Ahogy Kína gazdaságilag és katonailag is egyre erősebb lesz, a következő évek legfontosabb kérdése, hogy Kína megpróbálkozik-e kisebb területek elfoglalásával szomszédjai kárára, és amennyiben igen, akkor hol.
A tavalyi évben már volt egy határkonfliktus a Himalája régióban, amikor Kína és India feszült egymásnak. A körülbelül félszáz katona életét követelő csatát kövekkel és bunkósbotokkal vívták, valószínűleg azért, hogy ne eszkalálódjon a konfliktus túlságosan gyorsan, és lehetőség legyen a helyzet békés megtárgyalására. Azóta csitultak ugyan a kedélyek ebben a régióban, de folyamatos a feszültség a világ két legnépesebb országának határán, a legutóbb éppen a napokban lépték át kínai katonák az indiai határt.
Elemzők ennél is nagyobb veszélyforrásnak tekintik a Dél-Kínai tengert. A stratégiailag fontos terület legvitatottabb része a Spratly-szigetek. Kína az összes szigetet, ha szigeteknek lehet nevezni a szikla kiemelkedéseket, magának követeli, de csak néhány felett rendelkezik valós uralommal, a többi sziget Vietnám, Tajvan, Malajzia és a Fülöp-szigetek fennhatósága alá tartozik. A régióban már előfordultak kisebb területfoglalások, például 1974-ben, amikor Kína a Paracel-szigeteket foglalta el Vietnámtól. Ha az elmúlt száz év adatait nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy 28 alkalommal fordult elő, hogy egy ország békeidőben elfoglaljon egy másik országhoz tartozó szigetet, de a 28 eset közül mindössze egyszer, a Falkland-szigetek esetében eszkalálódott a helyzet háborúig, az esetek nagy többségében a hódítás még egy puskalövéssel sem járt. Ha ezt vesszük alapul, akkor Kína úgy gondolhatja, hogy néhány kisebb sziget elfoglalását könnyen megúszhatja komoly következmények nélkül. Ezt erősítheti az a tény is, hogy az Egyesült Államok még sosem avatkozott közbe olyan konfliktusba, ahol csak kisebb szigetet, vagy határmenti területet foglaltak el.
A Dél-kínai tengertől északra fekvő 24 milliós Tajvan modern hadsereggel rendelkező demokratikus ország, amelynek a gazdasága szerves része a világgazdaságnak. Bár Kína nem ismeri el Tajvan önállóságát, és a szigetet Kína részének tekinti, Tajvan kínai lerohanása nem tűnik túlságosan valószínűnek. A második világháború óta csak néhány alkalommal fordult elő, hogy egy ország egy másik országot megtámadjon. Erre példa amikor Észak-Vietnám, illetve Észak-Korea az ország déli területei ellen indított támadást, de a konfliktus mindkét esetben nagy háborúhoz vezetett, amibe más hatalmak is beavatkoztak. Ha egy ilyen támadást nagy eséllyel ki is zárhatunk, a Tajvanhoz tartozó kisebb szigetek elfoglalása már sokkal valószínűbb forgatókönyvnek tűnik. Ilyen kisebb területfoglalások Kína szempontjából több előnnyel is járnának. A szigetek elfoglalásával Kína tovább erősítheti a nacionalista érzelmeket az országban, Tajvant megfélemlítheti, és az USA-t egy nagyon nehéz döntés elé állíthatja, hiszen egyrészről Kína szárazföldjétől nem messze lévő szigetekről van szó, ahol egy katonai konfliktus nem igazán feküdne az amerikaiaknak, másrészről, ha nem lépnek semmit, akkor azt úgy lehet értékelni, hogy cserbenhagyták a szövetségesüket.
Ez egy háromrészes szemle második része. A harmadik rész hamarosan következik.
