnek a Google-nek azért, hogy bizonyos keresés esetén az ő oldaluk jelenjen meg, vagy a keresési találatok között az elsők között kapjon helyet. Ennek kapitalizációja a Google Ads felületen keresztül történik, így, ha nem használunk hirdetésblokkolót, akkor böngészéseink során folyamatosan a korábbi termék kereséseinkbe fogunk belefutni. Hasonló pályát futott be a Facebook is, azzal a különbséggel, hogy a közösségi média óriás nem a keresési előzményeinkre, hanem a kapcsolatainkra és az általunk kedvelt, követett bejegyzésekre és oldalakra kíváncsi. A megszerzett adatokból áll össze az új kapitalista fogyasztási rendszer lényege: a vállalatok képessége arra, hogy előre megfejtsék a vásárlói szokásokat. Shoshana Zuboff ezt nevezte el 2014-ben felügyeleti kapitalizmusnak.

A high tech figyel téged

Az adatkinyerési eljárásokat nem csak a Google használja napjainkban, így működik a Facebook és az Amazon is. Ezek a cégek dominálják a globális tudástermelés piacát és ők jelképezik a megvalósult kapitalista álmot: pár évtized leforgása alatt monopol piaci szereplők lettek. A Google a legnépszerűbb keresőmotor (8,5 millió keresés zajlik naponta), az Amazon dominálja a webes vásárlásokat (1,6 millió csomag naponta), a Facebook továbbra a legpopulárisabb közösségi média oldal (a leányvállalatokat összesítő Meta felhasználóinak száma meghaladja a 3,5 milliárdot). A tech cégek új és új alkalmazásokat adnak ki, a felhasználó pedig mit sem törődve az adatbiztonsági feltételekkel használja azokat. Az okoseszközök és aktivitásmérők elterjedése is ebbe a folyamatba illeszkedik: a tudatos, egészséges életmód rendszerezését segítő egészségügyi szoftverek és szolgáltatások számos szenzitív adatot gyűjtenek rólunk. Az USA-ban a magán egészségügyi szektor biztosítói ma már az okoseszközökről kérhetnek be adatokat, hogy szerződni lehessen velük. Például alacsonyabb biztosítási összeget állapítanak meg az alvás apnoeban szenvedőknek. De az egészségügyi feljegyzések mellett bizonyos applikációk azt is rögzítik, hogy mikor, milyen tevékenységnél ver gyorsabban a szívünk, hol, mennyi időt tartózkodtunk, majd ezeket az adatokat közvetlenül továbbítják a megrendelőnek – ami nem más, mint a Meta.

Az adatforradalom előtt az üzletek célja az volt, hogy minél több időt töltsenek bent a vásárlók, most a hangsúly azon van, hogy minél több időt töltsenek online és több keresést hajtsanak végre. A felügyeleti/megfigyelési kapitalizmus célja nem a termék iránti vágy felkeltése, hanem az emberi viselkedés nyers adattá konvertálása. A beérkezett adatokat a mesterséges intelligencia segítségével viselkedési előrejelzésekké alakítják. A kereskedelmi verseny az emberi viselkedés predikciójává válik és a virtuális térben már a gondolataink jelentik az árut. Az adatok felügyelete már mindenhol jelen van, ahol a kereskedelem tevékenysége megjelenhet: egészségügy, oktatás, lakhatás, kultúra és a politika sem kivétel ez alól – ilyen volt a Cambridge Analytica botránya is. Nem szükséges különféle közvéleménykutatásokkal foglalkozni, csupán az szavazók online aktivitási adataihoz kell hozzáférni. Az Egyesült Államokban már pár dollárért lekérdezhetőek az állampolgárok adatai a biológiai és egészségügyi jellemzőktől kezdve a szolgáltatási előfizetéseken át a politikai kampányok támogatásáig. A jövőben erősebb jogi szabályozásokra lesz szükség Zuboff szerint és ehhez jó út lehet az Európai Unió GDPR szabályozása, illetve a kaliforniai adatvédelmi törvény.

Az áru te magad vagy

A kívánatos társadalmi változásokra akár évtizedekig is várnunk kell. Elég csak arra gondolni, hogy már 20 éve zajlanak az adatainkért folyó küzdelmek, ennek ellenére csak az utóbbi években kezdtek igazán komolyan foglalkozni az adatvédelem kérdéseivel. Új szabályozási rendszerre van szükség, a demokratikus intézményrendszerekbe vetett hit visszaállítására, vagy megreformálására. Végül pedig a támaszkodhatunk a piaci folyamatokra is, hiszen, ha több ember vesz tudomást a kapitalizmusnak erről az új működési módjáról, akkor talán elutasítóvá vál(hat)nak az adatgyűjtő cégekkel szemben. Ez megbontja a kereslet-kínálat piaci logikáját és a szolgáltatók más üzleti modellt fognak keresni. Bármennyire is bizakodóak vagyunk egyes applikációkkal kapcsolatban vagy érdektelennek tartjuk, hogy a törvény által legyenek szabályozva ezek a vállalatok, akkor se felejtsük el, a kapitalizmusban mindennek ára van. Ha nem nekünk akarják eladni, akkor mi magunk vagyunk a termék.