Merre tart a Homo Sapiens? 4. – Átveszik-e az uralmat a robotok felettünk?

Az emberi kreativitás lehetőségei nem csupán a biogenetikában és a bionikus szervek, testrészek létrehozásában merülnek ki. A mechanikus gépek, ezek a teljesen szervetlen entitások az ipari forradalom óta könnyítik meg az emberiség fejlődését. A termelési és kereskedelmi szempontból tökéletes, embert nélkülöző automatizációtól ugyan még messze vagyunk, de a robotizáció és a mesterséges intelligencia által vezérelt folyamatok már társadalmi viták részét képzik. A jövő diskurzusában a robotok térnyerése a humán erőforrás hátrányára, az általános alapjövedelem és a mesterséges intelligencia valószínűleg egy újabb társadalmi törésvonalat fognak előidézni.

Az emberi munka XXI. századi fogalma

A 21. században a klasszikus munka, illetve a munkavégzésről kialakult évszázados tudásunk teljesen át fog alakulni. A mesterséges intelligencia szerepe a világgazdaságban közel 16 billió dollár pluszt jelent majd 2030-ig. A rendkívül egyszerű, monoton munkafázisokat sokkal hatékonyabban tudják ellátni a robotok, mint az emberek. Az algoritmusok által szabályozott hamburger-készítő gép 10 másodperc alatt készít el egy burgert – ezt bármilyen emberi találékonysággal lehetetlen lenne felülmúlni. Az ehhez hasonló munkakörök közel fele tűnhet el a következő két évtizedben az Amerikai Egyesült Államokban, de hasonló tendenciát jeleztek a kutatók Angliában is, ahol az évtized végére a közlekedés, szállítmányozás, raktározás, építkezés, illetve a pénzügyi-számviteli területek 30 százaléka teljesen automatizálva lesz. Viszont – sokak véleménye szerint – ez nem feltétlenül fog azonnali munkanélküliséget jelenteni, sőt. A robotizációnak és automatizációnak köszönhetően, a sikeres vállalatok még több ember foglalkoztathatnak, a dolgozók át- vagy továbbképzésben részesülhetnek. Az automatizáció és a gépesítés egyik, a történelmi fejlődés által már sokszor cáfolt mítosza, hogy munkahelyeket vesz el. Ez volt a mezőgazdaságból átalakuló iparosodás idején is: ha nem fog senki a földeken dolgozni, akkor éhenhalás fenyegeti az ország lakosságát. Ma, a fejlett országokban a foglalkoztatottság alig pár százalékát fedik le az agráriumban dolgozók és nagyobb élelmiszer bőséggel rendelkezünk, mint bármikor az emberi faj történetében. Azonban érdekesség, hogy a munkahelyi elbocsátásoktól leginkább az olyan vezetői pozíciókban lévőknek kell majd tartaniuk, ahol magas a hibázási lehetőség aránya vagy inkább kreatív folyamatokat kell végezni, mintsem profitorientáltat. Az elemző, értékelő folyamatokat az önfejlesztő mesterséges intelligencia – a vállalat szempontjából – effektívebben tudja elvégezni. A legnagyobb veszély, tehát, a középvezetőket fenyegeti majd. Ahogyan a kapitalizmus kritikájában és a neoliberális gazdaságpolitika bírálatában, úgy a robotizáció okozta félelmekben is megjelenik a középosztály elvékonyodásától, eltűnésétől való félelem. A vészjóslóbb vélemények szerint viszont a mesterséges intelligencia olyan mértékben fejlődik, hogy a biztos kiszámíthatóság érdekében minden munkaterületen használni fogják ezeket: a jogásztól az orvosig, a mérnököktől művészekig. Utóbbiban már tapasztalható, hogy miként változtatja meg a művészek gondolkodásmódját az AI.

A korábbi technológiai forradalmak kevésbé voltak átjárhatóak. A digitalizációval és az információtechnológiával viszont az egyes termelőágak közötti technológiák felcserélhetővé, kiegészítővé és behelyettesíthetővé váltak. A teljes automatizációba lépő társadalomnak olyan megoldás felé kell nyitnia, mint az egyesek által támogatott, mások által vitatott feltétel nélküli alapjövedelem. A legnagyobb tech cégek vezetői, így Bill Gates és Elon Musk is a robotokat alkalmazó vállalatok további adóztatása mellett érvel. Mások a robot definíciójának értelmezéséből fakadóan szólnak fel az adóztatás ellen, hiszen számos olyan eszközt használunk a munka világában, amiről nem robotként gondolkodunk. Míg egyes nyugati országokban a megoldási lehetőség egyelőre közpolitikai találgatások szintjén zajlik, addig a világ, technológiai szempontból legfejlettebb országában, Dél-Koreában, 2017-ben külön adókat vezettek be a félelem és a társadalmi elégedetlenség elkerülésére.

Milyenek lesznek a jövő robotjai?

A sci-fi filmekből ismert emberszerű robotábrázolásra sem kell már túl sokat várnunk. A robot karok, a robot kutyák, robot segítő asszisztensek használatban vannak már, mégha csak kezdetleges vagy prototípus változatban elérhető modellek. A 2021-ben bemutatott, Ameca névre keresztelt robotikus humanoid, az emberi mimikára fókuszál. A különböző érzelmek hiperrealisztikus ábrázolása megtévesztésig hasonlít egy-egy emberi arckifejezésre. A robot képes reagálni az alapvető interakciókra, érzékeli, ha valami belépett az intimzónájába, viszont folyamatos, gyors fizikai cselekvésre egyelőre képtelen. A Boston Dynamics robotika fejlesztőmérnökei ezeken a megoldásokon dolgoznak. Az Atlas robot képes ember-szerű mozgásokra: futni, mászni, emelni, dobni, de még oldalszaltózni is, alkalmazkodik a környezetéhez. Ezek a mechanikus lények azonban emberi irányítás, beavatkozás nélkül nem működőképesek. Ezért fontos különbséget tenni a robotok és a mesterséges intelligencia között. MI nélkül nem lehetne az összehangolt folyamatokat működtetni és az alárendelt robotok sem tudnának megfelelő hatékonysággal üzemelni – ugyanis akkor mindegyik robothoz egy embert kellene rendelni, hogy üzemeltesse azt. Különálló, fizikai test nélkül viszont a mesterséges intelligencia sem értelmezhető külön entitásként, „csupán” algoritmusok halmaza. Jelenleg a Hanson Robotics által fejlesztett modellek közül, a 2016 óta működő Sophia a legfejlettebb ebben az értelemben és ő áll a legközelebb az emberszerű robot fogalmához. Saját közösségi médiával rendelkezik, címlapokon szerepel és celebritásokkal is találkozott már, fest és vitázik, szóval úgy „éli” mindennapjait, mint bármelyik ember.

Megfontolások és viták

A mesterséges intelligenciával működő robotok hatalomátvétele, az emberiség leigázása számos popkulturális termék témáját adta. Reálisak-e ezek a félelmek? A mesterséges intelligencia akármennyire tűnik értelmesnek, nagyon korlátozott lehetőségekkel bír és az általunk betáplált adatokon, az Interneten alapul a tudása és fejlődési lehetősége. Ahogyan számítógépünk teljesítménye, úgy az MI képessége is a fizikai kerettől függ, a gyengébb hardver limitálja a szoftver működését.

A jelenleg a legokosabb MI a ChatGPT névre hallgató chatbot, amit az OpenAI indított el 2022 novemberében. A megismerési tanuláson alapuló program már képes kódolni, esszéket ír, képes játékokban részt venni, de az orvosi szakvizsgát is sikeresen megugrotta már. A fejlődő képességekkel rendelkező digitális entitástól való legnagyobb félelem az, hogy olyan számítógép vezérelt fegyverekhez, nukleáris töltetekhez fér hozzá, amivel azonnal elpusztítana minden létformát és egy Terminátor-történethez hasonlatos sors várna az emberiségre. Ettől nem is állhatnánk messzebb. Ahogyan az emberek esetében is, nem tudhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia -ha el is érné az önálló gondolkodás szintjét – mire használná a lehetőségeit. Az algoritmusok egyelőre az emberi faj fejlődését szolgálják. Az emberek rendelkeznek a képzelet, az megérzés és az irracionalitás képességével. Utóbbi különösen fontos, hiszen döntéseinket nem pusztán a száraz tények és a legoptimálisabb kalkulációk szerint hozzuk meg.

Ezt nevezik a kutatók autentikus intelligenciának, amikor a változók és ingerek hatására képesek vagyunk változtatni és nem csak a meglévő adatok alapján jutunk konklúzióra. Az emberek félelme a gépektől abból fakad, hogy nem tudunk különbséget tenni egy valódi személy és egy tervezett gép között. Ennek ellenére pont a diszkomfortérzet elkerülése végett alkották meg emberi sablonra ezeket a mechanikus lényeket. A félelmeinkből fakadóan talán célszerű lenne, ha a robotikával foglalkozók nem az emberi viselkedés pontos lemásolását igyekeznének mind az MI, mind robotok terén megvalósítani. Végezetül elmondható, ahogyan ebben is a kulturális különbség fog mérvadó lenni. Egy magyar ember számára sokkal zavaróbb a robotokkal folytatott interakció, mint egy délkelet-ázsiai társadalomban. Teljesen más koncepciók szerint határozzuk meg, hogy a robotoknak miként kellene részt vennie az életünkben. A fejlődés viszont már elkerülhetetlen a technológiailag fejlett országok számára. Valószínűleg, mint minden technológiai mérföldkő, a robotok és a mesterséges intelligencia mindennapi használata társadalmi ellenállásba ütközik, majd egyre többen használni fogják ezeket, végezetül pedig elméletileg azt sem zárható ki, hogy az intelligens mechanikus lények fogják benépesíteni a Földet.